Hogyan tekintettek elődjeink az égboltra, a világűrre és milyen mítoszokat szőttek e végtelenség köré? Mi a mai csillagászat alapja, miként változtak a tudományos nézetek az évszázadok során?
A múlt széleskörű bemutatására hivatott Viasat History háromrészes dokumentumfilmmel járja körül a témát, amelyet április 19-től vasárnap esténként kilenc órától mutat be a csillagászat iránt érdeklődőknek. Az Ősi égbolt a számítógépen létrehozott kép (CGI-) technikát felhasználva, ám az ősi leletekkel együtt kelti életre a történelmet. Íme néhány példa:
# Az egyik legősibb elképzelés 4000 éves, és az ókori Babilonban született.Ez a világmindenséget felső és alsó részre osztja: felül vannak a csillagok, alul pedig a lapos, korong alakú Föld, amely egy óceán közepén lebeg – ez az univerzum középpontja, körülötte forog az ég és benne minden.
# Az ókori Mezopotámiában élők úgy vélték, hogy az égbolt egy hatalmas kőtábla, amire az istenek a csillagok és a bolygók segítségével üzeneteket véstek. Ezeket az üzeneteket próbálták megfejteni az égen látható égitestek helyzetének vizsgálatával – tulajdonképpen abból a korból ered a mai csillagászatnak nevezett tudomány.
# A Mezopotámiából szétáradó ismereteket elemezve, az i.e. 6. században élt Thalész görög filozófus volt az első, aki megkérdőjelezte az égi események természetfeletti mivoltát, és kijelentette, hogy a földi eseményekhez hasonlóan az égbolton látható dolgoknak is tudományos magyarázatuk van – ezáltal ő fektette le a modern csillagászat alapjait.
# Ez a tudományos megközelítés hozta el azt a felismerést is az emberekben, hogy a Föld kerek. Az I. évszázadban élt Ptolemaiosz szerint viszont az égbolt is kerek volt, egy gömb, amelynek középpontja a Föld volt, ami körül az éggömb forgott. Úgy gondolta azonban, hogy nem minden eleme statikus: voltak égitestek, amelyek maguk is körkörös mozgást végeztek – a majd kétezer évvel ezelőtt élt filozófus így, bár akaratlanul, de feltárta a naprendszerünk számos bolygóját és mozgásirányukat.
# A reneszánsz idején élt Kopernikusz is a ptolemaioszi modellt vette alapul, azonban számításaival kimutatta, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, nem körülötte kering minden, hanem a többi bolygóval együtt az kering a Nap körül.
Az ő modelljét azonban egészen addig nem fogadták el, amíg az 1600-as években fel nem találták az asztronómia egyik legfontosabb eszközét, a teleszkópot,a mai csillagászat elengedhetetlen eszközét.