Hatalmas érdeklődés mellett zajlott az első napon az ékszeraukció, jelezve, hogy megélénkült az ékszerek iránti figyelem. Már a BÁV szakértőinek ékszerismertetőin is tolongtak az érdeklődők, és ez az árverésen a vásárlói kedvben is megmutatkozott: a közepes árfekvésű, valamint a befektetési szempontból is kiemelkedő értéket képviselő, drága briliánstárgyak egyaránt kelendőek voltak. A közönség soraiban sok volt a férfi, és szép számban jelent meg a fiatal vásárló, nem egy először látogatott el aukcióra.
Az elkelt ékszercsodák közül kétmillió forint fölötti leütési árat két kiemelkedően szép és nagyméretű brillel díszített szoliter gyűrű ért el. Mellettük kemény licitharc folyt az ékszer-garnitúrákért és a fülbevalókért; az art deco stílusú melltűk szintén millió fölötti áron keltek el. A széles választékból a szerényebb értékű, 100– 500 ezer forint kikiáltási áru ékszerek is csaknem maradék nélkül elkeltek.
A változatos órakínálatból minden érdeklődő találhatott ízlésének megfelelő darabot. A nagy érdeklődést itt is mutatta az egyes darabokért folyó licitharc. Szép áron vették meg Zombori Ödön birkózó olimpiai bajnokunk sporttörténeti relikviának számító zsebóráját. Másfél millió forintot adtak egy jelzett Jaeger-Coultre svájci karkötős ékszeróráért, és millió fölött talált gazdára egy Eterna fehérarany férfi karóra.
Nagy érdeklődés mellett zajlott a második napon a festményaukció is. Három-négyszeres áron keltek el a 18. és 19. századi tájképek és életképek, és szépen emelkedtek a szintén 18. századi csendéletek árai is. A holland Johann Melchior Roos állatokat ábrázoló párdarabja csaknem három-hárommilliós kikiáltási áron talált gazdára. Nagy licitharc folyt Tornai Gyula két, keleti témájú festményéért. A Salome tánca című művéért a kikiáltási árnak az ötszörösét, az Új nyakék (Háremben) című alkotásáért csaknem tizennégy millió forintot fizettek ki. Az árverés meglepetéseként nagy érdeklődés mutatkozott a szinte az ismeretlenségbe tűnt festőnő, Wellisch Margit képe iránt.
Nagyra értékelte a vásárló közönség az igényes bútorkínálatot, ami a szépen emelkedő leütési árakban is tükröződött. A 19. századi dekoratív tükör négyszeres, a 20. századi Lingel tálalószekrény hatszoros áron kelt el. A védett 18. századi kétajtós, festett osztrák szekrény millió fölött talált gazdára. A két slágerdarabnak számító, szinte teljesen hibátlan 19. századi német konzolasztalnál és a berlini szekreternél három-, illetve hárommillió forint fölött koppant a kalapács.
A színvonalas szőnyegkínálat is elnyerte a vevők tetszését: a gyűjtők a különleges mintázatú darabokért hajlandók voltak tetemes összegeket fizetni. Szép áron kelt el a különleges fényű perzsa selyem Tebriz imaszőnyeg csakúgy, mint a rendkívül gazdagon mintázott, nagyméretű Kesán szőnyeg és a szintén látványos iráni szenné csomózású Kaskaj vidéki szőnyeg is.
Meglepően magas, rekordszámba menő leütések születtek az aukció műtárgynapján, ahol a gazdag és változatos kínálat legnagyobb része vevőre talált. A 19–20. századi dekoratív ezüstkínálók, tárcák, cukortartók, gyümölcstálak és gyertyatartók mind kelendők voltak. A közönség tapssal köszöntötte az első izgalmas licitharc győztesét, aki a Daum fivérek által jegyzett, búzakalászokat ábrázoló, savmaratott festett szecessziós díszvázáért a kikiáltási ár négyszeresét, több mint egymillió forintot fizetett.
Hasonló sikerrel talált gazdára a különleges és aukción rendkívül ritkán felbukkanó, Rapaport Jakab által készített magyar szecessziós díszváza, melynek párját az Iparművészeti Múzeumban láthatjuk. Ezt követte az aukció egyik sztárdarabja, az 1860 körül Párizsban készült és az idő múlásának allegóriáját ábrázoló, gyönyörűen kidolgozott aranyozott bronz öntvény virágfüzérekkel és márvány betétekkel díszített kandallóóra, melynek leütési ára ötmillió forint fölött volt. A kisebb dísztárgyak is négy-ötszörös áremelkedést követően keltek el.
A régi, patinás ötvöstárgyak ezúttal is a gyűjtők kedvencei voltak, így például az 1680 körüli breslaui/boroszlói barokk kanál, vagy a 18. század végén készült budai barokk kávéskanna. Élénk érdeklődés mellett zajlott az aukció utolsó blokkjában a Zsolnay-dísztárgyak licitje, szinte kivétel nélkül minden darab gazdát cserélt. A legnagyobb figyelmet a két utolsóként kikiáltott nagyméretű szecessziós díszváza keltette: az Apáti Abt Sándor által 1907-ben készített, rendkívül dekoratív darabot egymillió forintért ütötték le, az aukciós nap másik szenzációjáért, a Sikorskiné Zsolnay Júlia dekorterve alapján készült nagyméretű díszvázáért ötmillió forint körüli összeget fizetett a nyertes licitáló.