Az apátságot, amelynek alapító oklevele az első magyar szórvány nyelvemlékünket („feheruurau rea meneh hadou utu rea” –> Fehérvárra menő hadi útra) őrzi, I.András királyalapította 1055-ben.
A ma látható háromhajós, barokk templomot (46 mhosszú,16 mszéles, a tornyok magassága34,5 m) a középkori altemplomra építették. A templombelsőt Sebastian Stulhoff faszobrász és műbútorasztalos 1754–79 között rendezte be. A mennyezetképeket a 19. századnak megfelelő akadémikus stílusban festette Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos. A háromhajós, középkori altemplomban látható az egyetlen épen maradt magyar királysír, I. Andrásé 1060-ból. Mellette helyezték el az apátság alapító oklevelének becses másolatát.
A bencés (benedekrendi) szerzetesek 1990-ben kapták vissza a plébániát, majd négy évvel később a hozzá tartozó monostort is. Jelenleg kilencfős szerzetesi közösség él a falai között. Az első restaurálási munkák 1992-ben kezdődtek, és 1998-ra fejeződtek be, de csupán részlegesen. E felújítás folytatásaként most a templom padozatát és a lábazatokat a korábbinál világosabb színű kelhelmi mészkőlapokkal borították. A padokat és a templomhajó falborításait restaurálták, valamint kiépítették a korszerű világítást és a hangosítást. Az alsó kriptákat téglaburkolattal és világítással látták el.
A mostani fejlesztés sem ért még véget, ugyanis a második ütemben, még az év végéig elkészül a templom nyugati homlokzatának külső festése, a rendház nyugati homlokzatán a nyílászárók cseréje és a kripta 18–19. századi sírfeliratainak restaurálása.