Alexander van der Bellen meggyőző fölénnyel nyerte meg újra az osztrák elnökválasztást, és itt lenne az ideje, hogy a bécsi kormány végre tiszteletben tartsa az államfő világos külpolitikai irányvonalát, határozottan lépjen fel az autokrata vezetőkkel szemben.
Ennek a véleményének ad hangot Lendvai Pál az osztrák Der Standardban megjelent kommentárjában. Emlékeztet arra, hogy Van der Bellen már régen figyelmeztetett a Putyin orosz diktátor által megtestesített veszélyre, és szorgalmazta a szolidaritást Ukrajnával. Az államfő által megszólaltatott figyelmeztető csengőt azonban eddig sem a kancellár, sem az ellenzék nem hallotta meg – írja Lendvai. Mint megjegyzi, nem csupán Sebastian Kurz volt kancellár részéről hiányzott az erkölcsileg hiteles, államférfihoz méltó kiállás Vlagyimir Putyin Oroszországával, Orbán Viktor Magyarországával és más autoriter kormányokkal szemben – szerinte az osztrák külpolitikában Kurz előtt és Kurz után is a szakmaiatlan naivitás és tudatlanság jelei mutatkoznak.
Felhívja a figyelmet Franz Vranitzky minapi kijelentésére: a volt kancellár, a 85. születésnapja alkalmából tiszteletére rendezett ünnepségen elmondott beszédében szégyenletesnek nevezte, hogy Karl Nehammer, a mostani kancellár Budapesten közösen lépett fel Orbánnal és Aleksandar Vučić szerb elnökkel. Az ilyen külpolitikai baklövések azoknak a jobb-, illetve baloldali szélsőséges politikusoknak a kezére játszanak, akik Putyin előtti kapituláció mellett érvelnek – hangsúlyozza Lendvai Pál.
Orbán Viktor berlini látogatásának tegnapi eseményeiről a német sajtó – így például a többnyire taz-ként emlegetett Tageszeitung, illetve a német főváros másik nagy lapja, a Der Tagesspiegel – jórészt a dpa hírügynökség beszámolója alapján tudósít. Rendre kiemelik, hogy ezúttal nem került sor az ilyen alkalmakkor szokásos közös sajtóértekezletre Olaf Scholz kancellárral. Orbán egyébként még vasárnap találkozott Angela Merkel volt kormányfővel is, de erről nem adtak érdemi tájékoztatást. Orbán 11 esztendőn át ült Merkellel egy asztalnál az EU-csúcsokon, és jól kijöttek egymással, Orbán jobboldali nemzeti Fidesz pártja a tavalyi kilépésig ugyanahhoz az Európai Néppárthoz tartozott, mint a CDU.
A német médiabeszámolók kitérnek arra, hogy a magyar kormányfő állandó akadékoskodónak számít az EU-ban, szemére hányják a jogállamiság megsértését, és az uniós pénzekkel való visszaélésekkel vádolják, amiért az Európai Bizottság javasolta Magyarországnak szánt uniós támogatások folyósításának a felfüggesztését. A Scholzcal folytatott tárgyalás középpontjában német közlés szerint az Ukrajna elleni orosz támadó háborúra való reagálás kérdései állt. Orbán, annak ellenére, hogy országa eddig minden büntető intézkedést megszavazott, néhány nappal ezelőtt nemzeti konzultációt hirdetett meg a szankciókról – emeli ki a német sajtó. A Der Spiegel hírmagazin honlapja szerint a kancellári hivatal nem adott utólagos tájékoztatást a kétórás Scholz–Orbán-megbeszélésről, a magyar vezető pedig „gyümölcsözőnek” minősítette a találkozót, amelyen minden nehéz kérdést megvitattak.
A Frankfurter Rundschau tudósítása hangsúlyozza, hogy Orbán és a szövetségi kormány között évek óta feszült a viszony, és ennek okai közt első helyen a menekültpolitikát illető nézeteltéréseket említi.
A Münchenben megjelenő Merkur beszámolója szerint a Putyint védelmező, az EU-ban az orosz elnök szövetségesének tekintett Orbán számára kellemetlen lehetett a kancellári hivatalban tett látogatás.
A magyar miniszterelnök egészen más vonatkozásban jutott be a párizsi le Figaro hírfolyamába: a lap beszámol arról, hogy Orbán Viktor csak most jelent meg a Twitteren. Eddig nem volt hivatalos Twitter-fiókja, helyette miniszterei tweeteltek – így például Kovács Zoltán azt jelentette be, hogy az orosz olaj beszerzésében való közös érdekeltség alapján Orbán megállapodásra jutott Vučić szerb elnökkel olajvezeték közös építéséről.
Végül a The New York Times kommentárjáról, amely szerint Putyin az Ukrajna elleni invázió megindításakor abból a feltételezésből indult ki, hogy a Nyugat és Amerika hanyatlik, szétmállik, belsőleg megosztott, a globalizált világ multipolárissá vált, és befolyási övezetekért folyik a küzdelem az egyes civilizációk között. Az orosz elnök számítása a kommentár szerint abban bejött, hogy az ukrajnai háborúra a világ többpólusú választ adott, az oroszellenes koalíció lényegében csak a Nyugatot jelenti – India, Kína és az arab világ szerepe úgymond cinikus és bonyolult.
Egyet azonban már tudunk, amit az invázió előtt még nem: azt, hogy Oroszország nem akkora kihívás, mint amekkorának mondja magát, és az a törekvése, hogy a liberális Nyugat alternatívája legyen, belesüppedt az ukrán sártengerbe – vélekedik a The New York Times.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása a www.muosz.hu:
Die Welt Egyik nagy német országos napilap sem tudta kideríteni, pontosan miről volt szó a berlini Scholz–Orbán-találkozón, így arra hagyatkoztak, amit a DPA hírügynökség összeszedett. Az pedig javarészt azon alapult, amit Orbán Viktor közölt a tárgyalások után. Eszerint a házigazda és ő is él, köszöni, jól vannak, és kölcsönösen elégedett lehetnek az eredménnyel, a kétórás megbeszélés gyümölcsöző volt. Berlinben annyit azért már előre elárultak, hogy a fő téma az ukrán háború lesz.
A gondot az okozta, hogy a szokásokkal ellentétben nem tartottak közös sajtótájékoztatót. A német sajtó viszont semmi figyelmet nem szentelt annak, amit a magyar kormányfő Német Gazdaság Keleti Bizottságában mondott. Kiderült közben, hogy már vasárnap felkereste Angela Merkelt, valamint Armin Laschetet, a kereszténydemokraták sikertelen kancellárjelöltjét, aki jelenleg Bundestag-képviselő. De hogy miről cserélt eszmét a volt miniszterelnök asszonnyal, arról Merkel hivatala sem hozott nyilvánosságra semmit sem, mondván, hogy a megbeszélés személyes jellegű volt.
A tudósítás ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán az EU-ban sokak szemében jobboldali-nacionalista bajkeverőnek számít. Folyamatosan szemére hányják a jogállami elvek megsértését, most éppen azért bírálják, mert feltételezhető, hogy Magyarországon közösségi pénzek tűnnek el kézen-közön. A Bizottság ezért felvetette, hogy vonjanak meg 7500 millió eurós támogatást a Fidesz-kabinettől.
A miniszterelnök egyébként még mára is Berlinben maradt: a Cicero magazin vitafórumán vesz részt, a téma: „Vihar Európában – az ukrajnai háború, az energiaválság és a geopolitikai kihívások”.
Der Standard Paul Lendvai szerint nagy mázlija van Ausztriának Alexander Van der Bellennel és az ország új esélyhez jut azáltal, hogy a politikust újjáválasztották államfőként, csak éppen a kormánynak végre követnie kellene azt, amit az elnök a külpolitikában csinál. A politikus győzelmének értékét nagyban növeli, hogy a nemzetközi közösség a világháború óta nem volt ennyire kiélezett helyzetben, lásd az energiaválságot, az inflációt, a járványt, az orosz agressziót. Úgyhogy igaz, amit egykor Arthur Schnitzler írt, hogy ti. minél idősebb valaki, annál inkább rájön, hogy a politikánál nincs fantasztikusabb.
Ennélfogva Van der Bellen, az egykori jogászprofesszor és zöld parlamenti képviselő első hat éve ritka nagy szerencse osztrák szemszögből. Hiszen az országot ez idő alatt példátlan botrányok rázták meg, egyik kormány váltotta a másikat, de mindez nélküle aligha ment volna ennyire simán. És hogy még 6 évig szikla lesz a viharban, a Hofburgban, az különösen fontos, ha felidézzük, mint mondott irányadó beszédében a nyáron, amikor is óvott az orosz diktátortól és felhívott az Ukrajna iránti szolidaritásra.
Sajnos, a kormányt és az ellenzéket is hidegen hagyta az „ébresztő”, egyszerűen képtelenek határozottan állást foglalni az olyan autoriter kormányokkal szemben, mint az orosz és a magyar. Sőt, sokszor az amatőr naivitásból, illetve a tudatlanságból eredő nagyképűséget lehet tetten érni az osztrák politikában. Majd a történészek kiderítik, kinél mi játszott ebben közre: szellemi tunyaság vagy titkolt bűnrészesség.
Mindenesetre Franz Vranitzky volt kancellár a minap, a 85. születésnapján tartott ünnepségen rámutatott, hogy Nehammer kancellár részéről szégyenletes volt a budapesti vendégszereplés Orbán, illetve a szerb elnök oldalán. Az ilyen diplomáciai melléfogások azoknak a szélsőséges vezetőknek a kezére játszanak, akik amellett érvelnek, hogy kapitulálni kell Putyin előtt.
The Wall Street Journal A szerkesztőségi vélemény több és hatékonyabb elhárító rakétákat sürget Ukrajna számára, mert Oroszország kudarcot vall a fronton, ezért Putyin válaszul városokat, civil célpontokat bombáztat. A Kijev és a több más település elleni támadások azt mutatják, hogy a Kreml még képes igen nagy bajokat okozni. Erre a legjobb válasz, ha a Nyugat több fegyvert ad az ukránoknak, beleértve a légvédelem erősítésére szolgáló eszközöket.
Az oroszok tegnap 84 rakétát lőttek ki, így a nyugati, tehát az arcvonaltól igencsak távol eső Harkiv ellen. Egy-egy a csúcsforgalomban, az emberek közé csapódott be. Moszkva azt állítja ugyan, hogy irányított lövedékekről van szó, és hogy azokat csakis katonai csapásmérésre használja, de aligha valami fényes a rakéták találati pontossága. Az viszont sokkal valószínűbb, hogy a Kreml válogatás nélkül tüzel mindenre, mert rémületbe akarja kergetni a civil lakosságot, igyekszik megtörni az ellenállást. De ily módon csak az ellenkezőjét éri el.
Ugyanakkor felsorakoztatja Ukrajna nyugati támogatóit. A hétfői áldozatok viszont arról tanúskodnak, hogy késik az ígért légvédelmi utánpótlás, illetve erősítés. Az USA azért halogatja a szállításokat, nehogy a NATO-fegyverek miatt kiszélesedjék a viszály. De ezen már túl vagyunk. Putyin addig nem szünteti be a harcokat, amíg nem ébred rá, hogy túl sokba kerül, ha folytatja a hadműveleteket.
Project Syndicate Az orosz elnök őrült játszmát folytat; az atomfenyegetéssel meg akarja félemlíteni Ukrajnát, és nem az a szándéka, hogy felszámolja a szomszédos országot. Így értékeli Josef Joffe, a Die Zeit korábbi kiadója, a Stanfordi Egyetem és a Hoover Intézet munkatársa. Merthogy Putyin tisztában van vele, hogy ha beélesíti a nukleáris fegyvert, akkor az csak az első lépcsőfok az apokalipszis felé vezető úton.
De lehet, hogy elment minden esze? Nem kizárt, mert ha megnyomja a gombot, akkor megtöri a 77 éve tartó tabut. De hiheti, hogy egy harcászati robbanófej beindítása még nem jelent Armageddont. Ám az is elképzelhető, hogy a tábornokai már nem merik neki megmondani, mi lehet a következmény. Pedig ezt 4 éve James Mattis, akkori amerikai védelmi államtitkár már pontosan leírta: nincs olyan, hogy harcászati atomeszköz; ha bevetik, akkor az stratégiai hatással jár.
Olyan eszközökről van itt szó, amelyeknek hatóereje 0,3-170 kilotonna TNT-nek felel meg. Amit Hirosimára ledobtak, az 15 kilotonnás volt. Megölt 90 ezer embert. Ha Moszkva most rászánja magát a lépésre, a nukleáris hatalmak riadókészültségbe helyezik stratégiai erőiket, az pedig nagyjából olyan, mint egy felhúzott pisztoly. Elég egy apró számítási hiba vagy rossz kommunikáció, és bekövetkezhet a hadászati összecsapás. Ha kis háborút akarsz kezdeni, készülj arra, hogy abból a legsúlyosabb konfliktus lesz. A Princetoni Egyetemen elemezték, hogy az amerikai–orosz atomviszály esetén az első pár órában 90 millióan halnának, illetve sebesülnének meg.
Lehet persze, hogy Putyin bolondnak tetteti magát, de tudatosan táncol a szakadék szélén. Mert ha meg tudja félemlíteni a Nyugatot, akkor többet ér el, mint a balfék hadserege. Vagy ahogy Polonius mondja: őrült beszéd, de van benne rendszer. Hogy bevetné a harcászati atomeszközöket, az nem hihető, mert akkor marsi sivatag lenne a Földből. Az USA bölcsen teszi, amikor szankciókkal reagál és támogatja Kijevet, de nem avatkozik be közvetlenül. Abból ugyanis nagy háború lehetne.
Az orosz elnök bolondnak bolond, de nem ostoba. Rázza az öklét, ám imperialistaként nincs szüksége kristálygömbre ahhoz, hogy lássa a jövőt: egy atomháborúban az hal meg másodikként, aki az első csapást méri.
A The Wall Street Journal vezércikke szerint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa bizonyította, mekkora sóhivatal, hiszen Kínának sikerült megakadályoznia, hogy a testület akárcsak megvitassa az ujgurok helyzetéről készült jelentést. Azaz a világszervezet magára hagyja a Hszincsiang tartományban élő muzulmán kisebbséget, noha az állami erőszaknak van kitéve. Ezt bizonyítja a saját maga által kinevezett biztos helyzetképe, ami olyanokat tartalmaz, mint hogy a büntetőtáborokba hurcolt embereket éheztették, orvosi kísérleteknek vetették alá, de előfordult nemi erőszak is.
Továbbá nem engedték őket aludni, nem imádkozhattak, viszont hazafias dalokat kellett énekelniük. Hogy Kuba, Venezuela, továbbá Nepál, Indonézia és Pakisztán elutasította a kérdés napirendre vételét, az érhető, mert egyrészt lakájokról, másrészt olyan kormányokról van szó, amelyek nem akarnak ujjat húzni Pekinggel, részben meg azért, mert függnek az „Új selyemút” kezdeményezéstől. Csakhogy Indonézia a világ legnépesebb muzulmán országa, Pakisztánban pedig az iszlám államvallás.
Szégyen, hogy Kína sikerrel lobbizott és fúrta meg a javaslatot. De ha az Emberi Jogi Tanács még arra sem kapható, hogy áttekintse az ujgurok által elszenvedett jogsértéseket, akkor semmi alapja sincs, hogy működjék, illetve hogy az Egyesült Államok a tagja legyen.