Az iszlámnak ez az ága uralkodott 1962-ig Jemenben, amikor is a magukat pánarabnak nevező erők megdöntötték a 66. (!) zaidita imámot. A szunnita többségű országban – és országból – így a „zaidita”, „imamátus” szavakkal könnyen mobilizálhatók a szunniták.
Tudni illik…
Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.
A szunniták – ők a világban élő muzulmánok 87–90 százaléka – onnan kapták a nevüket, hogy szerintük a szunnát (Mohamed és társainak Koránban nem rögzített hagyományait, a hadíszokat) ők követik a leghívebben. Az iszlamizmus azonban nem azonos az iszlámmal. Az iszlám vallás és civilizáció, az iszlamizmus politikai kategória, amelynek meghatározása korszakonként változhat.
A leginkább elfogadott nézet szerint az iszlamizmus az iszlám radikális formája. Iszlamista vezetők hangsúlyozzák az iszlám jog (saría) érvényesítésének szükségességét a társadalom minden szegmensében, a pán-iszlám egységet, és különösen ellenzik a nyugati katonai, gazdasági, politikai, társadalmi vagy kulturális hatások befolyását a muszlim világban.
Ami a párizsi támadások indítékát illeti: a Korán nem tiltja egyértelműen az élőlények ábrázolását, azonban a képekre való utalásokat a vallástudósok többsége a képábrázolás tilalmának értelmezi. A Korán szerint csupán isten képes életet teremteni, és mivel a vallás szükségszerű alapvető jellegzetessége a bálványok elutasítása, az élet képi ábrázolását a szunnita teológusok bálványimádásnak tekintik. Ráadásul az iszlám szerint Mohamed – bár Allah prófétája –, mégis ember, s egy földi halandó bálványként történő imádatát végképp kerülendőnek tartották már a korai iszlám vallási vezetői is, sőt maga Mohamed is tiltotta.
S ezzel eljutottunk a párizsi terrorcselekményekhez!
Lepődjünk meg!
A ma elsősorban Szaúd-Arábia területén állami szinten is jelen levő vahhábita irányzat – ősiszlám-értelmezésével – a klasszikus iszlám fundamentalizmus legfanatikusabbnak tekinthető képviselője. És éppen ez a Szaúd-Arábia – a szunnita irányzatú iszlám állam, a tálibok, az al-Kaida ellen szövetkező – az Amerikai Egyesült Államok vezette koalíció tagja; a legerősebb síita állam, Irán társaságában (amelynek nem titkolt célja Izrael elpusztítása). Miközben az is tény: nem kevés az olyan muzulmán, aki szerint a gyaurral (hitetlennel, azaz nem Allah hívével) kötött szerződések megtartása korántsem kötelező, sőt, Allah ügyének dzsihádista szolgálata lehet. Az Iszlám Állam ideológusai pedig előszeretettel emlegetik az egykori Oszmán Birodalom – egyébként szunnita – doktrínáját: az a terület, amit egyszer meghódítottak, ahol mohamedán templomot emeltek, visszavonhatatlanul Allah birodalmának része.
Dzsámik pedig állnak Magyarországon, szinte mindenütt Európában…
Eközben pedig az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára.
Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően a „Könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik.
De tudják-e ezt a magukat Allah leghívebb követőinek tartott terroristák?
