Orbán Viktor miniszterelnöknek sürgősen szüksége van pénzre, de egyelőre nem mutatja annak jelét, hogy más kérdésekben beadná a derekát. Ezzel a megállapítással kommentálta brüsszeli tudósításában a Frankfurter Allgemeine Zeitung az Európai Bizottság tegnapi javaslatát, ami szerint az uniós tagállamok tegyék lehetővé, hogy Magyarország előlegként jövőre, két részletben hozzájusson 900 millió euróhoz – anélkül is, hogy már most teljesítené a tőle elvárt, az uniós zsargonban szupermérföldkőként emlegetett demokratikus reformokat.
A brüsszeli végrehajtó testület egyelőre megelégszik azzal, hogy a budapesti kormány 48-ról 67 százalékra emelte átdolgozott terveiben a világjárvány utáni gazdasághelyreállítási alapon belül az energetikai fordulat céljára előirányzott részarányt.
És hogy melyek azok a más kérdések, amelyekben Orbán mindeddig nem mutat engedékenységet, a majna-frankfurti lap felhívja a figyelmet arra a levélre, amelyet a kormányfő Charles Michelnek, az uniós tagországok csúcsvezetői testülete, az Európai Tanács elnökének küldött, és abban megerősítette vétószándékát az Ukrajnának nyújtandó további pénzügyi támogatással, illetve az ukrán EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésével szemben.
A Frankfurter Allgemeine kitér arra: a 900 millió euró annak a 4600 millió eurós keretnek az előlege, amit teljes egészében csak akkor folyósítanak, ha Budapest mind a 27 szupermérföldkövet teljesíti.
Ugyanígy 20 százalékos előleget szavazott meg a brüsszeli Bizottság kedden az igazságügyi reformlépések megtételére kötelezett Lengyelország számára – csak ott, mivel jóval nagyobb országról van szó, ez az előleg 5100 millió euró.
A Reuters hírügynökség, ugyanerről a témáról szóló tudósításában – lényegében a Frankfurter Allgemeine értékelésével egybevágó módon – azt írja: a múlt hónapban uniós tisztségviselők azt mondták ugyan, hogy megfontolás tárgyává tették a zárolt EU-pénzek feloldását avégett, hogy Ukrajna ügyében elnyerjék Magyarország támogatását, de újabban, a december 14–15-i EU-csúcs előkészületeiben részt vevő források már növekvő kételyeiknek adtak hangot, hogy hajlítható-e Orbán.
Aligha véletlen, hogy éppen most, amikor Magyarország uniós támogatásának a problémaköre ismét bekerült a hírekbe, a Der Standard című bécsi lap elérkezettnek látta az időt, hogy megjelentesse azt a cikkét, amely egy hónapokkal ezelőtti történetet idéz fel. Az írás címe: A magyar korrupció tanösvényén, és arról szól, hogy Filemon Mihály, Nyírmártonfalva polgármestere lombkoronasétányt építtetett, és arra uniós támogatást kért, a pimaszság csimborasszójaként pedig – erre a cikk szerzője a héber hücpe szót használja – a sétányhoz a faanyagot a lombkoronák felszámolásának az árán szerezte meg. A Der Standard szerint ez olyan, mint ha egy állatkert üzemeltetője új vadaspark létesítésére adománygyűjtő vacsorát rendezne, és azon a vadasparkba szánt vadakat tálalnák fel.
A párizsi Le Monde a magyar kormány úgynevezett szuverenitásvédelmi kampányáról – az Ursula von der Leyent és Alex Sorost kipécéző plakátokról és a nemzeti konzultációról – ír. A cikk szerint Orbán egy éven át, amíg az Európai Bizottsággal tárgyalt a befagyasztott pénzekről, tartózkodott attól, hogy újabb lépéseket tegyen a demokrácia visszaszorításának a jegyében. Most azonban, fél évvel az európai parlamenti választások előtt, amikor még mindig nem jut hozzá ezekhez a pénzekhez, úgy döntött, hogy visszatér a szokásos praktikáihoz.
Végül ejtsünk néhány szót arról, hogy az EurActiv brüsszeli portál beszámolója szerint Donald Tusktól sem várható az uniós alapszerződés olyan értelmű megváltoztatásának a támogatása, hogy a vétójogot eltörölve a minősített többségi döntéshozatal legyen az unió működésének alapértelmezett formája.
Az októberi lengyel választások nyomán Tusknak, az ellenzéki pártkoalíció vezetőjének van reális esélye arra, hogy kormányt alakítson Varsóban. Az eddigi, kőkonzervatív lengyel vezetés az Ukrajna-politikát leszámítva, főként az úgymond Brüsszellel szemben vívott csatákban véd- és dacszövetségben volt a magyar kormánnyal, és az EU-val kapcsolatos álláspontjuk egyik sarokköve volt, hogy a tagállamok vétójogát nem hajlandóak feladni. Most Tusk nyilatkozatából kiderült, hogy a vétójog megőrzéséhez ő is ragaszkodik.
Ez – idézi szavait az EurActiv – nem jelenti azt, hogy nem kellene javítani az európai szabályokon, de szerinte ostobaság lenne, ha az euroszkepticizmust elutasítva engednének a naiv euro-lelkesedés csábításának.