(Írta: SL) „Több, mint megérdemelt győzelem. Gratulálok!” – így üdvözölte a magyar miniszterelnök az olasz választások győztesét, a nemrég még radikális jobboldali Giorgia Melonit. Az EU-ban Olaszország „orbanizációja” miatt aggódnak, egy kérdésben azonban szinte biztos nem lesz összhang a két vezető között. (A nyitó képhez: Orbán Viktor és Giorgia Meloni 2019-ben Rómában, az FdI pártrendezvényén; foto: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)
Az EU-ban az Orbán Viktorral kapcsolatos számos fenntartások egyike annak szól, hogy a magyar kormány az unióban szinte egyedülállóan közel pozícionálta magát a Kremlhez, még akkor is, ha eddig végül kivétel nélkül mindegyik szankciót jóváhagyta. Orbán a szankciók végét, és valamiféle, az ukránok feje fölötti amerikai-orosz békemegállapodást sürget, kezdettől fogva nem hajlandó fegyvereket szállítani a megtámadott ukránoknak – ez az álláspont szinte biztosan nem erősödik az Olaszország Fivérei párt vezetőjének választási győzelmével.
Giorgia Meloni ugyanis az elmúlt években nemcsak a radikális jobboldaliság, a posztfasizmus örökségétől próbált megszabadulni, de eltávolodott az európai szélsőjobb alapvetően Moszkva-barát irányvonalától is. Orbánnal az elmúlt években többször is találkozott, egyet is értettek a migráció és a családok védelmének kérdésében, de az Orbán által tervezett radikális jobboldali pártcsalád sehogy sem akart létrejönni – nem utolsósorban az orosz kérdés miatt.
A kampányban a politikusnő az Ukrajna elleni orosz agressziót „a nyugati nemzeteket fenyegető kockázatnak” nevezte, és figyelmeztetett:
Ha Ukrajna elesik és a Nyugat elpusztul, a nagy nyertes nem Putyin Oroszországa, hanem Hszi Csin-ping Kínája lesz
– utalt akaratlanul is Orbán Viktor másik stratégiai partnerére. „És azok, akik a leggyengébbek a Nyugaton, nevezetesen Európa, azt kockáztatják, hogy kínai befolyás alá kerülnek. Tehát meg kell vívnunk ezt a csatát” – tette hozzá.
Az FdI az Európai Parlamentben az eurokritikus Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójának tagja, a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párttal együtt, ezért is jelzésértékű, hogy Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő az elsők között gratulált Meloninak a győzelemhez.
Meloni folyamatosan hangsúlyozza, hogy atlantista, NATO-párti, felmérések szerint pedig az FdI volt az az olasz párt, amely a legtöbbször szavazott az EP-ben Oroszország ellen, míg a baloldali Demokrata Párt a legoroszbarátabb. „Putyin Oroszországának elfogadhatatlan a támadása Ukrajna ellen. Európa visszazuhan egy olyan múltba, amelyet reméltünk, hogy soha nem élhetünk át újra. A Nyugat és a nemzetközi közösség egységesen minden hasznos intézkedést végrehajt Kijev támogatására és a nemzetközi jog tiszteletben tartására” – posztolta az orosz agresszió napján, február 24-én. Két napra rá, az amerikai republikánusok kaliforniai CPAC-gyűlésén pedig hasonlóan kemény, ukránpárti ütött meg. „A nemzetközi jog oldalán állunk. A szabadság oldalán állunk. Egy büszke nemzet oldalán állunk, amely megmutatja a világnak, mit jelent a szabadságért harcolni” – jelentette ki az amerikai konzervatívok nagy tapsától kísérve.
- Meloni: az olasz jobboldal győzelme nem jelent veszélyt Európára
- Öt momentum az olasz választásról: mire számíthatnak az olasz nők, az EU, vagy az ukránok Melonitól?
- EU-s aggodalmak: Meloni „autokraták lobbistája” lesz?
A Kreml-barátság azonban valós probléma lehet két kisebbik koalíciós társa miatt. A Salvini vezette Legának évek óta szoros a kapcsolata a Kremllel, Orbánhoz hasonlóan ellenzi a szankciókat, bár az utóbbi időben megpróbált távolságtartást érzékeltetni az orosz elnökhöz. (Emlékezetes pillanat volt, amikor március elején putyinos pólóval gúnyolta ki a lengyel határra látogató Salvinit Przemysl város polgármestere.)
Ugyancsak problémás ebből a szempontból a még csak nem is szélsőséges, néppárti Forza Italia (Hajrá, Itália) párt vezetője, a 85 éves exminiszterelnök Silvio Berlusconi, aki napokkal az olasz választások előtt tett markánsan oroszpárti nyilatkozatot tett régi barátja mellett: mint mondta, Putyint csak „belelökte” az Ukrajna elleni háborúba az orosz nép és „azok a miniszterek, akik azt akarták, hogy Volodimir Zelenszkij kormányát tisztességes emberekre cseréljék le”. Ezzel együtt a háborút ő s elítélte.