Rövidesen színt kell vallania az Európai Bizottságnak arról, hogy mi legyen azokkal a milliárdokkal, amelyek elvileg az uniós újjáépítési csomagból járnak Magyar- és Lengyelországnak. Mind a két kormánynak igencsak szüksége van a pénzre, ám közben a jogállam ügyében folyamatosan birkóznak az EU-val – írja a német Handelsblatt.
A lengyelek rá akarják tenni a kezüket a bíróságokra, és kétségbe vonják, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti normákkal szemben. Az Orbán-kabinet a kutatást és a médiát vette célba. A viszály legutóbbi almája az volt, hogy von der Leyen élesen kikelt a magyar LMBT-közösség ellen hozott törvény miatt.
Nem lesz könnyű megtalálni a középutat Brüsszel részéről, hiszen már be kellett volna élesítenie az ez évtől hatályos jogállami mechanizmust, amely előirányozza a támogatások (egy részének) befagyasztását, ha netán valamelyik tagország semmibe veszi a demokratikus játékszabályokat. Az Európai Parlament közben már odáig jutott, hogy a közösség legfelső bírósága elé citálná Brüsszelt, ha az továbbra húzza-halogatja a határozott fellépést Budapest, illetve Varsó ellen.
A CSU-s Monika Hohlmeier (a néhai Franz-Josef Strauss lánya – a szerk. megj.), aki a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság élén áll Strasbourgban, meglehetősen furának tartja a menetrendet, hogy von der Leyen először engedné a források folyósítását, majd adott esetben beindítja az új szankciós mechanizmust, aminek a vége az lehet, hogy leáll az anyagi segítség. Pedig nagyon is lehetséges ez a forgatókönyv.
Ha felfüggesztik a támogatásokat, csak tovább terebélyesednék a vita, olyannyira, hogy a lengyelek részéről a kilépés is felvetődhet. Ezt már Darvas Zsolt fejtegeti, aki Brüsszelben a Bruegel Intézetnél elemző. Markus Ferber, a bajor Keresztényszociális Unió EP-képviselője úgy véli, hogy oda kell adni a két kormánynak, ami dukál nekik. A Bizottság is efelé hajlik, bár még nem derült ki, hogy pl. Magyarország mire fordítaná a gazdasági csomagból előirányzott 7200 millió eurót.
Ugyanakkor Daniel Freund, aki a német környezetvédők törvényhozója az Európai Parlamentben, fontosnak nevezi, hogy az Orbán-kabinet csak akkor juthasson hozzá a szubvencióhoz, ha előbb vállalja: újból követi a közös értékeket. Jelenleg azonban egészen más irányban halad, ezért nem kellene neki egyetlen centet sem folyósítani. Hiszen grasszál a korrupció, és több ügyben igencsak sáros a miniszterelnök apja meg Tiborcz István, legidősebb Orbán-lány férje, valamint az egykori iskolatárs, Mészáros Lőrinc.
Az EU erősebb, mint amilyennek látszik, csak éppen válságról válságra bukdácsol, de egy sor területen igen jól működik. Ezt állapítja meg az elemzés, ám azt is megjegyzi, hogy minden pozitívum ellenére át kell gondolni az unió egész koncepcióját. Az afgán események megrázzák a világot, de Európa újból gyengének és megosztottnak mutatkozik. A kialakult helyzet igen jól illusztrálja, hogy a földrész az amerikai védőernyőtől függ.
A várható menekülthullám ügyében megy a vita, de 2015 minden keserű tapasztalata ellenére sem jutnak előbbre a közös migránspolitika, illetve a kvóták kapcsán. És akkor még ehhez jön hozzá, hogy Brüsszel hamarosan újabb menetet vív meg Magyar- és Lengyelországgal a jogállam, illetve a közös értékek kapcsán.
Ám ha helyes döntéseket hoz, akkor megerősödve hagyhatja maga mögött az ellentéteket. A magyar és lengyel kormány ügyében az elemzés rámutat, hogy a két országot egyre inkább tekintélyelvű körök irányítják, azok el akarják nyomni a kritikus hangokat a bíróságokon, a médiában és a civil társadalomban. Emellett megnehezítik a nem heteroszexuális beállítottságú emberek életét. Mind a Fidesz, mind a PiS ellen már egy sor kötelezettségszegési eljárás kezdődött, ehhez társul a jogállami mechanizmus.
Az értékek ügyében már nem ez az első összecsapás a szervezet történetében, de a mostani eset azért különleges, mivel Budapest és Varsó megkérdőjelezi az EU-jog elsőbbségét. Ám a közösség nem tud úgy működni, ha egyes tagállamok kényük-kedvük szerint alkalmazzák az uniós előírásokat, illetve az Európai Bíróság ítéleteit. Ennélfogva a Bizottságnak keménységet kell tanúsítania.
A cselekvőképesség különösen lényeges, mert egyetlen ország semmit sem tud tenni egymaga a nagy amerikai internetes óriáscégek, az orosz provokációk vagy Kína agresszív növekedése ellen. Tehetetlen a klímaváltozással vagy a járvánnyal szemben is. Csak éppen a kül- és biztonságpolitikában az egyhangú döntéshozatal elve megköti a kezét. Így azután nem tud megállapodni a menekültek elosztásában és képtelen elítélni Kína eljárását Hongkongban, mert a Peking-barát magyar vezetés keresztbe fekszik. Azért nincs haladás ezeken a területeken, mert egyes államok gyenge EU-t akarnak. Jót tenne, ha eltörölnék a nemzeti vétó intézményét.
Ez azonban még jó ideig a fantázia birodalmába tartozik, ezért inkább az a járható út, hogy a közös utat szorgalmazó országok mennek együtt, a vonakodók nélkül. Ugyanakkor az uniónak keménynek kell lennie az olyanokkal szemben, mint Magyarország, amely megkérdőjelezi az alapelveket. Határozottan kell fellépnie az egységes piac és az éghajlatvédelem érdekében, mert ott van lehetőség egyről kettőre jutni, miközben az előnyök óriásiak. Ugyanakkor rugalmasság szükséges pl. a menedékpolitikában, amiből egy-két állam nem kér. Ha ezt a három vonást fel tudja mutatni, akkor Európa megizmosodva inthetne búcsút a jelenlegi válságnak.
Ausztriában új könyv jelent meg arról, miért érti meg a Nyugat oly kevéssé a Keletet, milyen sérelmek és érzékenységek választják el a földrész két oldalát – aja tudtul a Die Presse. A szerző, Norbert Mappes-Niediek újságíró, a délkeleti térség jó ismerője. A kötet címe eredetileg Christa Wolftól származik: „Európa megosztott ege” (magyar fordításban: Kettészelt ég).
Az biztos, hogy a keleti fertálynak gazdasági értelemben bőven van pótolnivalója. Viszont Wolfgang Schmale történész szerint egyáltalán nem állja meg a helyét a keleti politikai kultúráról kiállított kedvezőtlen nyugati értékítélet. Hiszen a régió részese volt a reneszánsznak, a reformációnak és a felvilágosodásnak is.
De hiba az is, hogy egyesek úgy értékelik: a civilizációs választóvonal megmaradt 1989 után is. Hiszen pl. a jobboldali vagy nyíltan antiszemita erőket, az anakronisztikusként ható nemzeti tudatot a kontinens másik felén is tetten lehet érni. Azon felül történelmileg nézve a két részt több köti össze, mint amennyi elválasztja. De a kép a másik oldalról megközelítve is tele van torzításokkal. Így amikor arról esik szó, hogy a Nyugat hányszor árulta el a Keletet. Tovább élnek az ósdi előítéletek és sértettségek. Hogy pl. rút hálátlanság a köszönet, amiért a keleti államok védték a kontinenst tatártól, töröktől, a bolsevizmustól. De ugyanez a helyzet, amikor napjainkban végvárként működnek a migránsokkal szemben.
Nagyjából ugyanazok a jelenségek köszönnek vissza évszázadok óta. A Nyugat igényt tart az egyedül üdvözítő igazságra, a Kelet viszont a sajátosságait emeli ki.
És itt kinek nem Orbán jut az eszébe?
A Le Monde kiküldött tudósítója azzal tért haza Ungvárról, hogy az oroszok igyekeznek nemzetiségi viszályt kelteni Kárpátalján és ehhez próbálják megnyerni a magyar kormányt, amely az ottani magyar kisebbséget finanszírozza. A magyar szeparatizmus azonban a feszültségek ellenére sem éled újjá. A 120 ezres városban, a régió központjában a magyar lakosság elszánt arra, hogy megvédi az anyanyelvét. Ugyanakkor Moszkva is nagyon odafigyel rá.
Alekszej Petrov, a Regionális Tanács elnöke úgy látja, hogy az oroszok évek óta akarják egymás ellen fordítani a magyar és az ukrán közösséget mert ily módon kívánják bizonyítani, hogy Ukrajnában egyetlen kudarc az állam. A tisztségviselő azt mondja, ő ezt jobban meg tudja ítélni, mert korábban a kémelhárításnál szolgált. És mindjárt meg is említi a múlt évekből a magyar kulturális központ felgyújtását, valamint az egyik magyar temetőben elkövetett vandál pusztítást. Szerinte a tettesek szélsőjobboldalinak tüntetik fel magukat, de a megbízást az orosz katonai titkosszolgálattól kapták.
Lavrov a héten Budapesten igyekezett szövetségest találni Kijev ellen, az etnikai diszkriminációra hivatkozva. Barta József, a KMKSZ frakcióvezetője azonban azt hangsúlyozza, hogy nincs semmiféle magyar szeparatizmus. Annyit szeretnének csupán elérni, hogy a magyar fiatalok az összes iskolatípusban használhassák az anyanyelvüket. Ezt azonban az ukrán nyelvtörvény nem segíti elő.
A KMKSZ székházának földszintje olyan, mint egy hivatal: ott lehet bejelenteni az igényt a családi pótlékra. A pénz felvételéhez elég, ha bárki alapfokon tud magyarul, a fedezet Budapestről érkezik. De jár akkor is a támogatás, ha valaki magyar iskolába iratkozik be. Kijev szerint azonban itt a szeparatizmus húzódik meg a háttérben. Ezért az ukrán elhárítás hazaárulás vádjával üldözőbe vette Brenzovich Lászlót, a magyar közösség vezetőjét, aki emiatt átmenekült Magyarországra.
Egy ukrán szakértő szerint a szakadárság vádja légből kapott és Ungvár a pingponglabda szerepét tölti be az ukrán, az orosz és a magyar vezetés között. Moszkva azt nyomatja, hogy rejtett polgárháború zajlik. Orbán választási segéderőnek tekinti a magyar kisebbséget, amelynek hűségét a pénzzel szerzi meg, egyben ki tudja játszani ezt a kártyát Kijev ellen. De a magyar fiatalok bizonyosan inkább ukránnak érzik magukat, mint az elődeik.
