Aihara Kyoko neve nem ismeretlen Magyarországon: a Gésák című nagysikerű könyve és fotóalbuma a világon másodikként magyarul jelent meg. Szerzője, aki Sűdy Erika nagykövet-feleség közvetítésével nem először jár hazánkban, kiállításának a megnyitójára ismét Budapestre jött, és remek előadással egészítette ki a kiállításon látható gyönyörű kimonókat és öltözet-kiegészítőket. Ezek a hihetetlenül értékes textíliák részben saját gyűjteményének darabjai, van köztük néhány kölcsönzött darab is; egy ideje viszont már maga is tervezi az ősi japán viselet modernebb darabjait, hozott is belőlük párat mutatóba. A kimonók mellett a szerzőnek a gésákról készített fotói segítenek bemutatni a kiotói Gion negyed látványos divatját.
A kínai és mongol eredetű ázsiai ruhadarab, a kimonó már több mint ezer éve nemzeti viselete a japánoknak. A kimonóról általánosságban elmondható, hogy szabása kiterítve T-betűt formáz, a nyugati kultúrkörben az ilyen szabású ruhákat leginkább köntösnek nevezik. A nyugati öltözékektől eltérően nem követi a test vonalát, szabásvonala szögletes, így aztán nem is kell senkinek az alakjára igazítani. Viselője tradicionálisan a bal oldali végét ráhajtja a jobb oldalira, majd az obinak nevezett széles övvel rögzíti testéhez. Először a gazdag nők viselték, később a férfiak, majd a harcosok is rákaptak. Mára lényegében a nyugatról a szigetországba beözönlött viseletek kiszorították a divatból, de az egykori főváros, Kyoto gésanegyedében mindmáig élő viselet.
A kimonó „mértékegysége” a tan, ami egy 37 cm széles, 12 méter hosszú textilcsík, rendszerint selyemből. Kézi festéssel, vagy finom hímzéssel díszítik a szőtt anyagot, és ezek a minták nagyon változatos színvilágú és hangulatúak, árulkodnak viselőjük koráról, anyagi és társadalmi helyzetéről, az adott évszakról és sok egyébről. Az obi is hasonlóan „beszédes”, aszerint hogyan kötik meg, milyen zsinórral, ruhatűvel rögzítik. A kimonót viselő nő hajtűje is sok mindent elárul, pl. minden hónapnak jellegzetes virága díszíti az aktuális hajtűt.
Említettük a gésákat, mint a kimonót máig is tradicionálisan viselő nőket. A gésa, bár eredetileg a 17. század kurtizánjaiból alakult társadalmi réteg, valójában sokkal több, mint a nyugati értelemben vett prostituált, és nem is feltétlenül kell annak lennie. A gésa az ünnepélyes alkalmak, összejövetelek teaházi szórakoztató „háziasszonya”, aki magas fokon művelt a zenében és táncban, a költészetben és társalgásban, és nem utolsósorban a teaszertartás lebonyolításában. A japánok megkülönböztetik a már kész gésákat, akiket geiko névvel illetnek, a gésa-tanoncoktól, akiknek az elnevezése: maiko.
Aihira Kyoko előadásában megtanította mindazokat a jellegzetességeket, amelyekről már ránézés alapján megállapítható, hogy aki előttünk áll, geiko-e, vagy maiko. A geiko munka közben parókát visel, a maiko saját haját hordja. Még a fehérre rizsporozott arcuk festése is árulkodó, nemhogy a kimonójuk színvilága, vagy az obi viselése. A kiállításban látható ruhadarabok főként maiko-viseletek. Az előadásból képet kaptunk a gésák életéből éppúgy, mint a kimonók és kiegészítők kézműves ipari gyártásáról, viselésük ritusairól, szabályairól,
Ki ez a hölgy, aki – miközben a japánok zöme lassan elfelejti hagyományait –, egyre jobban beleásta magát a kedvenc témáiba? Aihara Kyoko Jokohamában született. Művészettörténet szakon végzett a tokiói Keio Egyetemen, majd Kölnbe utazott, ahol német nyelvet tanult. Később a Német Nemzeti Turisztikai Hivatal munkatársaként dolgozott Tokióban, jelenleg íróként és fotográfusként tevékenykedik. Számos könyve és újságcikke jelent meg melyet saját készítésű fényképeivel illusztrált különféle témákban. Gasztronómiával, útikönyvek írásával és a gésák művészvilágával egyaránt foglalkozik. Egyedülálló módon bepillantást nyerhetett a maikók, a gekók és a kiotói kézművesek világába, továbbá nagyon jó kapcsolatot ápol az európai országokkal. Ebből a páratlan helyzetből születtek meg könyvei és előadásai.
Akit ez a téma megfogott, siessen, mert az érdekes és ritka kiállítás csak pár napig, szeptember 10-ig tekinthető meg déltől este hatig!