(Kárpáti Iván jegyzete) Ezerszer halhatták az elmúlt hónapokban, hogy „jogunk van hozzá!”. Ez nem változott, mi elkészítjük azokat a műsorokat, amiket eddig is. Önök pedig jelenleg úgy érvényesíthetik a jogukat ennek meghallgatására, hogy az interneten kapcsolódnak ránk. Ez sokuknak kezdetben nem lesz egyszerű, de elszántságukat pontosan ismerjük.
Most mint mondjak? A jogi része nem érdekel, el sem kellett volna idáig jutni, de majd ezt is végigjárjuk, ahogy az elmúlt 10 évben az összes akadálypályát.
Arról még nehezebb beszélnem, hogy mit jelent nekem a Klubrádió, hiszen némi megszakítással, de itt töltöttem eddigi felnőtt életem nagyobb részét. Huszonhárom éves voltam, amikor beköszönt Gulyás Erika és Pikó András az első reggeli műsorban 2001-ben, én az üvegfal másik oldalán vártam, hogy elmondjam a híreket. De akkor most azonnali hatállyal be is rekesztem a könnyes, szirupos nosztalgiát, nem temetni jöttem a rádiót, nem is dicsérni, hanem közölni: nem adjuk fel!
Ezerszer halhatták az elmúlt hónapokban, hogy „jogunk van hozzá”. Ez nem változott, mi elkészítjük azokat a műsorokat, amiket eddig is. Önök pedig jelenleg úgy érvényesíthetik a jogukat ennek meghallgatására, hogy az interneten kapcsolódnak ránk. Ez sokuknak kezdetben nem lesz egyszerű, de elszántságukat pontosan ismerjük, hiszen az tart minket életben már hosszú idő óta.
Szolidaritás, elszántság és nem félni. Ezekkel tehetünk a legtöbbet magunkért és az országért is. Hadd szóljon!