Egy mozdulattal megoldhatná a kormány a pedagógushiányt: az eddigieknél még szigorúbban kell meghúzni egy-egy osztály lehetséges létszámát. A tankerület vezetői – hát ki más is, ha nem az iskolától távoli íróasztal mellett diákok és tanárok sorsáról döntő csinovnyikok – a köznevelési törvényre hivatkozva jelenleg 14 főnél húzzák meg a határt. Ennél kisebb csoport tehát nem alakulhat.

Érettségizők, speciális nyelvszakosok, felzárkóztató programra járók üljenek csak mind ugyan abban a tanteremben, s ha ez nem tetszik a tanárnak, hát oldja meg, 45 perc alatt kiscsoportokkal foglalkozva mindenkire jut majd idő. Így látszik ez ama íróasztalok mögül.

Akkor. NERtársak, nem kellene itt megállni csak azért, mert a dollárbaloldal – a kormány szerint a jelentéktelen tanárhiányt állandóan felnagyítja, arról hadovál, hogy már magyartanárokat kérnek fel a fizika oktatására, ami igaz ugyan, de miért lenne ez baj, tanár az tanár. Nos, ha emiatt akkorára duzzasztják az osztályok létszámát, amennyi tanár így pontosan lefedi az igényeket, egyetlen óra sem marad majd el sehol. Amelyik iskolában – mondjuk Mázaszászváron – például csak öt tanár maradt, a diákok létszámát öttel osztva alakítsanak osztályokat és máris minden rendben lesz.

A köznevelési törvény ilyetén módosítása csak elhatározás kérdése, márpedig az egypárti állam esetén ez egy mozdulattal megoldható. Egyeztetés, mérlegelés, szakmai tapasztalatok figyelembevétele – mint tudjuk, ócska, bolsevik trükk és… Soros. Ha kicsit továbbmenne ez a kormány az orbáni úton, hamarosan még ésszerűbb megoldások születhetnek a közoktatásban, mondjuk, évfolyamonként elég lenne egyetlen tankönyv. Akkor aztán végképp mindegy, hogy milyen szakos tanár melyik tárgyat tanítja, hiszen lényegében csak egy nagy tárgy lenne. Ugye, milyen szép lenne!

Miért ne, amit tegnap elképzelni sem tudtunk normális ésszel, azt másnap a NER már meg is csinálta. És így megy ez tizenhárom éve.