(Forrás: Corriere della Sera, Federico Fubini interjúja) Szergej Karaganov Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin elnöki külpolitikai tanácsadója volt. A moszkvai Kül- és Védelmi Politikai Központ vezetőjeként még ma is nagyon közel áll Szergej Lavrov külügyminiszterhez és magához a diktátorhoz, olyannyira, hogy a más volt szovjet köztársaságokban élő orosz kisebbségeknek szánt beavatkozásokra vonatkozó javaslatai a „Putyin-doktrína” nevet viselik. (A nyitó képen: a harkivi Szergejt azonnali műtéttel tudták megmenteni az orvosok; sok ujját elveszítette, fejsérüléseket szenvedett. Foto: Der Spiegel.)
Három éve, 2019-ben Karaganov volt az első, aki elméletben megfogalmazta azt, ami most történik: Ukrajna teljes megszállását. Putyin szerint a beavatkozást az a cél indokolta, hogy megakadályozzák Ukrajna NATO-csatlakozását. Kijev csatlakozása azonban a legjobb esetben is sok-sok évet vett volna igénybe.
Hogyan magyarázza a támadást ilyen alapon?
„Putyin azt mondta, hogy ha Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz, akkor nem lesz többé Ukrajna. 2008-ban volt egy terv a korai tagságra. Ezt a mi, valamint Német- és Franciaország erőfeszítései megakadályozták, de azóta Ukrajna integrálódott a NATO-ba. Fegyverekkel töltötték fel, csapatait a NATO képezte ki, hadserege egyre erősebbé vált. Az országban a neonáci érzelmek gyors növekedését tapasztaltuk. Ukrajna 1936-37 körül kezdett olyan lenni, mint Németország. A háború elkerülhetetlen volt, ők voltak a NATO egyik élharcosa. Nagyon nehéz döntést hoztunk: előbb kell odacsapnunk, mielőtt a fenyegetés még halálosabbá válik.
De volt idő tárgyalni!
„Az elmúlt 30 évben mindenféle ígéretet kaptunk a Nyugattól. De hazudtak nekünk, vagy elfelejtették őket.”
Hogyan gondolhatja, hogy egy olyan kis ország, mint Ukrajna megtámadna egy akkora nukleáris szuperhatalmat, mint Oroszország? És hogy náci legyen, zsidó elnökkel?
„Ukrajnát az USA és más NATO-országok építették fel, talán az agresszió, de legalábbis a nyomásgyakorlás lándzsájaként, hogy a nyugati katonai gépezetet közelebb hozzák Oroszország szívéhez. Lássuk most, mennyire voltak felkészülve a háborúra. És a nácizmus nem csak a zsidóellenességről szól. A nácizmus az egyik nemzet felsőbbrendűsége a másik felett. A nácizmus más nemzetek megalázása.”
A közép- és kelet-európai országok azt kérték, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz. Moszkva pedig az Oroszország és a NATO közötti kapcsolatokról szóló 1997-i „alapszerződéssel” elfogadta a bővítést. Nem gondolja?
„Ez volt a legnagyobb hiba Oroszország külpolitikájában az elmúlt 30 évben. Azért írtunk alá, mert kétségbeejtően szegények voltunk, összeomlóban. De megdöbbentett, amikor láttam, hogy a NATO 1999-ben megerőszakolta Szerbiát. Aztán egy borzalmas iraki háború, amit a legtöbb NATO-ország vezetett, és egy újabb líbiai agresszió, szintén a NATO által. Ezért nem bízunk a szavakban. Tudjuk, hogy a NATO 5. cikke, amely kimondja, hogy az egyik NATO-ország elleni támadás az összes NATO-ország elleni támadásnak minősül, nem működik. Nincs automatikus garancia arra, hogy a szövetség beavatkozik egy megtámadott tag védelmében. Ez a bővítés azonban egy agresszív szövetség. Ez egy rákos megbetegedés, és mi meg akartuk állítani ezt az áttétet. Meg kell tennünk, egy sebészeti beavatkozással”.
Irak súlyos hiba volt, ami nem indokol egy másodikat. És az amerikaiak később új vezetőt választottak, Obamát, aki ellenezte ezt a háborút. Vajon az oroszok is képesek lesznek ugyanerre?
„Nem hiszem, hogy hatalomváltás lesz Oroszországban, mert túlélőháborút vívunk. Ez egy háború a Nyugat ellen, ahol az emberek a vezető köré gyűlnek. Az Egyesült Államokban pedig senki sem fizette ki az iraki háborút, ezért vannak kétségeink a demokrácia hatékonyságával kapcsolatban.”
Líbiában Kadhafi tüntetőket bombázott. A NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kért repüléstilalmi zónát alkalmazta, Moszkva vétója nélkül.
„Igen, elhittük a biztosítékokat. Aztán láttuk, hogy az agresszió feldúlja az országot. Ez a Nyugattal szembeni teljes bizalmatlansághoz vezetett.”
A szerbiai beavatkozás 1999-ben megállította a 13 000 halottat követelő háborút, amelyért Szlobodan Milosevicset emberiesség elleni bűnökkel vádolták.
„A koszovói tömeggyilkosságok (a szerbek ellen – a szerk.) Szerbia megerőszakolása után történtek. Kimondhatatlan agresszió volt. Milosevics pere pedig az európai kicsinyesség szomorú és megalázó látványossága volt.”
Ez ENSZ-törvényszék volt, nem uniós.
„Nem ismerjük el a bíróság jogát.”
Ön azt mondja, hogy az igazi háború most a nyugati terjeszkedés ellen folyik. Hogy érti ezt?
„Látjuk, hogy a nyugati terjeszkedés zajlik, és a ruszofóbia olyan szintre emelkedik, mint a két háború közötti antiszemitizmus. A konfliktus tehát már valószínűvé vált. És láttuk a nyugati társadalmak mély megosztottságát és strukturális problémáit. Ezért a Kreml úgy döntött, hogy először lecsap. Ezt a katonai műveletet többek között az orosz elit és társadalom átstrukturálására fogják felhasználni. Egy harcosabb, nemzetiségi alapú társadalommá válik, kiszorítva a nem hazafias elemeket az uralkodó osztályból.”