Caracas / Panama City — történelmi visszhangok Venezuelától Panamáig.

Amerika az amerikaiaké, pontosabban az Egyesült Államoké – a 19. századi Monroe-elv újratöltve működik : az Egyesült Államok a kábítószer elleni harcra hivatkozva hadműveletet indított Venezuelában, és a hírek szerint elfogta Nicolás Maduro elnököt — a történteket maga Donald Trump jelentette be, hozzátéve, hogy a venezuelai vezető és felesége amerikai bíróság elé kerül majd köztörvényes vádak miatt.

Ez a fejlemény sokakban a 1989–90-es panamai eseményeket idézi fel, amikor az amerikai „Just Cause” hadművelet sorána panamai vezetőt, Noriega tábornokot eltávolították és őrizetbe vették, miután hosszú ideig súlyos bűncselekményekkel, köztük kábítószer-kereskedelemmel vádolták.

Mi történt Panamában?

1989 végén az Egyesült Államok teljes katonai inváziót hajtott végre Panamában. A hivatalos okok között szerepelt az amerikai állampolgárok védelme, a Panama-csatorna biztosítása és – az USA szerint – a demokrácia visszaállítása. Noriegát drogkereskedelemért, pénzmosásért és más bűncselekményekért többek közt amerikai bíróság is körözte. Hónapokig tartó huzavona után Noriega 1990. január 3-án adta meg magát, az USA-ba szállították, ahol hosszú börtönbüntetést kapott.

A panamai akciót a világ több nemzetközi szervezet is nemzetközi jogba ütközőnek minősítette, ugyanakkor számos latin-amerikai vezető egyidejűleg a diktátor bukását üdvözölte.

Venezuela 2026: Noriega vagy más?

Bár a mostani támadást gyakran hasonlítják a panamaihoz, jelentős különbségek is vannak:

  • Méretek és geopolitika: Venezuela jóval nagyobb, gazdagabb olajkészletekkel és erősebb fegyveres erővel rendelkezik, ráadásul stratégiai szövetségesek – Oroszország, Kína, Kuba – támogatását élvezi.
  • Indokok: Az USA hosszú évek óta vádolja Madurót „narco-állam” vezetésével, a 2024-es választási csalás gyanújával és mély emberi jogi visszaélésekkel.
  • Nemzetközi reakció: A venezuelai akciót egyes országok törvénytelen agressziónak, mások a diktátor megbuktatásának nevezik — tehát a nemzetközi támogatás ma még sokkal megosztottabb, mint Panamában volt.

Történelmi párhuzamok és hasonló esetek

A történelem tele van olyan esetekkel, amikor egy külföldi hatalom bevonult, vagy eltávolított egy vezetőt:

Saddam Hussein (Irak, 2003)

Az USA vezette koalíció 2003-ban lerohanta Irakot, és 2003. decemberben elfogta Saddam Husszeint Tikrit közelében. Ez a művelet különösen emlékezetes volt, mert hosszú háború és jelentős véráldozat előzte meg, majd országos instabilitás követte.

Moammar Gaddafi (Líbia, 2011)

Nem amerikai művelet volt ugyan, de a NATO-vezette beavatkozás során Líbia diktátorát eltávolították, majd meggyilkolták, ami rávilágított: egy vezető megbuktatása nem garantál rendet vagy stabilitást.

Operation Gideon (Venezuela, 2020)

Maduro eltávolítására irányuló, de végül kudarcba fulladt merényletkísérlet történt 2020-ban Venezuelában, amelyben külföldi zsoldosok és venezuelai ellenzékiek próbáltak partra szállni, hogy megdöntsék a kormányt.

Az USA – saját bevallása szerint – többszáz alkalommal avatkozott be más országok belügyeibe katonai vagy titkos eszközökkel a 19. század végétől napjainkig.

A Noriega- és Maduro-ügy számos mélyebb kérdést vet fel:

  • Mikor jogos egy külföldi beavatkozás?
  • Mi a különbség a nemzetközi jog és az „ágyúnaszád” között?
  • A cél a bűnözők felelősségre vonása, vagy a geopolitikai érdekek érvényesítése?