Pernye András (1928–80) Erkel-díjas zenetörténész, kritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára nevéta szélesközvélemény akkor ismerte meg, mikor az 1960-as években, a Ki Mit Tud? országos zsűrijében segítette a tehetségek felfedezését. Pedig akkor már a zenész és újságíró hivatás, meg a koncertek iránt érdeklődő publikum hétről-hétre figyelte „Egy hét Budapest hangversenytermeiben” címmela MagyarNemzet hasábjain megjelent híres, sőt sokak szemében hírhedt hangversenykritikáit.
Pernye szakmailag ugyanis igen erős tudással, ismeretanyaggal és kritikai érzékkel rendelkezett, ugyanakkor sosem tisztelte annyiraa nagyneveket, hogy akkor is elvtelenül dicsért volna, hogyha neki nem tetszett valami. Nem szerette például, ha a név tulajdonosa – karmester vagy szólista – a mű elé tolakodva, csillogásával akarta elhomályosítani a szerzőt és darabját, bár e tekintetben a hazai előadókat jobban kímélte, mint a külföldieket. Számára a közösségi zenélés volt a fontos, tehát volt, hogy pl. olyasmiket fogalmazott meg, hogy a zenekar a karmester nélkül is kiválóan tudta a darabot, és a dirigens nem adott hozzá semmit a produkcióhoz. Akitől sok hangfelvételt ismert, azoktól is elvárta, hogy a koncertteremben az élő egyéniségük adjon hozzá olyan többletet, ami az egyébként kiváló lemezről technikailag már tudott volt. Ami előadói teljesítmény tekintetében nagyon tetszett neki, az arra inspirálta, hogy teljes kritikusi tehetségével adja át az élményt, amit neki a mű hallgatása jelentett, de az elmarasztaló bírálatait is remekül megírtság jellemzi.
A kötet egyszerre idézi fel a koncertek élményét, művészek arcképcsarnokát és a kor fővárosi hangversenyéletét. Mikusi Balázs szerkesztési elvei között szerepelt, hogy a kritikus ideális portréja is kialakulhasson a mai olvasóban. Pernye azt vallotta, hogy a kritika elsősorban azoknak szól, akik nem voltak ott a hangversenyen, nem pedig azoknak, akik ott voltak, s e tekintetben a mai olvasónak szerencséje van. Az ő stílusa ugyanis szórakoztató, világos, valósággal olvastatja magát. Összehasonlítva az adott kor másik neves és megbecsült zenekritikusával, Kroó György inkább a rádiós felolvasásoknak és illusztrációknak megfelelő, kicsit „papos” stílusban mondta el a mondandóját, ezzel szemben Pernye András az újság olvasójának fogalmazott szarkasztikus szókimondással, szórakoztatva bírált. Aki a kötetben elmélyül, azt is tetten érheti, hogy Pernye számára melyek voltak a fő szempontok, vagy, hogy pl. a modern zenét, amit rosszul viselt, azt is úgy dicsérte, hogy annak ellenére jó, hogy modern. A szerkesztés végig követi ezt az „irodalmi értékű” elvárást, ezért a mai olvasónak akkor is élményt jelent, ha nem szakmabeli.
A kritikusi szakmának, ha van még ilyen, továbbá a művészeknek példa lehet, amiből tanulni kell, szakmai igényesség és felkészültség dolgában, a zeneszerető közönségnek pedig lehet rácsodálkozni vagy emlékeket felidézni, de nem kell félni attól, hogy túl elvont volna a zenekritika, amiből ő majd úgysem értene sokat. Mikusi Balázs szerkesztési elvei még olyan értelemben is az olvasót szolgálják, hogy az írások nem a megszületésük kronológiai sorrendjét követik, hanem a zenék szerint lettek csoportosítva, amelyekről Pernye írt. Így a fejezetek: zenekari hangversenyek, zongoraestek, kamarazene, ária- és dalestek, régizene (a ma már megszokott műfajjelölő egybeírással), modern zene, dzsessz sorrendi csoportosítással követik egymást. A színpadi kritikák, vagy a versenyekről szóló beszámolók ebbe a kötetbe nem fértek bele.
(Egyetlen elmarasztaló megjegyzés a szerkesztői utószóhoz: olyan kifejezést, hogy „pozitív diszkrimináció” művelt ember akkor sem használ, ha ez ma divatos, mert hiányos a latin műveltség. Pozitív hátrányos megkülönbözetés ugyanis nem létezik!)
Mindent egybevetve jó, hogy ez az összeállítás megszületett, mert egyszerre emlékezik meg egy jeles zenetudósunkról, számos, azóta már ugyancsak eltávozott művész egyéniségről, korabeli zenei élményről, és még igényes olvasmánynak sem utolsó! A kötet a többi között a Gondolat Kiadónaka PetőfiIrodalmiMúzeum földszintjén található mintaboltjában (Budapest, V., Károlyi Mihály utca 16.) lehet megvásárolni.