A keményen jobbos Giorgia Meloni teli torokból támogatja Ukrajnát, de koalíciós partnerei eddig Vlagyimir Putyin mentegetőiként nyilvánultak meg. Az olaszországi választás győztesére így hamarosan próbatétel vár, mennyire mutat határozottságot Moszkvával szemben – írja a liberális The New York Times.
Hogy miként tud majd navigálni Meloni ebben a helyzetben, az – a lap szerint – döntő fontosságú lesz az Európai Unió szempontjából, amely fenn akarja tartani az Oroszországgal szembeni egységes frontot, miközben a tél közeledtével a szankciók ára egyre fájdalmasabb. A cikk olyan elemzői véleményeket említ, amelyek hitelesnek tartják Meloni Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, és felhívják a figyelmet arra, hogy az általa vezetett pártszövetség többi tagjának a gyenge választási szereplése miatt aligha érheti erős kihívás ezt az irányvonalat. Nathalie Tocci, a római külügyi intézet igazgatója például azt mondta, „tűzbe tenné a kezét” azért, hogy Meloni ebben a kérdésben nem fog meghajolni. A The New York Times cikke rámutat arra a paradoxonra, hogy Meloni posztfasiszta politikai neveltetése – amelyben nagy hangsúlyt kapott Oroszországnak, mint a kommunista internacionalisták vezető hatalmának a veszélyforrásként való értelmezése – segíthet leküzdeni az úgymond a kereszténységet védelmező Putyin személye iránti, korábban megmutatkozó pozitív viszonyulását.
Az amerikai lap kitér arra, hogy nem Itália az egyetlen olyan európai ország, amelyik kétségbe vonhatja a Moszkvával szembeni kemény vonal folytatását. Prágában például ebben a hónapban tízezrek vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az emelkedő energiaárak miatt, és a demonstrálók köréből olyan szélsőséges hangokat is lehetett hallani, amelyek az NATO-ból és az EU-ból való kilépést követelték. Svédországban Putyin iránt rokonszenvet mutató párt került a győztes oldalra a választások nyomán, Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig, aki most lelkesen gratulált Meloninak, gondokat okozott az Európai Uniónak, amikor az olajembargó megszavazása fejében országa számára mentességet követelt és kapott az intézkedés alól. Elemzők azonban nem számítanak arra, hogy Olaszország ugyanolyan játékot fog játszani a szankciókkal, mint Magyarország. Meloni maga is felelősségérzetét hangsúlyozta beszédében.
A mérsékelten baloldali német Frankfurter Rundschau az ukrajnai háború kérdésénél tágabb értelemben, Meloni várható Európa-politikájáról értekezik, és egyfelől kiemeli, hogy Itália leendő kormányfője eddig ellenségképet alkotott Brüsszelből, másfelől viszont rámutat arra, hogy az országnak igencsak szüksége van az uniós támogatási pénzekre. A frankfurti lap ennek alapján – elemzőkre hivatkozva – úgy véli, hogy Meloni kerülni fogja a heves összeütközéseket az uniós intézményekkel. Varsónak és Budapestnek mindenesetre lesz egy új szövetségese, és a Rundschau szerint aligha képzelhető el, hogy a Meloni-kormány megszavazza a Magyarországnak szánt uniós támogatási pénzek megkurtítását.
Mi is az a posztfasizmus, és miben különbözik a neofasizmustól? – erről kérdezte a konzervatív párizsi Le Figaro Michaela Marzano olasz filozófus-írónőt. Eszerint a posztfasizmus kifejezést először a német Martin Schulz használta, amikor a Meloni-párt hatalomra kerülésének a veszélyére hívta fel a figyelmet. Olaszországban eddig ezt a szót nem nagyon használták, inkább neofasizmusról beszélnek. Az Olasz Testvérek, pontosabban: Olaszországi Fivérek – Fratelli, amelyet Meloni alapított, lényegében Gianfranco Fini Nemzeti Szövetségének volt a transzformációja, a Nemzeti Szövetség pedig a virtigli fasiszta Giorgio Almirante által 1946-ben létrehozott, Olasz Szociális Mozgalomból jött létre. Az Olasz Szociális Mozgalom jelképe a zöld-fehér-piros láng volt, aminek úgymond mindig lobognia kell Mussolini sírján. Gianfranco Fini a 90-es években elismerte, hogy a fasizmus a gonoszságot testesítette meg, és eltörölte a trikolor lángot, mint a párt jelképét. Meloni – Finivel ellentétben – saját maga sosem határolódott el a fasizmustól, és újra a párt jelképévé tette a háromszínű lángot, mondta a Le Figarónak Michaela Marzano, aki szerint ezért a posztfasizmusnál helyesebb lenne a neofasizmus szó használata.
A fasizmus mai itáliai megnyilvánulási formái közül a homofóbiát, az idegengyűlöletet és a mélységes iszlamofóbiát emelte ki. Mint mondta, a fasizmus az, amikor a jogszabály nemcsak azt mondja meg, mit szabad tenned, hanem azt is, hogy kinek kell lenned.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása a www.muosz.hu
Giorgia Meloni szélsőséges, de nem zsarnok és még akkor sem tudna Olaszországból Magyarországot csinálni, ha akarná – hangsúlyozza a The New York Times vendégszerzője, Mattia Ferraresi olasz újságíró, aki ugyanakkor nyugtalanítónak nevezi, hogy a mozgalom a fasizmustól indult, ám hiába riogatott a kampány alatt az amerikai Demokrata Párt azzal, hogy az olaszokra is az orbáni választási autokrácia vár, az intő szóra a szavazópolgárok nem voltak vevők. De egyértelmű, hogy a következő miniszterelnök nem a maga ura, sok mozgástere nem lesz, mert azt behatárolja az EU, illetve az olasz politikai rendszer.
Az olasz gazdaságot csakis az uniós segítség tudja kihúzni a csávából, különben jön a recesszió, az Európai Unió pedig szigorú feltételekkel ad csak pénzt. Vagyis az orbáni út bizonyosan no go-zóna Róma számára. Azon felül Meloni a külpolitikában az orosz gáz ügyében az ársapkát szorgalmazza és ebben szintén élesen eltér a véleménye Orbánétól.
Az is megköti a kezét, hogy nincs kétharmada, meg kell szelídítenie a koalíciós partnereket és ugyan a politikai környezet ingatag, ám a demokratikus intézmények állják a viharokat. Az persze igaz, hogy Meloni az európai illiberálisokkal rokonszenvez, felszólalt pl. az ellen, hogy az EU befagyasszon forrásokat Magyarország számára. Migránsellenessége, reakciós társadalompolitikája, az urambátyám-rendszer felkarolása egyértelműen nativista és radikális. Ám nem minden probléma vezet okvetlenül a tekintélyuralomhoz.
https://www.nytimes.com/svc/oembed/html/?url=https%3A%2F%2Fwww.nytimes.com%2F2022%2F09%2F26%2Fopinion%2Fitaly-giorgia-meloni-election.html#?secret=vzSATBxeWQ A The Guardian vezércikke az illiberalizmus győzelmének minősíti Meloni diadalát, amelynek nyomán Itália az európai szélsőjobb új világítótornya lett. Történelmi és zavaró pillanat ez a kontinens politikájában, mert ami történt, az modell a többi nacionalista és tekintélyelvű erő számára. A nyertes a választási hadjárat során végig igyekezett elhatárolódni Mussolinitől, ám ennél fontosabb, hogy szoros szövetséget alkot Orbán Viktorral, aki egyfajta autokráciát épített ki.
És a magyar minta nyomán olasz földön is arra kell készülni, hogy az agresszív társadalmi konzervativizmus még ellenségesebb hangulatot kelt a migránsokkal, nemi kisebbségekkel és a nőkkel szemben. Orbánt követve Meloni is szajkózza a nagy lakosságcsere elméletét. Az ígéri, hogy megvédi a keresztény identitást, lecsap a bevándorlókra és javítja a születési rátát.
Az efféle kulturális háborúskodás valószínűleg kellőképpen felajzza a híveket, de a gazdaságban előreláthatólag óvatosabb lesz, mert nem tudja nélkülözni az EU 200 milliárd euróját. Lehangoló ugyanakkor, hogy az egyik első gratuláló Le Pen volt, aki azt írta, hogy Lengyelország, Magyarország és Svédország után most Olaszország következett – Európa felébred.
Róma most azok élére állhat, akik vissza akarják szorítani az integrációt, a reakciós nacionalizmus és identitás politika nevében. Le Pen, Orbán és Meloni szeretne eljutni oda, hogy a nemzeti jog felülírja az uniós játékszabályokat. És az olasz eredmény hatalmas mértékben közelebb vitte őket ehhez a célhoz.
A Die Pressevezércikke biztos abban, hogy Meloni megbízhatóan ki fogja venni a részét az EU szétveréséből. Az ultrajobbos pártok jó szereplése önmagában nem katasztrófa Európa szemszögéből, az viszont nagyon is, hogy több országban is nyomul a nemzeti-konzervatív tábor. A Fidesz és a PiS megingathatatlan hatalma, a Svéd Demokraták szavazatnyerése, és most az olasz jobboldali nemzetiek sikere közelebb visz a közösség lebontásához. Merthogy képes szétrobbantani az államok, a polgárok és az egységes piac összefogását.
A nacionalistákat nem érdekli a tisztességes verseny, a gazdaságbarát környezet, ők a protekcionizmusban jeleskednek. A nemzetek Európájában nem az együttműködés a lényeg, hanem a kirekesztés, illetve a bezárkózás. Visszalépést jelent az ellentétek földrésze felé. Orbán Viktor már évek óta efelé halad saját országában. Előnyben részesíti a hazai vállalatokat, főleg saját ismeretségi körében. És mindezt a brüsszeli milliárdokból finanszírozza. Pont itt lehet valamelyest fékezni.
Hasonló pálya rajzolódik ki Olaszországban is. A koalíciótól idegen az európai gondolkodásmód. De ettől feltehetőleg még nem fogja tönkretenni az EU-t. Viszont nem segít, hogy a szervezet ismét erősebb legyen és ellenőrizni tudja belső ellenségeit. Éppen ellenkezőleg. Meloni már jelezte: ellenzi, hogy Magyarország ne kapja meg a 7,5 milliárd eurót. És nem lehet rá számítani a jogállami problémák, a korrupció és a nepotizmus ügyében sem. Inkább a lengyelekkel és a magyarokkal együtt elősegíti az európai eszme lassú halálát, de úgy, hogy ameddig lehetséges, igénybe veszi hozzá a többi uniós adófizető pénzét.
Pánikra nincs ok, de ellazulásra sem.
A The New York Times első számú brüsszeli diplomáciai tudósítója azt tapasztalta, hogy Európa óvatosan, egyben izgatottan figyeli, mit csinál most Meloni, aki az olaszok első szélsőjobbos miniszterelnöke lesz Mussolini óta. Bár általában mérsékelt álláspontot képviselt a kampányban, azért vannak miatta aggályok. Annál is inkább, mert jobbos eltolódás megy végbe a kontinensen. A nacionalisták és populisták vonzereje erős, sőt fokozódik, veszélybe sodorhatja az európai eszményeket és összefogást.
A középpártok mindenütt nagy pofonokat kaptak a járvány, majd a háború és most az adósság, illetve az árrobbanás miatt, ugyanakkor már nem számítanak kitaszítottnak a szélsőségesek. Sőt, az az érzés, hogy a mérleg feléjük billen el, ami nagy dolog – mutat rá Charles Kupchan, a Külkapcsolati Tanácstól. Az új olasz vezetés pedig igencsak megnehezítheti az EU-ban a döntéshozatalt. Beleköphet a levesbe, ha összeáll olyanokkal, mint Orbán vagy lengyel kollégája.
Az olasz elemző, Stefano Stefanini szerint egy Meloni-Orbán-tengely lidércnyomással ér fel Brüsszel számára. Hiszen Magyarország fájó pont, de ha Olaszország betársul a lengyelekhez és a magyarokhoz, az nagy dilemma elé állítja az Uniót és másutt is mozgósítaná a szélsőjobbot.
Mark Leonard az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója ezt azzal toldja meg, hogy Brüsszel érzékeli, milyen romboló hatást fejt ki a magyar vezető egy sok súllyal nem rendelkező, kis ország élén, Meloni viszont minden fogadkozása ellenére felerősítheti az euroszkepticizmust a Tanácsban. Már egy-két bajkeverő is komoly gondokat okozhat, hát még 5-6.
Stefanini azt tanácsolja, hogy az EU ne rohanja le a leendő kormányfőt, mert azt ily módon könnyen a sarokba lehet szorítani ott azonban az Orbán-félék vannak és ő össze is fog szövetkezni velük.
The Times Brüsszel arra készül, hogy meg kell ütköznie az euroszkeptikus olasz koalícióval. miután azt hatalmas fenyegetésnek tekinti. Olaszország a jövőben nem lesz a földrész egyik motorja, viszont nagyon is meghatározó szerephez jut a Budapest és Varsó fémjelezte EU-ellenes táborban. Didier Reynders igazságügyi biztos azonban azt mondja: nem ez az első eset, hogy a Bizottság netán szembekerül egy olyan kormánnyal, amelyben szélsőbalosok, illetve szélsőjobbosok is helyet kaptak.
Válaszolnak majd az olasz kabinet lépéseire is, megvan hozzá az eszközük, ismételte meg, amit von der Leyen a múlt héten a Princetoni Egyetemen kifejtett. Részben a Magyarország és Lengyelország elleni ítéletekre, részben a takarékosság, illetve a megszorítások miatt a déli államokkal megvívott küzdelemre utalt ily módon.
Melonival egyébként az Unió már közölte, hogy nem lehet újratárgyalni a pénzügyi megállapodás feltételeit, márpedig ha elakadnak az utalások, az hitelválságba taszítja Olaszországot, utána pedig jön a gazdasági visszaesés.
A The Washington Postvezércikke arra figyelmeztet, hogy veszély fenyeget a megrázó olasz választás után, mert a győztes párt az olasz fasizmusból nőtt ki. Így Európa attól fél, hogy Olaszország lesz a nyugati elszántság Achilles-sarka, amikor szembe kell szállni a véres orosz hadjárattal. Melonit azonban nem lehet fasisztának minősíteni. Ettől még azonban jó pár aggodalom felmerül vele kapcsolatban. Rajta kívül már egy sor szélsőséges jól szerepelt az idén az urnáknál, lásd Franciaországot, Magyarországot és Svédországot.
Valamennyien azt bizonyítják, hogy jön fel a szélsőség, miközben a bevándorlás, a gazdasági ellenszél, és az utóbbi 75 év legsúlyosabb háborúja keményen érinti földrészt. De a tegnapi eredmény vízválasztót jelent az olaszoknál, mivel a következő miniszterelnök egyrészt a nagy lakosságcsere elméletét terjesztette, másrészt viszont támogatta, hogy tengeri blokáddal tartóztassák fel a migránsokat. Ez aligha jön be, emellett Mussolini heves antiszemitizmusát idézi.
Olyanokkal dolgozik együtt, akik fenyegetik a szabad és tisztességes választásokat, mivel – ha tehetnék – utánoznák Orbánt. Az köztudomásúlag kizsigerelte odahaza a demokráciát. Ugyanakkor Meloniék keresztbe tehetnek, hogy ne maradjanak érvényben a szankciók. A nyugati szövetségnek be kell vetnie jelentős eszköztárát, nehogy Meloni gerince felpuhuljon.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A rettegett, euroszkeptikus, nacionalista és populista római triumvirátus Brüsszel félelmei szerint erősíti a magyar-lengyel tandemet, hiszen az ugyanezt a vonalat testesíti meg. De hogy a gyakorlatban mi lesz belőle, az kiderül a Magyarország ellen folyó jogállami eljárás során. Orbán Viktor november közepéig kapott időt, hogy mélyreható reformokat léptessen életbe. Ha nem csinálja, decemberben a tagállamok szavazni kénytelenek róla, diplomaták azonban bizakodnak, hogy összejön a szükséges többség. Ám ez az új helyzetben nem lesz könnyű, ha Olaszország és netán Svédország is kilép a sorból.
A szankciók ügyében azonban Meloni szilárdan Varsó oldalán áll. És ebbe a gyenge Salvini, illetve Berlusconi nem beszélhet bele. Az EU ugyanakkor arra számít, hogy a migráció kérdésében ismét a Liga elnöke fújja majd a passzátszelet. Ám mivel a bevándorlás ügyében kirajzolódik az európai megállapodás, Rómának döntenie kell, hogy a konszenzust pártolja, vagy inkább azt szeretné, hogy a nyakán maradjanak a csónakokkal érkező menekültek.
The Economist Elképesztő sikert aratott az olasz nacionalista jobboldal, bár ezt nagyjából mutatták az előrejelzések, azt azonban csak kevéssé, hogy az Olaszország Fivéreinek fölénye ekkora lesz. Berlusconak és Salvininak a jövőben a túlélésért kell küzdenie, miután pártjuk ilyen mértékben leszerepelt, azaz vagy megcsinálja, amit mondanak neki vagy fogja be a száját.
Meloniék sikere részben annak tulajdonítható, hogy a párt élvezte az újdonság varázsát. A hatalmas nehézségek folytán a kabinetnek nemigen lesz alkalma radikális programra. Arról nem beszélve, hogy mennyire lesz képes megküzdeni ekkora problémaheggyel. Közben özönlenek a jókívánságok olyan politikusoktól, akik rémületet keltenek Brüsszelben, Párizsban és Berlinben, merthogy mind a három egységesebb Európát szeretne.
A bajor keresztény szociálisok elnöke keményen megrótta helyettesét, amiért az az Európai Néppárt vezetőjeként Berlusconi pártja mellett kampányolt. Markus Söder kijelentette, hogy az EPP-nek nem feladata jobboldali-nemzeti kormányokat hatalomra segíteni. Mint mondta, a CSU mindig is világosan megfogalmazta, hogy tűzfalat alkot a jobboldali-radikális, neofasiszta csoportosulásokkal szemben. És ezen a jövőben sem változtat. Azt üzente Webernek, hogy a Forza Italia nem az a partner, amelyet a bajor konzervatívok elfogadhatónak tartanak, és egyáltalán nem örülnek az olasz polgárok döntésének, mivel az nem jó Európa számára.
Frankfurter Allgemeine Zeitung Jó, rendben, a hála nem politikai kategória, de azért azt érdemes megkérdezni, hogy az olaszok miért voksoltak ilyen számban euroszkeptikus pártokra, amikor Olaszország hatalmas támogatást kap Európától. Ez utóbbiról azonban nem sok szó esett a kampányban. És mint hogyha az érzés egyoldalú lenne, nemigen talál viszonzásra Itáliában. A magyarázatot az alacsony részvétel, illetve a közvélemény megosztottsága adja meg. Az olaszok azonban úgy tekintik azn európai segédkezet, hogy az magától értetődő, mintha egyfajta full casco volna.
Azt viszont csak remélni lehet, hogy Meloni valóban szakított EU-ellenes múltjával, bár jelezte, hogy határozottan képviselni kívánja az ország érdekeit. Hogy ebben mennyire támaszkodik jó ismerősére, Orbán Viktorra, azt meglátjuk. Viszont az jó hír, hogy Salvini meggyengült.
A pénzpiacok hamar megtalálják a kormány gyenge pontjait, és megindítják a támadást. Ezért most Róma részéről bizalomépítő lépések szükségesek. Hozzáértésre és körültekintésre van szükség. Melonit a tettei alapján fogják megítélni, csak a súlyos válság miatt nem lesz könnyű jót húznia.
The Washington Post Putyin, mint annyi mást az érzéketlen és gonosz háború során a mozgósítást is elszúrta, ám azzal megtöri országát, amely alighanem megfizeti az árát. Így látja a vezércikk, amely kiemeli, hogy a hatalom hónapokon át sugározta a nyugalmat, propagandával, hazugsággal, cenzúrával, illetve a bírálók és az elégedetlenkedők kemény megbüntetésével. A csendet az elnök maga rúgta fel, aminek nyílt tiltakozás és zűrzavar lett a vége.
Hiszen megszegte azt az egyezséget, hogy a társadalom távol tartja magát a politikától, cserében viszont az életére nem tenyerel rá a politika. Ám az igazság felülkerekedett a valótlanságokon és a képtelenségeken. Kiderült, hogy ágyútöltelékek kellenek, az álnépszavazás pedig a demokrácia megcsúfolása. A különleges katonai műveletről bebizonyosodik, hogy hosszú és fájdalmas háború. Putyin kirohan a „neonácik” ellen, ám katonái ellen a legszörnyűbb háborús bűncselekmények vádja merül fel.
A legszörnyűbb tény az, hogy Putyin emberi életek tízezreit áldozta fel semmiért, de most újabb áldozatokkal kívánja tetézni ezt a gyalázatot.
Neue Zürcher Zeitung A magyar kormányfő ismételten kirohant az Oroszországgal szembeni szankciók ellen és most nemzeti konzultációt szervez, hogy megerősítse saját véleményét. Függetlenül attól, hogy a megtorló intézkedéseket Magyarország is megszavazta a Tanácsban, hiszen ha nem, akkor azok nem lépnek életbe. A polgárok most kérdőívet kapnak, azokban azonban a kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy sugallják a választ, vagyis, hogy a hatalom álláspontja a helyes. Az eredmény mindazonáltal jogilag édes mindegy.
Frankfurter Allgemeine Zeitung A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szakértője úgy gondolja, hogy Magyarországnak minden oka megvan aggódni a brüsszeli források miatt. Az ország kiemelkedik a térségben a jogállami problémákkal, miközben az egyik legnagyobb nettó kedvezményezett – állapítja meg Michael Landesmann. Ráadásul az ukrán válság segít elszigetelni az országot. Már vége a lengyel-magyar-tengelynek. Budapest továbbra is az Unió ellen fenekedik, míg a másik három V4-ország, valamint a baltiak kemény választ követelnek Oroszország ellen.
A szakértő arra is kitért, hogy Oroszország könnyen ugyanolyan autark vonalra állhat rá, mint Irán, akkor viszont búcsút inthet a know-hownak. Ez azonban egyet jelentene azzal, hogy visszatér a Brezsnyen-korszak. A közpénzek javát a katonasághoz csoportosítanák át, amit a lakosság mind jobban megérezne. A vége szociális elégedetlenség lehet, ami átcsaphat a politikára is.
Der Standard Az osztrák zöldek külpolitikai szóvivője kiugró jogsértéseket tapasztalt a magyar hatóságok részéről a szerb határon. Ernst Dziedzic szerint a magyar határrendészek nem ritkán erőszakot alkalmaznak a kerítésen átjutó menekültek ellen, ezt bizonyítja számtalan sérülés. Akadt, akinek kiverték a szemét. Ugyanakkor az érintetteket azonnal visszatoloncolják, még arra sem kapnak lehetőséget, hogy bizonyítsák: joggal kérnének menedéket.
A szír, afgán és máshonnan érkezett emberek hevenyészett táborokban várakoznak, nincs vizük és élelmük. De újra meg újra megpróbálnak átjutni. Az Orvosok Határok Nélkül szerint azonban a magyar oldalon módszeres az erőszak és a kínzás. Ezért kérdés, hogy azokban mennyi szerepe van a határvédelemben közreműködő 50 osztrák rendőrnek. A bécsi belügy válasza: semennyi.
