A Műcsarnok#Box intim terében, ott, ahol talán még sokan nem is jártak, az alagsorban lévő kis kiállítótermi együttesben mától érdemes körülnézni, elidőzni, hiszen képei válogatásával hazatér a magyar képzőművészeti közegbe a 72 éves Major Kamill.
Sokan elmentek a múlt század utolsó évtizedeiben, a nagyvilág művészeti életének fővárosát Párizst is népes magyar alkotói kör választotta új élet kezdéséhez. Major Kamill is így tett 1972-ben. Azok, akik elmentek, bármilyen sikeresek lettek is, egy kicsit elvesztek a magyar kultúra számára. Választott új hazájukban megküzdöttek az idegenséggel, az integráció nehézségeivel, cserében kitágult számukra világ, tanultak, alkottak, többségük igazán sikeres lett.
Major Kamill, a perkátai fiú, aki itthon művészeti gimnáziumot végzett és nagyon fiatalon felhívta magára a figyelmet, az Iparművészeti Főiskolára már nem kellett, bár kétszer is nekifutott a felvételinek. Az École nationale supérieure des arts décoratifs grafikus szakára azon nyomban felvették még 1972-ben, és az ott szerzett diplomájával pedig (egészen a nyugdíjba vonulásáig, 2014-ig) művésztanára is maradt a patinás intézménynek. Művészete a kinti magyar alkotók és neves francia barátok körében teljesedett ki, a világ megismerte és elismerte.
A Mester alkotóműhelye a dél-franciaországi Saint Christol de Rodières-ben.
Itthon legfőképpen Makláry Kálmán galériája révén tudott megmutatkozni, bár a Budapesti Francia Intézet és a Kiscelli Múzeum is adott számára lehetőséget a múlt évtizedekben – francia művész volt Magyarországon.
A Papírok-rácsok-akkád című válogatással, 30 képpel Major Kamill belép, visszatér a hazai képzőművészeti életbe. A műcsarnoki kiállítás legkorábbi műve 1972-ből való, az utolsó pedig egy tavalyi átdolgozás. Így bepillantást kapunk a művészi oeuvre alakulásába, ám csak morzsákra futja annak gazdagságából, hiszen nagyon változatos, sokszínű életmű Majoré.
A kiállítás mától április 5-ig látogatható.
