Putyin palotája nem sokkolja az oroszokat – interjú Nyina Hruscsovával két tüntetés között

Nyina (Nina Lvovna Khrushcheva – Нина Львовна Хрущёва), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Nyikita Szergejevics Hruscsov unokája Moszkvában született, de doktori tudományos fokozatát már Amerikában, a Princeton Egyetemen szerezte meg. Jelenleg a New York-i New School Egyetem professzora, a Világpolitikai Intézet (World Policy Institute) orosz programjának (Russia Project) a vezetője, és a többi között a Project Syndicate think-tank (agytröszt) egyik elemzője, ahol rendszeresen jelennek írásai. Az Alekszej Navalnij, orosz ellenzéki politikus mellett és kiszabadításáért az egy hete országszerte szervezett tüntetés idején épp Moszkvában volt. Ott értük utol. (A nyitó képen Nyina Hruscsova; foto http://cadizmedia.hu/nyina.php)

Veszélyben érezte magát a tüntetésen, hisz’ maga is kinn volt a Puskin téren Moszkvában, ami az országon végigsöprő tüntetések központi, jelképes helyszíne volt.

Nem, egyáltalán nem. De nem is azért voltam ott, hogy a rendőrséggel verekedjem, vagy hógolyót dobáljak rájuk. Én a jelenlétemmel fejeztem ki a véleményemet. Persze, ha Oroszországban tüntetnek, akkor mindenki erőszakra számít. Két órán át mindenki békés volt, aztán egyesek elkezdték unni magukat, és hógolyókkal dobálták a rendőröet. Utóbbiak megelégelték, és nekiláttak kiszorítani a tömeget a Puskin térről.

– Mennyire voltak akkor elszántak a tüntetők – zömében fiatalok – abban, hogy az ő jövőjükről is szó van?

Azok voltak, hisz’ Putyinból elegük van, de úgy általában a putyinizmusból, ami 20 éve tart. Húsz éve nem volt hatalomváltás, Putyin a becsontosodott és stagnáló rendszernek lett a jelképe. Azért mentek ki tüntetni, mert egyszerűen csak változást akarnak. Ugyanakkor, akik mellettem voltak, azok közül többen csak azért mentek ki, hogy társaságban legyenek. Buli volt a számukra, ahol jót szórakozhatnak, kirittyentették magukat, alkalom volt ez a számukra szelfik és mindenféle platformokon fotók készítésére. Aztán kiderült, hogy túlterhelés miatt, vagy ki tudja, miért, leállt a mobiltelefonon-szolgáltatás. Ez először fordult velünk elő, de úgy látszik, követjük Belorusz és a kínaiak példáját Hongkongban. Három órámba tellett, mire én is tudtam posztolni a közösségi hálón.

– Tudom, nagy hagyománya van a fiatalok körében az ilyen tüntetéseknek a Szovjetunió szétesése óta, de önnek mi jött át belőle?

Arról meggyőződtem, hogy amit kiabáltak, „Szabadságot Navalnijnak!, azt komolyan is gondolták. Csakhogy Navalnij nem feltétlenül a legjobb ellenzéki figura. Megalomániája, hogy ő egyenrangúnak szeretné tekinteni magát Putyinnal, és az, hogy semmi másról nem beszél, csak Putyinék korrupciójáról, meghozta neki a legnépszerűbb ellenzéki vezető hírnevet. És az is igaz, hogy a törvényellenes intézkedések vérlázítóak – kezdve a megmérgezésével, folytatva letartóztatásával, ügyvédje nélküli kihallgatásával. Nevetséges, hogy azért tartóztatták le, mert nem jelentkezett be a rendőrörsön, ami szabadlábra helyezésének feltétele. Ha egyszer Németországban kezelték, akkor önhibáján kívül nem jelentkezhetett be. Nevetséges. Mindezek azt jelezték a tüntetők, a mi számunkra, hogy az állam szétesőben, nem úgy funkcionál, ahogy kellene. Százötven városban voltak tüntetések a múlt szombaton. Új korszak van kibontakozóban, mert már nemcsak egy téma van, hanem az állam működésképtelenségével összefüggésben egyszerre több minden a felszínre bukkant. Nos, ezeket együtt véve lett a jelkép: Navalnij.

– Mi történhet Navalnijjal, miután esetleg ismét szabadlábra helyezik?

Nem tudjuk. Február 2-án ismét meghallgatják. Kérdés, vajon rájönnek-e, hogy Navalnij börtönben tartása sokkal nagyobb fenyegetés rájuk nézve, mintha szabadon engednék. Nagyon úgy látszik, most is azzal a jelenséggel állunk szemben, mint oly sokszor a történelmünkben: el akarják fedni a bajt, és azzal még nagyobb bajt okoznak. Navalnij tényleg ismert volt, de megmérgezése előtt ő csak helyi politikusnak számított, most már univerzális.

– Lehet elnök is Navalnijból? Az alkotmány szerint büntetett előéletűből aligha…

Nem tudom, miért vetődik fel állandóan az a kérdés az interjúk során. A népszerűség nem elég ehhez, meg is kell választani. Nem elég csak bizonyos körökben népszerűnek lenned, az elvárható demokratikus normák szerint meg is kellene őt választania az egész országnak. Nem vonom kétségbe, hogy ő az ellenzék ismert alakja, és Putyinnak valóban fejtörést okoz. Sőt, most már a világ is megismerte a nevét. Putyinéknak most nyilván az lenne a legjobb, ha visszatolnák Navalnijt a helyi politikába. Ha kiengednék a börtönből, akkor ismét a helyi korrupciós ügyekkel foglalkoznék, szervezné a már megkezdett, úgynevezett „okos szavazás” rendszerét, amely igyekszik az összes ellenzéki indulót egy tető alá hozni. Ha benn tartanák, akkor elindulna egy olyan össznépi tiltakozás és ellenzéki szervezkedés, amit nem nagyon tudnak majd megállítani. Vasárnapra megint tüntetést szerveznek, ott leszek, meglátjuk, mi történik.

– Putyin tagadja, hogy az övé lenne az a palotányi villa, amiről most Navalnijék filmet forgattak, s amit eddig 101 millióan láttak Navalnij csatornáján.

Sajnos, tényleg nem tudjuk, hogy ez Putyin palotája-e vagy sem. A cároknak is volt palotájuk, fényűzésben éltek, a szovjet időkben is építettek ehhez hasonló palotákat, amelyeket természetesen állami pénzekből fedeztek. Tapasztalom, hogy a nemzetközi médiában mekkora felháborodást keltett, az oroszokat ez nem sokkolja, nem csinálnak belőle drámát, mert ez a fajta életmód mindig is sajátja volt az orosz-szovjet politikai elitnek. Naná, hogy Putyin azt fogja mondani, hogy ő nem él ott. A kérdés tehát inkább az, hogy mit csinál az állam az adófizetők pénzével. Joggal mondhatja azt a választó, hogy az én nyugdíjam van benne. S ha Vlagyivosztokban hidat lehetne építeni belőle, akkor valóban jogos a kérdésfelvetés, hogy az állam miért ilyen luxusra költi a közpénzeket. Az orosz palota – politikai életterünknek a szimbóluma, metaforája. A nyugati felfogásban ez valóban dráma, de az oroszok ezt nem így élik meg, mert mindig is tisztában voltak azzal, hogyan él a felső vezetés. Kérem szépen, ez Oroszország. Az oroszok most is pontosan tudják, hogyan él Putyin. Életük elfogadott része, konvencionálisan. Beépült a gondolkodásukba. A palota inkább alkalom mémek terjesztésére, lehet vele poénkodni. 

– Az ősszel választások lesznek. Az emberek belefáradtak a putyinizmusba. Ellenben ő bebetonozta magát számos törvénnyel, és amivel bebiztosítja a jövőjét. Milyen jövő várhat rá?

Tényleg nem tudom, mert már tavaly is arról lehetett hallani, legalábbis a közbeszédben, hogy az utolsó évét tölti a hatalomban. Lehet, hogy maga Putyin is így gondolta, lezárja ezt a korszakot. aminek logikus magyarázata is volt, hisz’ elkezdett látványosan hanyatlani a gazdaság, egyre nagyobb lett az elégedetlenség az országban, és Putyin számára nyilvánvalóan fontos, hogy korszaka a sikerek, a jólét fogalmával legyen összefüggésbe hozható. Tehát még a csúcson kellene abbahagyni. Nem kizárt, hogy ez fordult meg a fejükben.

Másrészről a putyinizmus az oroszok szemében garancia is arra, hogy a Nyugat nem tud beavatkozni Oroszország belügyeibe, és hogy Putyin az, aki a Nyugattal szemben képes megőrizni az ország függetlenségét. Csakhogy egy jelképes képet fessek: amikor Erdogan török elnökkel beszélt és mondjuk Szíria sorsáról és jövőjéről egyeztettek, akkor is az volt az üzenet, hogy azt tesszük, amit akarunk a külföldiekkel szemben. 

– A referendumot elfogadták, így nem kétséges karrierjének folytatása.

Így van, ha csak ebből indulunk ki, akkor nem kérdés, 2036-ig simán maradhat a hatalomban – elméletileg. Hiába ér véget 2024-ben elnöki mandátuma, még 12 évet ráhúzhat. Ezzel együtt szerintem az emberek mégsem gondolják azt, hogy addig hatalomban maradhat. Túl hosszú periódus az egy elnöki mandátumhoz. Brezsnyevével vetekszik, ám Sztálinét nem éri el: ő 30 éven át uralkodott.

– Mit tud arról, hogy súlyos beteg lenne Putyin? Parkinson kóros?

Elképesztően sok történet hallható erről, de nem kell messzire menni. A szovjet történelem tele van ilyen jellegű híresztelésekkel, ebben mindig ott motoszkál a szovjet politikai élet misztikuma. S persze a népek mindig képzeletüknek megfelelően színezik a történeteket. Most bukkant fel egyébként megint a tv-ben Putyin. Amennyiben tényleg őt láttam, mert ezt sem tudhatod teljes bizonyossággal. Valami utat adott át Moszkva alvóvárosában, hogy bebizonyítsa, nem bunkerben él. Azonban nagyon ritkán látjuk, leginkább csak halljuk, hogy utasítja a munkatársait, és ez alapján vélik reálisnak a jelenlétét. De nem tudhatjuk, mi van vele. Nekem az a benyomásom, hogy csak jelképes, de nem valóságos az ő jelenléte. Dimitrij Medvegyev kormányfőt megint előveszi, hisz’ őt kérte meg: reagáljon az amerikai elnökválasztások eredményére. Ami jelzi, hogy valószínűleg ő lesz az, akinek átadja ismét a stafétabotot. Vagy akár még Puyinnál is keményvonalasabb személy követheti őt a Kremlben. De hát itt is a szovjet történelmi tapasztalat mondatja, mindig az utolsó előtti pillanatban tudtuk meg, ki lesz a következő vezető. Most sem lesz ez másként!

– Orbán Putyin egyik legjobb barátja. Ön is úgy látja, hogy Putyin arra használja ezt a barátságot, hogy trójai falóként befurakodjék az Európai Unióba?

Nézze, ez a trójai faló hasonlat nehezen magyarázható. Orbán régebben kezdte politikai karrierjét. És szerintem sokkal keményvonalasabb is, mint Putyin. Ha a mostani jelenséget trójai falónak hívjuk, akkor ez a ló hosszú ideje létezik. Tehát most előállni ilyen értelmezésekkel, nem elég okos feltételezés, leginkább azért, mert Orbán régebbről ismeri a hatalom természetét. Nem kérdéses, hogy az Európai Unió szempontjából Putyin számára valóban nagyon hasznos az Orbánnal való kapcsolat. Az a tapasztalatom, hogy Nyugaton túl sokat feltételeznek Putyinról, hogy számos országra képes nyomást gyakorolni.  Nincs neki ekkora hatalma!

Persze erre azt is mondhatnám, hogy minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Orbánt sem kell bemutatni. Orbán és Putyin kölcsönösen hosszú ideje hasznosak egymásnak.

– Az ön neve enigmatikus. Kezdetben foglakozott azzal, hogy Anne Kay álnéven publikál, hogy ne kössék össze nagyapjával. Annyi évtized távlatából, hogy éli meg a neve keltette érzelmeket?

Végül is az egész életemet ezzel a névvel éltem le, nincs már vele bajom. Ráadásul sok írásomban megjelenik Hruscsov és politikájának elemzése. Az tény, hogy jól meghatározható a viszonyom a szovjet politikával, mert beleszülettem, azzal éltem együtt hosszú időn keresztül. Másrészről azonban mindig törekedtem arra, hogy ne a nevem miatt ismerjenek, vagy ismerjenek el, hanem az alapján, amit írok. Amit teszek.

– Hogyan bánnak önnel az emberek, ha kimegy az utcára és meghallják a Hruscsov nevet?

Semmi különöst sem tapasztalok. Egyrészt nagyon messze élek a hazámtól, ezért sem ismernek meg itthon, nem tudatosodik az emberekben a nevem. Másrészt az emberek többsége már nem is nagyon emlékszik rá, nem is tudja, ki volt az a Hruscsov – mondta befejezésül Nyina Hruscsova, a Szovjetunió Kommunista Pártja Sztálin utáni és Brezsnyev előtti pártfőtitkárának az unokája.