A hír akár meglepő is lehet: mostantól Magyarország párizsi nagykövetét Habsburg Györgynek (*1964) – teljes nevén: Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen – hívják. (Apa és fia: Habsburg Ottó [j] és Habsburg György. Kép: Wikipedia)
Az Euronews nyomán az Infovilág tette közzé Nóra Shenouda cikkét arról, hogy felborzolta a francia közvélemény egy részét, hogy „úgymond, egy Habsburgot”, méghozzá Habsburg Ottó kisebbik fiát, Györgyöt nevezték ki Magyarország franciaországi nagykövetének. Az utolsó magyar király unokája a minap kezdte meg szolgálatát Párizsban. Ebből az alkalomból írt kimerítő cikket a Le Figaro; az egyik legrangosabb, jobbközép irányultságú francia lap kommentelőinek egy része rögvest felzúdult a kinevezés miatt.
Lehet ezen egyszerűen csak csodálkozni, de nagyokat vitázni is. Hiszen a sok évszázados Habsburg név ma is joggal ébreszthet vegyes érzelmeket Európa-szerte, nem utolsó sorban éppen Franciaországban, ahol történetesen egy Habsburg-házból való királynét, Marie Antoinette-t végeztek ki 1793. október 16-án a Forradalom terén (a mai Concorde téren).
Nem érdektelenek az immár nem történelmi, hanem nagyon is aktuálpolitikai okok sem. Akkor is, ha a „köztársaság” államformájú Magyarország nagykövetének apját Habsburg Ottónak hívták – aki az utolsó osztrák császár és magyar és cseh király, IV. Károly fiaként európai, sőt világpolitikai mércékkel mérve is nagyon pozitív nyomokat hagyott maga után.
És most emlegetett fia, Habsburg György családjának bázisa a Budapesthez közeli Sóskúton van, három gyermeke, Zsófia, Ildikó és Károly Magyarországon született. Ő maga pedig édesapjával együtt rengeteget dolgozott azért, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává válhasson, és amint azt egy 2019. márciusi előadáson a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mondta: saját magát magyarnak vallja, semmiképpen sem osztráknak – emlékeztet rá az Infovilágban megjelent írás utolsó bekezdése.
A császári és királyi Habsburg-család egyik rangidőseként elméletben akár az egyes számú igénylője is lehetne az (egyelőre) nem létező magyar királyi trónnak.
Persze, ha és amennyiben…
Szeretnék Habsburg Györgynek a fejébe látni, amikor a budapesti Országházban megtekinti a Szent Koronát, amely nagyapja fejét is ékesítette. Miközben pedig szép számú tisztségei mellett pedig (a többi között sokáig elnöke volt a Magyar Vöröskeresztnek; 1996 óta pedig – történetesen Horn Gyula ötletéből – a Magyar Köztársaságra felesküdött utazó nagykövet, tehát a nemzetközi jog alapján – a mai magyar alkotmány (azaz újmagyarul: alaptörvény) szerinti kormányok miniszteri rangú megbízottja.
Csaknem fél év évezreddel azután, hogy a dinasztia első tagjaként I. Ferdinánd 1526-ban, a mohácsi vész után magyar király lett; s egy évezreddel azt követően, hogy a legrégibb ismert családi ős, Gundtram elszászi gróf egyik unokája felépítette a svájci Aargau tartományban Habichtsburg várát, azaz a Héjavárat, s ők lettek Habsburgok, hercegek, királyok, császárok az Alpoktól és a Kárpátoktól, Spanyolországon át Mexikóig. A huszadik század elejéig, az első világháború végéig…
Nekem magyarul és Habsburg Györgyként mutatkozott be 1990-ben, akkor még tört magyarsággal. Már készülődött a hazatelepedésre, 1993-ban költözött hivatalosan Budapestre, első, itteni lakásába a Szent István-parkba. Egy bélyegkiállítás megnyitásán találkoztunk, amelyet a közös magyar–osztrák bélyegkiadásoknak szenteltünk, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének székházában, a pesti Vörösmarty utcában. A szövetség elnökeként házigazda voltam, ő „illetékes” Habsburgként – vendég. A ceremóniák és a kötelező mosolygások után – véletlenül – egyszerre értünk a Bélyeggyűjtők Házának kijáratáig.
– Autóval? – kérdezte mosolyogva.
– Gyalog vagyok, csak a közelbe megyek, a Béke szállóba, uram. Nem is tudom hogyan szólítsam. Az édesapja azt szereti, ha elnök úrnak mondják – feleltem zavartan.
– Akkor menjünk együtt, én is szeretek ballagni – mondta apjához hasonlóan „habsburgos” raccsolással. Aztán váratlanul hozzátette:
– Tudod mit!? Nevezz egyszerűen Gyurinak! Én nem vagyok elnöke a Pánerurópai Uniónak, mint az öregem.
Ez volt az a pillanat, amikor tegező viszonyba kerültem a Habsburg-házzal. Csak később jutott eszembe: meg kellett volna neki mondanom, hogy már a nagyapám, dr. Klein József ottani főrabbiként bejáratos volt a dédnagypapához, Ferenc Józsefhez, a gödöllői nyári kastélyban…
… a történelem kacskaringós útjainak egy aprócska ösvényén.