Az eltelt évszázadokban alapvetően átalakultak a test színrevitelének feltételei, módozatai, technikái, anyagisága; ám a test lemeztelenítése vagy halála esetében kultúránknak az emberi testhez fűződő ellentmondásos viszonya hangsúlyozottan mutatkozik meg a színpadon.
A test színrevitelének sajátos típusait alkotják azok az esetek, amelyekben a test álruhát ölt, nemet vált, vagy ruhátlanul mutatkozik meg. A színészek testének a szerepekkel összefüggésben megmutatkozó változékony jellege az egyik oka annak, hogy a történelem során gyakran kirekesztettként bántak velük.
A test halálának színrevitele még inkább határokat feszeget: a színháztörténetben nem csupán arra találunk példát, hogy a szerepe szerint meghaló testnek a színpad kulturális-esztétikai kontextust biztosít, hanem arra is, hogy a holttestet közszemlére teszik (mint a boncszínházakban, vagy bizonyos temetési szertartásokon). A performansz-művészet egyes alkotói pedig a tetemek és a halál színre vitelével folytatnak kísérletet, kihívást intézve az uralkodó társadalmi és esztétikai sztereotípiákkal szemben.
A Pécsi Nyitott Egyetemen április 5-én délután hat órától dr. P. Müller Péter, a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének tanára, az MTA doktora tart előadást a halál és a meztelenség megjelenítéséről a színházművészetben. Az előadás részvevői megtudhatják, miként alakult át az emberi test színpadi ábrázolása a különböző korszakokban, illetve hogyan feszegeti mindez az ábrázolás a kulturális, esztétikai határokat. Az előadás helyszíne: Pécsi Tudományegyetem Vargha Damján Konferenciaterem, Ifjúság útja 6.
