Negyven év is elmúlt, hogy pszeudo-művészet atyamestere, Pauer Gyula megfogalmazta Pszeudo-manifesztumát. A maga korában újszerű szemléletével botrányt kavaró fiatal alkotó, akinek pár éve zseniális retrospektív életmű-kiállítását láthattuk a Műcsarnok összes termeiben, méltán elismert, Kossuth-díjas mesterré aszúsodott, és olyan ma is meghökkentő alkotások létrehozására képes, mint a Duna-parti Holokauszt emlékmű, a Cipők, nem beszélve arról, hogy megannyi film látvány- és díszlettervezőjeként is beírta nevét az aranykönyvbe.
Pauer – mondhatni – jövőbe látott és lát, már csak ezért is meg kell küzdenie mindig a jelen befogadóival, akik vagy nagyon szeretik, vagy elutasítják, de nem maradnak közömbösek művészetét látva. A megnyitón is tapasztaltam, hogy volt, aki ezeket a szobrokat már befogadta, de a falakon látható, egész más stílusú, mai Pauer-képeket még elutasította. No, majd pár évtized múlva…
Jövőbe látó volt az 1960-as években is, mikor ezeket a gyönyörű kisplasztikákat készítette, melyek Giacometti, Schaár Erzsébet, Henry Moore alkotói látásmódjára hajaznak. A szobrok évtizedekre elrejtőztek a Kiscelli Múzeum raktáraiban, kiállítva azóta sem voltak, de most, meg- és előkerülvén a ládákból új életet kérnek. Alkotójuk másolatokat készített róluk, és most a Galamb és Régiposta utca sarkán a kirakaton át is hívogatják a látogatót. Sajnos a kiállítótér nem elégséges ennyi posztamenshez és szoborhoz, kissé nagy a zsúfoltság a teremben, de így legalább testközelben kell maradnunk a művekkel.
A retró-érzés csak a fiataloké, mi, Pauer Gyula művészetének régi hívei boldog örömmel konstatáljuk barátunk régi-új szellemi frissességét, és jelenlétét ezúttal a megvásárolható műtárgyak piacán is. Mert a kiállítás megnyitója után azonnal elkezdődött egy árverés is, de a látogatóknak nem kell félni: az elkelt és el nem kelt szobrok október 13-ig mindenképpen megtekinthetőek. Menjenek el, nézzék, meg és szeressék Pauer Gyula művészetét!
