A lap emlékeztet arra, hogy a válság csúcspontján az Orbán-kormány úgy döntött: buszokkal viszi mindazokat az osztrák határra, akik már napok óta a Keleti pályaudvarnál rekedtek. Erre reagált a berlini és a bécsi vezetés, amikor közölte, hogy kész befogadni a tömeget.
A konzervatív Frankfurter Algemeine Zeitung címlapsztoriként idézi fel, miként jutott egy éve Angela Merkel arra a döntésre, amely talán évszázadokra meghatározza az ország sorsát. Onnan kezdi, hogy a kancellár tavaly szeptember 4-én, Kölnben kijelentette: nem könnyű látni, hogy éppen azok, akik 25 éve kinyitották a keletnémetek előtt a határokat, most rendkívül keményen bánnak olyanokkal, akik Németországba akarnak jutni és nyilvánvalóan segítségre szorulnak. Aznap éjjel látta be a politikus: a dublini rendszer nem működik és országa nevében késznek mutatkozott, hogy vállalja a következményeket. De akkor már hónapok óta özönlöttek a menekültek Magyarországon át.
Kovács Zoltán szóvivő előzőleg júniusban Bécsben bejelentette, hogy Magyarországon a csónak megtelt, nem vesznek vissza senkit, akit Dublin értelmében vissza kellene fogadniuk. Azaz ideiglenesen felfüggesztették a szerződés hatályát. Berlinben és az osztrák fővárosban hatalmas felháborodást keltett a magyar eljárás, de azután elhalt a tiltakozás, a két kormány szép csendben lemondott arról, hogy bárkit visszaküldjön.
Augusztusban azután a Merkel-kabinet úgy határozott, hogy maradhatnak a szír menekültek. Onnantól kezdve a menedékkérők nem működnek együtt a magyar hatóságokkal, de addigra már épül a kerítés. Ez valóságos kapuzárás előtti pánikot okozott, rengetegen érkeztek, hogy kihasználják Röszkénél a még meglévő lyukat. Sok ezren azonban nem jutottak tovább a Keleti pályaudvarnál, az Orbán-kormány keményszívű hozzáállása nemzetközi bírálatok tárgya lett.
Augusztus utolsó napján a magyar vezetés úgy döntött, hogy utat enged az áradatnak, de erről nem tájékoztatta a két érintett szövetségest. Lehetővé tette, hogy egy nap alatt 3600 ember menjen vonattal Bécsbe. De ez semmi ahhoz képest, ami pár nap múlva következett. Szeptember 2-án a magyar rendőrség becsapta a migránsokat, Sopron helyett a bicskei táborba vitte őket. Az érintettek éhségsztrájkba léptek, ekkor mondta azt az osztrák kancellár, hogy az eset a földrész legsötétebb időszakára emlékezteti, és ezzel végképp odalesz a jó viszonya Orbánnal.
Így jött el szeptember 4., amikor is a végképp türelmét vesztett tömeg elszánja magát arra, hogy gyalog vonuljon az osztrák határhoz. Budapest szerint szervezett akcióról volt szó. Berlinben már addig is keserűen figyelték, miként bánik Magyarország a migránsokkal.
Orbán közben keresi osztrák kollégáját, hogy mi tévő legyen az autópályán gyalogló ezrekkel, ám Faymann előbb Merkellel akar beszélni. A két kancellár gyorsan megállapodott: beengedik a menekülteket. Este 9 táján a berlini magyar nagykövet e-mailt küld arról, hogy a magyar kormány buszokkal szállít a határra 4–6 ezer embert. Az osztrák vezető éjféltájban közli a Merkellel közösen elfogadott döntést a magyar miniszterelnökkel, ideértve, hogy Budapestnek ki kell vennie a részét a menekültek elosztásából. Ám ez utóbbit Orbán mintha meg sem hallaná. Merkel csak szombat este közli telefonon Orbánnal, hogy a határnyitás egyszeri, kivételes lépés. Ám a valóság túllépett a terven.
A német belügyminiszter színtiszta illúzió azt hinni, hogy egy évvel ezelőtt a határok lezárása megóvta volna Németországot vagy Európát a hatalmas bevándorlóhullámtól – írja a Die Welt. Ellenben olyan állapot alakult volna ki a határon, amelyet senki sem akart, illetve senki sem vállalt volna nyilvánosan. De Maizière hozzátette, tévedésnek tartja, ha bárki azt állítja, hogy Merkel menekültpolitikája segítette az AfD/ Alternative für Deutschland felemelkedését. A három éve párttá szerveződött jobboldali-populisták nem bizonyos politikai döntések miatt, hanem azért erősödnek meg, mert akadnak, akik félnek a globalizáció következményeitől.
A politikus hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem ismétlődhet meg a tavaly őszi, illetve téli helyzet. Mint mondta, egy éve nem akartak precedenst teremteni, de Magyarországon annyira élesbe fordultak a dolgok, miután rengetegen vonultak Ausztria felé, hogy fel kellett adni az eredeti álláspontot. Nem vitatja, hogy a német határnyitás szívóhatást fejtett ki, de a nagy tömegek azután indultak el, hogy Magyarország bejelentette a kerítés megépítését. A belügyi tárca vezetője ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ha a görögök a nemzetközi előírásoknak megfelelőn ellenőrizték volna a migránsokat, akkor a magyar határzárra nem lett volna szükség.
A populizmus nagy veszélyeket rejt a demokrácia számára, viszont igen vonzó az olyan politikusoknak, akik a politikai ártatlanság kollektív fantáziájának segítségével próbálnak hatalomra kerülni – írja Jan-Werner Müller, a princetoni Egyetem politológia-professzora a most kiadott könyvében, amelyet a The Guardian ismertet hasábjain. A tudós rámutat: a liberálisok pánikban vannak a jelenség miatt, amire leginkább a kevéssé iskolázott férfiak vevők. A populizmus fontos ismérvei közé tartozik, hogy hirdetői azt állítják: csakis ők képviselik a népet, mármint erkölcsileg. A másik tábort mindig korrupt elitként bélyegzik meg. Ha viszont hatalomra jutnak, senkit sem ismernek el legitim ellenzékként. Ellenben aki nem támogatja őket, az a szemükben nem lehet az igazi nép tagja. Azt hirdetik, hogy csak ők törődnek a nemzet akaratával, ám nemigen érdekli őket a nyitott, alulról kiinduló politikai vita. Egyébként olyan nincs, hogy egységes népakarat, mögéje a populisták a saját törekvéseiket rejtik.
Azért kérdőjelezik meg olyan gyakran a választások kimenetelét, már ha nem ők nyernek, mert szakadék van a tényleges polgárság és az „igazi emberek” között. Kudarcukat azzal magyarázzák, hogy a csendes többség nem tudta kinyilvánítani a szándékát. Innen ered azután, hogy sűrűn fordul elő náluk az összeesküvés-elmélet.
További jellemző, hogy a populista vezetők tagadják a társadalom pluralizmusát. Ha hatalmon vannak, saját kudarcaikat a hazai vagy külföldi elitek aknamunkájának tulajdonítják (háttérhatalmak). Sok győztes továbbra is áldozatként viselkedik. A többséget úgy állítja be, mint sanyarú sorsú kisebbséget.
Ennél is rosszabb, hogy ha elég nagy többségre tesznek szert a parlamentben, igyekeznek olyan rendszert kialakítani, amely demokratikusnak látszik, de célja, hogy egyszer s mindenkorra bebetonozza a populisták uralmát. Gyarmatosítják, vagy „elfoglalják” az államot, lásd a magyarokat vagy a lengyeleket; 2010 után Orbán Viktor egyik első dolga volt, hogy módosítsa a közszolgálati törvényt, és így párthíveket rakhatott a pártoktól független közigazgatási posztokra. A Fidesz és a lengyel Jog és Igazságosság is azonnal fellépett az igazságszolgáltatás függetlensége ellen. Megszállták a médiahatóságot. Értésre adták, hogy az újságírók nem írhatnak olyasmit, ami veszélyezteti a nemzet, azaz a kormányzó párt érdekeit.
Sajátos, hogy a populisták nyíltan gyarmatosíthatják az államot. A tömegtámogatásért cserében mindenféle előnyöket adnak, és ehhez nem kell nekik semmiféle erkölcsi igazolás. Közép-Európában az uniós támogatások azt jelentették, mint az arab világban az olaj: a kormány stratégiailag arra használhatja ezeket a pénzeket, hogy népszerűséget vásároljon, illetve féken tartsa a polgárokat, illetve olyan társadalmi rétegeket hoz létre, amelyek hűek a rendszerhez. A Fidesz egy új csoportot pártol, amely egyesíti a gazdasági sikereket, a családi értékeket és a vallási elkötelezettséget, Orbán keresztény-nemzeti kultúrájának jegyében.
A populisták igen kemények az őket bíráló civil szervezetekkel. Azok ugyanis gyengítik állításukat, mármint hogy ők lennének az erkölcs kizárólagos képviselői. Putyin, Orbán és Kaczynski épp ezért igyekszik lejáratni a nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat), amikor azt állítja róluk, hogy külső hatalmak ellenőrzik őket. Megpróbálják megteremteni az egységes nemzetet, e célból szabadulnak meg mindazoktól, akik kétségbe vonják, hogy csakis a populisták testesítik meg a népet. Magyarországról már 500 ezren távoztak. A Fidesz és a lengyel PiS azon van, hogy megteremtse saját államát és saját népét.
A tragikus irónia az, hogy a populizmus a hatalomban pontosan azokat a bűnöket követi el, amikkel az eliteket vádolja: kizárja a polgárokat és kihasználja az államot.