Orbán Viktor, az autokrata vezető, pártja élén szítja a félelmeket. Harminchatmillió dollárnyi közpénzt költött a kampányra és jócskán kockára tette a saját politikai tőkéjét. A polgároknak azonban el kellene utasítaniuk a próbálkozását, hogy most alkotmánymódosítással szerezzen felhatalmazást kirekesztő irányvonalához és az unió megreformálásához. Nem kétséges, hogy Európa és az EU válságban van, emiatt sokan populista mozgalmak, illetve az olyan nacionalista vezetők felé fordultak, mint Orbán, aki az állások, az életmód és a biztonság megőrzését ígéri a határok lezárásával és az összeurópai megoldás elutasításával. Hozzáállása azonban csak még messzebb visz a gondok közös rendezésétől.

Úgy tűnik föl, a magyarok már nem emlékeznek arra, hogy 1956-ban miként üdvözölt a világ mintegy 200 ezer magyar menekültet. A miniszterelnök tavaly kerítést épített, viszont rendkívül boldog, hogy fogadhat olyan idegeneket, akik meg tudják fizetni a letelepedési kötvényeket.  Az országban meg közben 55 ezer betöltetlen állás van. Orbán nem kér a válság közös megoldásából, de a kilépésről nem beszél, mert akkor ugrana az évi sokmilliárd dolláros támogatás. Inkább azt reméli, hogy a visegrádi államokat fel tudja sorakoztatni a kvóták elvetése mögé.

Orbán Viktor az érvénytelen népszavazás után az alkotmány módosításával igyekszik megszigorítani a bevándorlást, ám közben ellenzéki pártok, amelyek nélkül nincs meg a kétharmad, azzal vádolták meg, hogy korlátozza a szólásszabadságot – állapítja meg a világ egyik kiemelkedően tekintélyes lapja, a The Wall Street Journal . Az alaptörvény átírása jórészt jelképes volna, mert az unió visszalépett a kötelező kvótáktól. Ám az ügy központi kérdés lett Magyarországon, ahol a kormány a kevésbé központosított EU mellett lobbizik. Lehet azonban, hogy Orbánnak a Népszabadság miatt nehézségei lesznek a minősített többség megszerzésével. Kovács Zoltán szóvivő ugyanakkor azt mondta, hogy a miniszterelnöknek nem volt szerepe a lap bezárásában. A Fidesz pedig közleményt jelentetett meg, miszerint alaptalanok a vádak, hogy a hatóságok próbálták meg elhallgattatni a sajtót. 

A konzervatív német Die Welt kényesnek nevezi, hogy hétfőn a bajor tartományi parlamentben találkozik Seehofer kormányfő és Orbán Viktor, aki Merkel nagy bírálója. Az ellenzék botrányosnak minősíti az eseményt és nem akarja, hogy egyáltalán beengedjék a vendéget az épületbe, merthogy a politikus putyinizálja Magyarországot. A találkozó apropója az 1956-i forradalom 60. évfordulója, a meghívó pedig a müncheni magyar főkonzul, aki erre az alkalomra 250 vendég számára kibérelte az üléstermet. Orbán és Seehofer lesz a két szónok, egyben a díszvendég, ám kettejük jelenléte ismét csak alátámasztja, hogy politikailag igencsak közel állnak egymáshoz, ami idáig főként a kancellár menekültpolitikájának makacs elutasításában nyilvánult meg. Az ellenzék azon tanakodik, nem provokáció-e Orbán útja, és botrányosnak tartja az egész történetet. A helyi zöldek frakciófőnöke azt mondja, hogy aki lábbal tiporja a demokráciát, a szabadságot, az emberi jogokat, annak semmi keresnivalója a törvényhozás épületében.

A Népszabadságnál politikai okok miatt kellett lehúzni a rolót és a kritikus értelmiség legfontosabb hangját némították el ily módon – állapítja meg Paul Lendvai a Die Pressenek írt cikkében. Az elemző szerint nem a veszteség a lényeg, a lap annak lett áldozata, hogy nem kaphatott hirdetéseket. Azzal ugyanakkor nem ért egyet a szakértő, hogy személyesen Orbán mondta volna ki a végső szót. Lendvai ellenben meglepőnek tartja, hogy a tulajdonos egyfelől el akarja adni az újságot, másfelől viszont leállítja annak működését és elbocsátja a munkatársakat.

Rekviemet írt a Népszabadságért Paul Lendvai a Der Standardban. Megállapítja: a sajtószabadság a liberális demokrácia állapotának fontos fokmérője. A szólás  és a média szabadsága alapkérdés volt a rendszerváltáskor és a kettő nélkül nemigen lehetett volna belépni az unióba sem. Épp ezért keltett hatalmas nemzetközi visszhangot a legnagyobb példányszámú napilap leállítása, beleértve az EU-t is. A világsajtó a példátlan körülmények miatt azt taglalja, hogy itt politikai döntésről van szó, és utalnak arra, hogy a nyomás felülről érkezhetett. Az elemző szerint nincs abban semmi fura, hogy most írók, tudósok mellett a Fideszt leszámítva az összes parlamenti párt, valamint a szakma is tiltakozik, mivel a Népszabadság szabad teret engedett a nyugati típusú vitának és megbízható hírforrás volt. Az egykori pártorgánumból a sikeres demokratikus változás jelképe lett. Lehet, hogy elhalgattatása után a jövőt illetően éppen emiatt sejlenek fel sötét félelmek a még megmaradt kritikus sajtóban.

„A magyar vezérelvű demokrácia és következményei” címmel ismerteti a Der Standard Paul Lendvai legújabb könyvét Magyarországról. Megállapítja: a hatalomtechnikai kormányzás kizárólagos célja kormányon maradni, mindenáron. A főszereplők első generációs felkapaszkodott újgazdagok, akik igen sikeresen vetik be a félfeudális, patriarchális, rendpárti elemeket, illetve a posztmodern eszközöket. A civil társadalom jóformán megbénult, a politikát államosították, és de facto elnökként Orbán Viktor kedve szerint irányít. A politikust igazából csupán 3 dolog érdekli: a hatalom, a pénz és a futball, ebben a sorrendben. Beavatottak szerint ugyan jócskán vannak repedések a Fidesz-táboron belül, ám hiba volna alábecsülni Orbán politikai érzékét, döntési jogkörét és elszántságát. Még akkor is, ha óriási a különbség a hivatalos propaganda és a kormány teljesítménye között. A miniszterelnök 30 évet töltött a politikában, de még mindig a konfliktust és a harcot részesíti előnyben a megegyezéssel és a kompromisszummal szemben. A rezsim legfőbb vonása, hogy példátlan hatalmat összpontosított a kezében, illetve a mód, ahogy azt gyakorolja. Ám ez a hatalom Orbánnal jött létre és vele együtt tűnik majd el.  

A francia Libération azon tanakodik, hogy a Népszabadság vége gazdasági agónia után jött-e el, vagy politikai kivégzésről van szó? Mindenesetre a felfüggesztés brutális. Az ellenzék Orbán Viktort teszi felelőssé a lap váratlan eltűnéséért. Az igaz ugyan, hogy a példányszám látványosan csökkent, de fontos kritikai hangról volt szó. A munkatársak pörölycsapásként élik meg a történteket, ahogy becsapták őket. Amúgy a hírek hónapok terjedtek, hogy Viktor Orbán és környezete Pecinával tárgyal. De az ügyletnek állítólag az volt a feltétele, hogy a tulajdonos végezze el a piszkos melót, azaz likvidálja a túlságosan baloldalinak tartott Népszabadságot. Így akarták elkerülni a nemzetközi tiltakozásözönt, ha a párt ölébe hull a lap. Majd a jobboldal megszerezné a Mediaworks portfóliójába tartozó tucatnyi regionális orgánumot, hogy megerősítse vidéki pozícióit. Az egyik vevő Mészáros Lőrinc volna. Ha valóra válik ez a forgatókönyv, az csak megerősíti Orbán Viktor egyre nagyobb befolyását a médiában. A köztévét 2010 után propagandagépezetté változtatta. Oligarchákon keresztül olyan magáncsatornákhoz jutott hozzá, mint a TV2 vagy az origo. Kérdés, hogy a teljesen eltorzult piacon meddig tudja tartani magát a még megmaradt pár független lap. A mai magyar sajtó sokkal jobban hasonlít arra, ami Oroszországban van, semmint a nyugati modellre – mondja Urbán Ágnes a Mérték elemző műhelytől.