Föl kellene háborodni azon, ami a színművészeti egyetemmel történt. Normális országban ez lenne a természetes. Ha az ember felháborítót, gyalázatost és vérlázítót tapasztal, felháborodik. Felemeli a szavát, megszólal és tiltakozik. (A kép forrása: eduline.hu)
Egy nem normális, értékrendjét veszített országban azonban más a helyzet. Olyan helyen, ahol minden nap van ok felháborodni, idővel értelmét veszti a felháborodás. Megszokja az ember, ha háborog, olyan, mintha nem is tiltakoznék amiatt, hogy beleszállnak mindenkibe, aki nem úgy ír, táncol, énekel, mint ők.
Ne gondolja senki, hogy mostanában kezdődött: a NER évekkel ezelőtt bevadult. 2010 októberében a Demokratában egy Pozsonyi Ádám nevű személynek látszó illető „Harcra fel“ címmel tett közzé egy alávalóságot, a náci könyvégetők „leghaladóbb“ hagyományait követve. Azt írta akkor ez a személynek látszó illető, hogy kis, három-négyfős csoportokat kellene alakítani, és kilopni a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait a könyvtárakból. Vagy, ha ez nem megy, akkor a szerző úr azzal is beérte volna, hogy a könyvkommandók tépjék ki a lapokat a könyvekből, firkálják össze, szóval, ahogy ő fogalmazott, tegyék a szellemi mérgezésre alkalmatlanná őket.
Még egy kis versikét is fabrikált a költőnek sem utolsó, harcos polihisztor. Azt ajánlotta a könyvkommandósoknak, hogy ajkukon csatakiáltással rontsanak rá a ballib fekélygócokra: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok.” (Esterházy akkor kimaradt, nyilván, mert vele nem jött volna ki a rím.)
Ezen kellett volna akkor felháborodni, de mi már túlságosan sokszor voltunk felháborodva – Dunát lehetne rekeszteni a felháborodásainkkal.
Viszont érdekes lenne tudni, mit szól ehhez Orbán Viktor. Legalább a hivatalától meg kellene kérdezni, írásban, mert máshogy nyilván nem megy, hogy akkor most miniszterelnök úr szerint, hogyan kell érteni ezt a kultúrharcot? Meg az egykori tréfás kis versikét? Spiró Ön szerint is ótvar, elnök úr? Konrád valóban átok? Nádastól úgyszintén hányni tetszik?
Nem azért kellene megkérdezni, mintha bármi újat is megtudnánk tőle. Hivatalától, ha válaszolnak az újságírónak egyáltalán, semmitmondó, kioktató reagálásra lehet számítani. Inkább csak úgy, magunk miatt kellene kérdezni. Hogy legalább időnként tudjunk a tükörbe nézni.
Egyébként meg nem vagyok felháborodva én sem. Csak undorodom. Ótvar, ami van. Átok. Mindjárt hányok.