Szombathely városának keleti oldalán álló városkapu, a Gyöngyös utcai kapu közelében történelmi értékű épületegyüttes áll: a városon kívül építkező ferences rendiek temploma és rendháza.

A múlt század végi feltárások leletei azt bizonyítják, hogy már Savaria földjén ókeresztény szentély állhatott az Aréna utcai templom helyén, annak az utcához közeli, bejárati részénél. Erre a fellelt üvegmozaikból következtettek a kutatók. A szentély területén végzett ásatások középkori kerek templom maradványait tárták fel.

A 14. században a győri püspök az akkor itt működött ispotályból alakíttatta ki az általa alapított ferences konventet, amely mintegy 200 évig tevékenykedett a városban.

A reformáció idején, 1541 táján a szerzeteseket elüldözték, ekként az épület 80 esztendőn át elhagyatott volt, ami állapot súlyosan romlott. A 16. század közepén, miközben a kolostor elhagyatottan állt, a kolostorkert, Ambrus testvér kertje a szegényeket szolgálta.

A ferences templom épületének története szorosan összefügg a rendház és a szombathelyi ferences szerzetesek történetével, akiket 1630-ban a győri püspök, gróf Sennyei István telepítette le újra. A szerzetesek a következő években gróf Batthyány József és a város lakóinak támogatásával felújították, és 1634-ben Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felszentelték templomukat.

A ferencesek ismételt megjelenése fellendítette a város kulturális életét, kis lélekszámú kolostoruk lakói a tanítás szolgálatába szegődtek. A kuruc háborúk idején a ferencesek épületeit is többször feldúlták, nagy károkat okoztak a templom eredeti berendezésében is.

A kolostor déli oldalépületét, amely Ambrus testvér kertjére nézett, 1730-ban építették fel.

A szerzetesek látták el a hitoktatást a 18. század végén a város általános iskoláiban, és tanítottak a gimnáziumban is.

Csepy Döme ferences szerzetes alapította Szombathely első óvodáját, a Százéves óvoda elődjét, amely Magyarországon az elsők között nyílt meg.

A rendház fellendülésének a 20. század első fele tekinthető; akkor telepítették Szombathelyre a felvidékről a rend hittudományi főiskoláját, amely azután egészen 1950-ig működött.

Szily János, a város első püspöke 1794-i intézkedésére a ferencesek kriptájában helyezték örök nyugalomra a püspök nagyra becsült bécsi építőművészét, Melchior Hefelét, akinek itteni munkássága a szeminárium, a püspöki palota és a székesegyház építésén túl számos elegáns magánpalotát hagyott városunkra és környékére. Hefele Menyhért nyughelyét a templom északra néző oldalfalában elhelyezett tábla őrzi.

A templom szentélyének falán Árpád-házi Szent Erzsébetet megjelenítő, gótikus falfestés részletét őrizte meg a – talán a véletlen –az utókor számára. A boltíves templombelső, amely megmutatja a történelmi távlatú korstílusok elemeit is, számot ad a gótika művészetétől a Hefele képviselte neoklasszicizmusig.

A templombelső legértékesebb műtárgya az 1716-i tűzvészt megörökítő festmény, amelyen még láthatók a római kori eredetű, vastag városfalak, amelyeket – sajnos – 60-70 évvel később egységesen elbontottak. A Szent Flóriánt megjelenítő oltárkép id. Dorfmeister István alkotása.

Kilépve az utcára, a bejárat közelében áll a város legrégebbi köztéri szobra, az 1687-ben készült Madonna-szobor. Az Aréna utcai Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom Szombathely egyházi építészetének egyik kiemelkedő értéke, alapjai az ókori Savariából származnak. Kellemes-mozgalmas megjelenésű rokokó stílusú tornya Szombathely építőművészetének diadalmas szépségét hirdetve tör az ég felé.