Tamási Áron (képünkön) sokkal több volt, mint az önéletrajzi ihletésű Ábel-trilógia szerzője, bár ha „csak” ezt a háromrészes regényt írja meg, akkor is a legnagyobb 20. századi íróink között említenénk. Erről fog szólni az Újszínházi beszélgetések című irodalomtörténeti sorozat legújabb, március 28-i része, melynek szakértője ismét Takaró Mihály lesz, a művészvendég Bicskey Lukács színész, az est moderátora pedig Mészáros Sándor sajtófőnök.
Mi mindenről lesz, illetve lehet szó ebben a beszélgetésben?
Például arról, hogy Tamási Áron apja, nagyapja, de még annak az öregapja is parasztember lehetett, s az lett volna Áron is, csakhogy egy ostoba pisztolyjátékban ellőtte az egyik hüvelykujját, így nem folytathatta a neki rendelt eredeti utat, hanem azért, hogy vigye valamire, tanulni kezdett. Aztán karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra vezényelték, a monarchia elvesztette a háborút, s neki végképp elege lett ősei életútjából, egyetemista lett. Az I. világháború után családjával a Romániához csatolt Erdélyben maradt, de ez az idegen lét nem tetszett neki, hát 1923-ban kivándorolt Amerikába, ahol alkalmi munkás, majd banktisztviselő volt.
Mindezt istenáldotta székely lélekkel.
A felhőkarcolók között is csak otthon jártak a gondolatai, így született meg első novelláskötete New Yorkban. Ebből a Lélekindulás című novelláskötetből emeljük ki a „Mihályka, szippants!” című dolgozatot, amit, ha mai bulvárossággal kellene jellemezni, azt mondhatnánk: ez a korabeli székely világ szókimondó erotikája, jóllehet ebben az egyik pikáns kép, hogy Dimén Ilka egy szál őszirózsán tanult csókolni…
Kihagyhatatlan egy Tamási Áron-beszélgetésből az, hogy az író felvétette magát egy szabadkőműves páholyba, de az is, hogy 1945 után kétszer is miniszteri tárcát ajánlottak neki, amit ő visszautasított, majd ezt követően évekre kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották
Bár Tamási Áron 1966-ban Budapesten hunyt el, kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Ott látható a sírja a templomkertben, amelynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrász alkotta. A kövön ez áll: „Törzsében székely volt, fia Hunniának / Hűséges szolgája bomlott századának”.
Az Újszínházi beszélgetések harmadik estje március 28-án 19órakor kezdődik a Bubik István Stúdióban.