Bemegy a nagyevő a legjobb kisvendéglőbe, nézi az étlapon a rengeteg klassz ételt. A tulajdonos-felszolgáló előzékenyen kérdezi: melyiket kéri? Válasz: mindet, egyéni sorrendben. Körülbelül így vagyok én ezzel a jó kis – angol eredetiből magyarra áttett – Agave kötettel.
Háromszáznál több oldalon sorjáznak a – a magyar olvasó számára – többnyire ismert nevek bonmot-jai. Azért nem taszító, avagy idegen a mű, mert bár válogatás, mégis érződik rajta a brit fair play szelleme: ízlés, minőség és tárgyilagosság.
Theodore Roosevelt amerikai elnök beszédével indítanak. Így pl.: „Álljunk hát bátran a küzdelmes élet elé; eltökélve, hogy alaposan és férfiasan teljesítjük kötelességeinket; eltökélten, hogy tettel és szóval is kiállunk az igazságosságért; eltökélten, hogy őszinték és bátrak leszünk…” (17. o.).
A vége felé (310. o.) Borisz Jelcin a saját történelmi mea culpa-jával adnak példát arról, hogy a cári család kivégzése gaztett volt: „Mindannyian felelősek vagyunk a nemzet történelmi emlékezetéért… legkeserűbb lecke: az élet erőszakos megváltoztatására történő kísérletek mindig gyászos véget érnek.”
Bill Clinton önigazoló beszédével zárul; mely utóbbi azzal a szerkesztői felvezetéssel startol (a Monika Lewinsky-affér tálalásában), hogy „Clinton egyszerre volt tagadó és bűnbánó.” Clinton idáig merészkedett el szorult helyzetében: „Minden magán- és közéleti cselekedetemért teljes felelősséget kell vállalnom…Tudom, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a nyilvánosan tett megjegyzéseim és hallgatásom hamis benyomást keltett. Félrevezettem embereket, köztük a feleségemet is, és ezt mélyen bánom.” (311.o.)
Megjegyzésem: ez a pár bevezető szemelvény még a 20. század erkölcsi és politikai „szószedete” volna. Manapság ilyeneket pl. Trump, Putyin, Asszad, Erdogan, Netanjahu vagy Orbán szájából aligha hallani.
Száztizennyolc opus kap helyet a kötetben. Vannak, akik – például Churchill – több kitétellel is jelen vannak.
Képtelenség lenne a legjelentősebbnek gondolt emberek legfőbb mondásait előtárni. Valamiféle vezérfonal ugyanakkor szükséges a recenzió főmenüjeként, sorvezetőjeképpen. Nem azt a módszert alkalmazom, hogy kellő tisztelettel ide hozom a már világhírűvé lett kulcsmondatokat. Hanem ellenkezőleg; arra építem fel ezt a kis dolgozatot, hogy YX-tól vajon a nyájas olvasó gondolta volna-e ezeket a szavakat. Nem „hótkomolyan”, de nem is bornírt tiszteletlenséggel idézgetek tehát. Kedvet csiholni kívánok ahhoz, hogy ki-ki megtalálja majd az ő egyéni olvasatát és saját(os) értelmezését.
Kivételt csak két fülszöveg nyújt: Patton tábornoké és Václav Hávelé. Talán e kettő illik leginkább a mai (honi) miliőbe: a háborúsdi és a pacifizmus ellentmondásának légkörébe.
Patton: „…maguk az első néger tankosok, akik az amerikai hadseregben harcolnak. Nem kértem volna magukat, ha nem lennének jók. Az én csapatomban csak a legjobbaknak van helyük. Nem érdekel a bőrük színe…”.
Hável: „…függetlenül, szabadon, ésszerűen és gyorsan kell cselekednünk. Ne áltassuk magunkat: a világ legjobb kormánya, a világ legjobb parlamentje és legjobb elnöke sem képes túl sokat elérni magában. Hiba lenne azt is hinni, hogy csak ők képesek megoldani a gondjainkat. A szabadság, a demokrácia megában foglalja a részvételt…”
Lenin: „Még nem tudom, hogy egyetértek-e az ideiglenes kormánnyal…Az emberek békét akarnak. Az emberek kenyeret és földet akarnak…Most már megtanultuk, hogyan lépjünk fel egységesen.” (36–37. o.).
Charles De Gaulle: „A franciáknak tudniuk kell, hogy a hatalom szokásos formái megszűntek létezni…Az olasz tűzszünet nem más, mint gyatra csapda.” (125. o.)
Fidel Castro: „De nem félek a börtöntől, ahogy nem félek egy szánni való zsarnok dühétől sem, aki elvette hetven bajtársam életét. Ítéljenek el. Nem számít. A történelem majd felment engem.” (170.o.)
Nixon: „Természetesen tettünk pár rossz dolgot ebben a kormányban…Sem férfi, sem nő nem gazdagodott meg közpénzen vagy közköltségen. Tévedések, igen. De személyes gyarapodásért soha.” (247. o.)
II. János Pál pápa: „Nem lehetséges igazán szabadnak lennünk anélkül, hogy őszintén és mélységesen tisztában lennénk értékeinkkel. Nekünk nem kell olyan Lengyelország, amely semmibe sem kerül.” (269. o.)
II. Erzsébet királynő: „Viktória királynőhöz hasonlóan én is mindig hittem a régi bölcsességben, miszerint ’mértéket kell tartani a dolgokban’…A társadalom egyetlen szeglete sem mondhatja magáénak az erények összességét. Aminthogy vétkei sem csak egy bizonyos rétegnek vannak.” (290. o.)
Tony Blair: „Addig nem nyugszom, amíg …. gyermekeink egy olyan Nagy-Britanniában nem élnek, ahol nincsenek éhes gyerekek, ahol a fiataloknak van munkájuk, az öregeket pedig életük végéig szeretik és megbecsülik.” (306.o.)
Találomra, s végül, reményt táplálva következzék J.F. Kennedy zárszava:
„Az emberiség a döntésünket várja. Az egész világ látni akarja, mit teszünk. Nem csalódhatnak bennünk….”. (185. o.)
Napjainkban?! Egy kis falu futball-öltözőjében méltatlankodik a botlábú játékos: – Itt nincs meleg víz? Felelnek neki: – De van, csak éppen hideg.
Valahogy így vagyunk mi, honi labdaszedők; miközben odaát a Liverpool bajnok lett. Ismétlem: angol fair play!
A XX. század nagy beszédei: angol eredetű idézetválogatás. The Penguin Book of Twentieth-century Speeches. Edited by Brian MacArthur 1999. London. Fordította: Bart Dániel, Gulyás Zsolt, Heinrich Mónika, Jellinek Gyöngyvér, Lukács Hajnalka, Pék Zoltán, Tóth Benedek Varga Bálint. Szaklektor és szerkesztő: dr. Vajda Barnabás. Agave Kiadó, Budapest, 2006. (A kép a kötet hivatalos borítója.)