Akiről alább írandó lesz, dr. Poul Schlueter (1929–2021) dán jogász, konzervatív politikus, a Dán Királyság miniszterelnöke (1982–1993). Ebbéli tisztségében fogadott koppenhágai kormányfői irodájában; kivételesen hosszú időt szánt szerénységemre, az egykori kormánylap, a Magyar Hírlap kiküldött munkatársával folytatott beszélgetésre jó három és fél évtizeddel ezelőtt, 1987 áprilisában. Schlueterről tudni illik, hogy 1957-ben szerezte meg jogi diplomáját Koppenhágában, politikai pályafutását már annak előtte megkezdte a dán Konzervatív Néppárt ifjúsági tagozatában. Három évtizedig, 1964–94 között pártja parlamenti (Folketing) képviselője, kétszer pedig elnöke is volt.

Hazája, a Dán Királyság kormányfői tisztségét 11 évig gyakorolta (1982–93), majd 1994–97 között az Európai Parlament alelnöke, utána 1999-ig képviselője volt. Számos könyvet írt, közülük talán a „Micsoda élet! (Sikken et liv! – 1999) aratta a legnagyobb sikert. – Az alábbi írásom Schlueterről a Mai Nap 1993. január 27-i számában jelent meg.

«Már kifelé indultam a dán kormányfő dolgozószobájából, amikor megakadt a szemem az ajtó mögötti asztalkán árválkodó sárga bukósisakon. Ezt mire használja, Schlüter úr? – kérdeztem. Kormányválság idején szoktam föltenni, nehogy beverjem a fejemet – válaszolta mosolyogva az egyébként – is kitűnő hangulatú interjú után Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke.

Az epizód óta legalább hat év telt el, és a legutóbbi napokig ez az 1929-es évjáratú, konzervatív néppárti ügyvéd kormányozta a kis észak-európai országot. Mindvégig kisebbségben, ezeregy zátonyt kerülgetve, rokonszenves tehetséggel.

De a minap mégis csak megfeneklett a Schlüter irányította hajó; a valamikori Ceylonról, azaz Srí Lankáról Dániába gazdasági-politikai kényszerűségből elszármazott tamilok helyezték el akaratlanul a botránykövet Koppenhágában. A sztori dióhéjban: az igazság tudatos meg[1]hamisításával vádolták a tamilok ügyét vizsgáló bizottság jelentésében Schlütert és Hans-Peter Clausen Folketing-(parlamenti) elnököt, mivel megpróbálták eltussolni pártbéli társuk, Erik Ninn-Hansen ex-igazságügy-miniszter alkotmányellenes intézkedését. Ninn-Hansen ugyanis annak idején megakadályozta, hogy a már Dániában élő és dolgozó tamilok legközelebbi hozzátartozói beutazzanak a kis skandináv országba, és az ott – alapvető emberi jogként elismert módon – csatlakozzanak családtagjaikhoz.

Schlüter feloldhatatlan ellentmondásba keveredett, amikor azt állította, hogy csak 1991 januárjában értesült az 1987-ben történtekről. Felkért utódjának, a szociáldemokrata Poul Nyrup Rasmussennek (49) a Dániában szokásosnál sokkal gyorsabban sikerült összeállítania a parlamenti középpártok (szociálliberálisok, népi szocialisták) közreműködésével koalíciós kormányát. Ez a kabinet 1970 óta az első, amelyik nincs kisebbségben a 179 tagú Folketingben. Az új kormány szociáldemokrata pártja 69 mandátumot szerzett az 1990. decemberi választáskor; mostantól (támogatóit is hozzászámítva) igen nagy valószínűséggel 93 képviselő szavazatára számíthat.

Schlüter és kormánya lemondásával egy korszak, a polgári-konzervatív kormányzás korszaka ért véget Dániában, ahol előtte jó ideig a szociáldemokrata Anker Jørgensen állt a kabinet élén – ugyancsak kényszerű kisebbségben. – Rasmussen kilenc hónappal ezelőtt váltotta föl elődjét a szociáldemokrata párt elnöki székében, a nem sok sikerrel munkálkodott Svend Aukent (aki most megkapta a környezetvédelmi tárcát az új kabinetben). Az új vezető esbjergi munkáscsaládból származik, gazdasági és politikai tudományokból szerzett diplomát, jó ideig szakszervezeti funkcionárius is volt. Ami nem sikerült Schlüternek és külügyminiszterének, Uffe Ellemann-Jensennek, az sikerült Rasmussennek: még ellenzékiként megszerezte a kis parlamenti pártok rokonszenvét Európa-ügyekben.

Az új kormányfőnek egyébként nem csupán a Folketingben van sikere. Nemrég a dán tévében is föllépett: Elvis Presley néhány örökzöld slágerét adta elő kellemes basszus hangján, miközben szerelmes pillantásokat vetett a kétszeresen elvált Lone Dybkjär asszonyra. Talán nem is önzetlenül, ugyanis a volt környezetvédelmi miniszter a szociálliberális párt egyik vezetője.

Az új dán kormányban egyébként nyolc nő jutott tárcához! – Koppenhága már a kormányválság első percében hivatalos közleményt bocsátott ki: Schlüter és kabinetjének távozása semmilyen hatással sincs (nem lehet!) arra, hogy az idei első félévben Dánia tölti be a Közös Piac elnöki tisztjét. Miként Schlüter, akként Rasmussen is elkötelezett híve, szószólója az európai egyesülésnek. így igen nagy valószínűséggel még a tavasszal újabb népszavazást tartanak Dániában az Európai Unióról, amelyet tavaly hajszálnyi többséggel ugyan, de elvetettek, hátráltatva a maastrichti szerződésben foglaltak egyértelmű megvalósítását. Rasmussen a siker céljából külügyminiszterét, Helveg Petersent Európa-ügyi miniszterré is kinevezte, a népszavazást koordinálandó.»