Decemberben ünnepelte a Pannon Filharmonikusok a zenekar alapításának 200. évfordulóját, hiszen a jogelőd – a „Zeneművész Társaság” – 1811. december 9-én adta első hangversenyét. A pécsi muzsikusok az azóta eltelt kétszáz évben meghatározó szerepet játszottak nemcsak a régió, hanem mindinkább az egész ország zenei életében.

Az utóbbi másfél évtizedben Howard Williams vezetésével a zenekedvelő közönség emlékezetes hangversenyeket hallhatott a pécsi Bazilikában. Szerepeltek a műsorban Balassa Sándor művei, Mahler valamennyi szimfóniája, és rendszeresen vezényelte a kortárs magyar szerzők darabjait. Howard Williams után Hamar Zsolt vette át a Pécsi Szimfonikus Zenekar irányítását. A zeneigazgató 2000-től kilenc éven át a város megbecsült vezető művészeként állt a közönség elé. Abban az időszakban látott hozzá erőteljesebb regionális szerepvállaláshoz az együttes: kaposvári, szekszárdi és eszéki vendégjátékok következtek, illetve ekkor kezdődött a budapesti tavaszi bérletsorozat is. Peskó Zoltán zeneigazgató 2009-től 2011-ig volt a vezető karmester, majd tavaly Bogányi Tibor vezető karmester és Vass András állandó karmester irányítja a szakmai munkát.

A január 20-i hangverseny műsorán két Rachmanyinov-remekmű, a Vocalise zenekari változata, illetve a III. zongoraverseny (d-moll), illetve Sosztakovics X. szimfóniája (e-moll) szerepel. A Pannon-bérlet következő koncertjeit március 2-án, április 21-én és május 11-én tartják a budapesti Művészetek Palotájában. A bérletsorozatról bővebb tudnivalók ITT olvashatók.

Elragadó melódiái Szergej Rachmanyinov (1873-1943) számára korán elhozták a közönségsikert: már moszkvai konzervatóriumi tanulmányai idején is dúdolhatta némelyiket az utca embere is. Amikor Londonban zongoristaként-karmesterként dolgozott, megbízták egy új zongoraverseny komponálásával. A munka nehezen haladt, végül Rachmanyinov egy moszkvai hipnotizőrtől kért segítséget.

A Vocalise-t valószínűleg nem tudnánk dudorászni a koncertteremből távozóban. Ebbéli „hiányosságait” ellensúlyozandó, jó néhány átirat született belőle. Csellisták, fuvolisták, trombitások, hegedűsök dolgozták át a művet, még jazz-együttesre is találunk változatot. Mind között a legfontosabbat maga Rachmanyinov készítette: 1929-ben az ő vezényletével szólalt meg a szimfonikus zenekari verzió a Philadelphia Orchestra előadásában.

Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) művei a korabeli szigorú szovjet kultúrpolitikával övezett környezetben láttak napvilágot. Miután Sztálin megtekintette a szatirikus jellegű Kisvárosi Lady Macbethet, támadások indultak ellene. E destruktív körülmények hatására a komponista visszavonta az akkor még be nem mutatott 4. szimfóniáját, ám a kritikákra válaszul megírta az ötödiket. A X. szimfóniát megfeszített munkával komponálta 1953 nyarán. Dácsája magányába vonulva megszállottként dolgozott rajta három hónapig.