Örökségünk annyi, mint választás közeledtével a kamupárt. Az örökségünk magyar, de ahogy az egyenlők közt van egyenlőbb, úgy a nemzetben is létezik még nemzetibb, az örökségben is lehet, csak úgy, általánosan magyar, ilyen a ferdekeresztes korona, a pálinka, a karikáscsattogtatás vagy a nádtető a parasztház tetején.
És lehet személyesen magyar, mint például a kádári, a gyurcsányi vagy éppen a Mészáros Lőrinc-i örökség. Az első kettőt magyarázni, a harmadikat megbecsülni nehéz, igaz, nem is kell: a jóisten tartsa meg gázszerelőnket még sokáig egészségben! Ha pedig hatalomba szavaznánk a kétfarkú kutyák örökélet-programját, az örökség témáját szóba sem hoznánk.
Nincs ebben semmi kekeckedés, a szocializmusnak is volt öröksége, a mai rendszernek is lesz, egy idő után, ahogy a padláson az ócskaság, úgy fognak keveredni: a szegénység, az irigység, a gyávaság, a gyűlölet, az esetleges lomtalanításkor sem tudnánk mindet kidobni. Persze, nem akarjuk, nem vagyunk olyanok, mi nemcsak a tárgyakhoz ragaszkodunk, hanem a hozzájuk köthető emlékekhez is. Mészáros Lőrincre az aréna, a kisvasút, a számtalan megnyert pályázat fog emlékeztetni, a festők a siker glóriájával a fején ábrázolhatják, életéről regény, hírszerzési jelentés készülhet.
Csodáljuk, irigyeljük pedig csak ember. Egy közülünk. Magunk is hagyatékok vagyunk, húsból, vérből, emlékekből rakodtunk össze, gyökereink a múltból táplálkoznak, őseink még a csodaszarvast kergették, a családi vacsorákon az ő dicső vadászataik és csatáik történeteit meséltük, esetleg csuklónkon éreztük az elődeinket fogva tartó bilincs szorítását.
Igen, hoztunk magunkkal jót, rosszat, aztán amikor eljött az idő, ezeket adtuk tovább örököseinknek, hazudjanak már ők a nemes gondolatokról, a verejtékcseppjeinkről, de ha nem akarják az igazságot elmondani, akkor, mint tisztességes munka gyümölcsét, élvezzék a látható és fellelhető értéket, a szerzeményt.
Nincs semmi baj ezekkel a hagyatékokkal, ha a családban maradnak, ha hús-vért hús-vér követ, ha a fiú ül az apa, a lány az anya helyére, ha a természet úgy forog, hogy az alkotó megpihenhet. Gondot csak az okoz, hogy kiderülhet, a vagyont valaki a nevére vette, de más gyűjtögette, ellenségei szerint lopta, a tulajdonviszonyokat nem rögzíti írás, ha mégis, akkor titkos minden betűje, a szegénység álca, a birodalom meg csak egy mezei nyúl a bűvész kalapjában, eltüntethető, még egy kis ürülék sem marad utána.
Azt mondják, már szabad a nyulat becserkészni…