(Írta: Andreas Ruesch/Neue Zürcher Zeitung) A legutóbbi támadási hullám megtévesztő: Oroszország arzenálja kiürül. Különösen a nagy pontosságú rakéták gyártását nehéz fellendíteni. Ez egyre nagyobb problémát jelent a Kreml számára. (A nyitó képen: az orosz védelmi minisztérium által hétfőn közzétett képen két cirkálórakéta kilövése látható egy hadihajóról. Foto: imago.)
Az ukrán városok elleni rakétatámadás-sorozattal állt bosszút az orosz vezetés hétfőn a krími híd hétvégi bombatámadásáért. A földről, repülőgépekről és tengerről indított támadások hulláma emlékeztet arra, hogy Oroszország a közeli múlt kínos vereségei ellenére is képes megtámadni Ukrajna bármely pontját.
Ennek az akciónak a katonai hasznossága azonban korlátozott. Az ország egyes részein előforduló internetes hibák is akadályozhatták helyenként az ukrán erőket, de katonai bázisok vagy parancsnoki létesítmények megsemmisüléséről semmit sem lehetett tudni. Úgy tűnik föl, hogy a támadások elsősorban belpolitikai indíttatáson alapulnak – Vlagyimir Putyin elnököt a radikális nacionalisták nyomás alá helyezik, hogy mutasson keménységet.
Moszkva konkrét lépései árulkodóak. Harci repülőgépek nem merészkedtek be Ukrajna légterébe, mert Oroszország a hét és fél hónapos háború alatt sosem jutott légi fölényhez, Ukrajna védelme pedig részben érintetlen maradt. Hétfőn csak kívülről indított fegyvereket használtak: cirkálórakétákat, ballisztikus rakétákat és Iránban gyártott pilóta nélküli rakétákat, úgynevezett kamikaze drónokat.
Az ukrán légierő 84 ellenséges rakétáról és cirkálórakétáról beszél, közülük 43-at lőttek le, és 24 harci drónról. Figyelemre méltó az összesen több, mint 100 csapás, mivel az orosz invázió első napjai óta nem történt ekkora légi támadás. Megmutatkoztak a betolakodók látványos gyengeségei is.
Oroszország most már nyilvánvalóan kénytelen tudomásul venni: precíziós lőszerkészletei kifogyóban vannak. Arzenáljának vitathatatlanul legpontosabb fegyverei a Kalibr cirkáló rakéták. A Fekete-tengeren hajókról indítva néhány tíz méteres magasságban képesek repülni, és a GPS segítségével néhány méteres pontossággal megtalálják céljukat.
Hétfőn 500 kilogrammos robbanófej szállítására alkalmas Kalibr cirkálórakétákat is bevetettek.
Moszkvának mindazonáltal takarékosan kell használnia ezt a fegyvert, és korántsem csak a viszonylag magas, állítólag 6,5 millió dolláros egységköltség miatt. A Center for European Policy Analysis elemzése szerint a gyártási kapacitás évi 120 darabra korlátozódik. Még ha a pontos számot titok övezi is, és az ukrán katonai hírszerzés ennél valamivel többre becsüli is az egységek számát, egyértelmű, hogy Oroszországnak takarékoskodnia kell, és valószínűleg már több éves termelést használt fel a háború eddigi folyamán.
Oroszország cirkálórakétákat is használ Ukrajnában, amiket bombázó repülőgépekről lőnek ki. Közül a legfontosabbak a viszonylag modern Ch-101-esek, amelyeket először a szíriai háborúban vetettek be, valamint a valamivel régebbi Ch-555-ösök. Ezek is GPS-vezérlésűek; emellett a Ch-101-esek lopakodó tulajdonságokkal rendelkeznek, azaz előnyük, hogy radarral alig észlelhetők.
A 2500-5000 kilométeres hatótávolságnak köszönhetően az orosz bombázók ezeket a cirkálórakétákat messziről indíthatják Ukrajna felé. Ebben fontos szerepet játszik a Volga menti Engels légibázis, ahol az orosz nagy hatótávolságú Tu-160-as bombázók állomásoznak.
A moldovai kormány tiltakozása azt sugallja, hogy Oroszország ezen a kis államon keresztül választott támadási útvonalat, hogy becsapja az ukrán légvédelmi rendszert. Mintegy 1500 kilométeres hatótávuk révén ezek a cirkálórakéták egész Ukrajnát elérhetik.