(Írta: Szűcs Gábor Róbert/Új Hét) Azt hiszem, a Párt által nagy lendülettel futtatott igaz magyar arisztokrácia mélyen lenézi és az uborkafára fölkapaszkodott jöttmentnek tartja Hungaroführert.
Az a valódi arisztokrata, aki Esterházy Péter szerint tudta, hogy este hat után már nem veszünk fel barna cipőt, ab ovo, vagy ha tetszik, zsigerből undorodik a gyűrött nadrágú, az asztalkendőt a gallérja mögé gyűrő, zakóját a karján hordozó Primi Tivitől.
Megjegyzem, a régi külügyminisztériumban alapszabály volt, hogy bent, a szobában dolgozhatsz ingujjban, de ha kilépsz a folyosóra, vedd fel a zakódat. A magyar miniszterelnök még ezt sem ismeri: a tárgyalás szünetében a folyosón lépked, irdatlan hasát kidüllesztve, ingujjban. És azt hiszi, hogy most ő jópofa. Röhög hozzá.
A nép gyermeke. Holott ő a népet/nemzetet képviseli, nem (csak) egy führer, ő egy magyar, és csodálkoznék, ha hallaná, mit mondanak a háta mögött a többiek, mert nemcsak a magyar arisztokráciában, de a civilizált világban sem szokás ilyen rendezvényeken így flangálni „de hát a magyarok, ugye, ilyenek, nem ismerik az illemet”.
És ez az alak akarja átalakítani az Európai Uniót.
Hitlert is lenézték a német, főleg a porosz arisztokraták (a sok „von” és „zu”), sőt, egy darabig követték is, de aztán egy „von”, nevezetesen Stauffenberg és társai már meg akartak szabadulni tőle.
A „régi vágású” magyarok idáig még nem jutottak el. Vagy, ki tudja?