(Szerző: Szöllősi Ferenc) Megriaszt az az acsarkodás, amelynek megnyilvánulásai a kilenc nappal ezelőtti Puskás-avató kapcsán ismételten előtörnek. (A nyitó képen: amikor valóban mindenki és felállva énekelt: a Himnuszt játssza a katonazenekar.)
Egy kormánylakáj portál irányította rá a figyelmet, hogy egy kormánykritikus portál munkatársa képes volt ülve maradni, amikor a magyar–uruguay-i meccs előtti programban dunaszerdahelyi gyerekek a gyepen sétálva, velük a lelátói közönség állva énekelte a Nélküled című dalt.
Azóta a nemzettagadás szimbólumává növekedett e tett az internetes fórumokon, de ma már azt is olvasom-látom, hogy Budapest utcáin valakicskék kiragasztottak erre utalva antiszemita plakátot is. (Magát a dalt az „olyan, mintha” álpátosszal degeszre tömött, hazafiaskodó termékek közé sorolom.)
Már az az egyszer kimondott és általánosan elfogadott megjegyzés sem igaz, hogy hatvanhétezer ember együtt énekelt. Öttagú társaságban mentem a stadionavató meccsre, s közülünk egy volt, aki felállt e dalra, ha a szövegét nem tudja is. (Mert a mienk ilyen társaság; vitatkozunk aktuálpolitikai ügyeken, de a végén csak legyintünk, ha nem sikerül meggyőzni a másikat a hittel hangoztatott igazunkról.) Továbbá én többször hallottam az elmúlt években bajnoki és kupamérkőzés előtti vagy szünetbeli zeneszámok között, és eddig soha, senkinek sem jutott eszébe, hogy másként kéne befogadnia, mint Michael Jacksont vagy a Tankcsapdát. Aki akarta, dúdolta, aki nem akarta, az nem, és ülhetett vagy ugrálhatott közben, senkit nem érdekelt. Hirtelen bűn lett, ha valaki nem csatlakozik a talponálló kórushoz?
A honi focimeccsek dizséi azóta játsszák (korábban az ő ingerküszöbüket sem érte el), amióta elterjedt, hogy a határ túloldalára szorult Dunaszerdahely helyi magyar tulajdonú csapatának közönsége minden meccs előtt elénekli, és ez olyan megható. Ha nekünk nincs ilyen, danoljuk ezt – gondolom, így került most az új stadionba, hiánypótlásként. Újdonság az állva éneklése, az anyaországtól évszázada elszakított, döntően magyar lakosú kisváros futballkedvelő közönségének szokását nemzeti szinten példaként erőltetve. Arra számítok, hogy miként a feledésből pár éve előkerült Az éjszaka soha nem érhet véget önfeledt harsogása állandósult (ennél többször csak a Tavaszi szél vizet áraszt hangzik el egy válogatott meccsen, aminek végképp nem érzem ott a helyét), eme új sztárszám is sokáig marad, ha nem lesz helyette jobb.
Tud rá valaki cseremegoldást?