Állítsuk meg Orbán Ui-t! (Egy cikk 2002-ből)

2002-ben írtam ezt a cikket, amely az MSZP-hez közeli közéleti újságban, a Budapesti Lapban jelent meg, néhány nappal az akkor még kétfordulós választások első fordulója után. (Nyitó kép: Orbán a Testnevelési Főiskolán beszél; forrása: https://www.youtube.com/watch?v=jdimdYuSXQk&t=255s)

Akkoriban még csak álmodtunk arról, hogy a brüsszeli bürokraták ellen vívjunk honvédő háborút, Soros György barát volt, nem ellenség, és Mészáros Lőrinc sem Magyarország leggazdagabb embereként, hanem egyszerű, nem túlságosan menő gázszerelő vállalkozó volt. Daliás idők voltak.

Drámaíró tollára való élvezet volt megfigyelni a Fidesz választási centrumában az ott megjelent nagyszámú fontosság és más földi halandó arckifejezésének változásait

Az első egy órában még csupán a kisebb települések eredményeit számolták össze és ekkor igen sok helyen a Fidesz vezetett. Mámoros arcokat lehetett látni, s hogy a hangulat fokozódjék, alkoholos italok is előkerültek. Az estnek ebben a szakában még Deutsch Tamás sportminiszteri alelnök is saját önnön megjelenésével képviselte magát. A figyelmes szemlélő időnként más főnököket is láthatott. Azután, ahogyan az idő haladt és egyre több szavazatot számláltak össze, csökkent a Fidesz előnye.

Előbb csak kisebb redők gyűltek a homlokokra, majd amikor az MSZP beérte a kormánypártot, egyre idegesebben néztek körül a korábban még önkívületben ölelkező fideszesek. Ám hiába néztek körbe, sehol senki főembert sem láttak: a vezetőség, ekkorra már, úgy ahogy volt, felszívódott. Egyedül szegény Várhegyi Attilát, a választmány elnökét dobták oda a sajtónak koncként, gondolták, hogy egy, igaz, még nem jogerős, de azért elmarasztaló bírósági ítélettel a háta mögött, neki már úgyis mindegy. 

Este fél 11-kor látni lehetett, hogy a Fidesznek annyi. Ekkorra már nagyon sok helyen a szocialisták vezettek, a Szadesz feljövőben, Orbánék szépreményű szövetségese, a MIÉP, a küszöb alatt.

Az arcokon csüggedt tanácstalanság, a főnökség köddé vált.

Senki ember nem tudta, hol van Orbán, hol Pokorni, merre és kit kötelez Kövér? (Elterjedt a hír, hogy Simicskát Ferihegyen látták, bőrönddel a kezében.)

Végül, éjjel fél 12 körül előkerült Orbán Viktor. Kicsit sápadt volt és jelentős mértékben egy olyan emberre hasonlított, mint aki már nem miniszterelnök. Egy ember, aki egy nappal korábban még a haza bölcsének pózában tetszelgett és a kutyákat meg a macskákat is magázta, most kizökkent a szerepéből. Nemcsak Orbán, a világ is kizökkent a helyéből: a Fidesz elvesztette a választások első fordulóját.

Szervusztok, jó estét – köszöntötte a híveket, és ettől kezdve minden megjelent tudta, hogy mostantól nem a Magyar Köztársaság kormányfője beszél hozzájuk, hanem a Viktor.

A Viktor, akit régen szerettünk. 

Akivel egy kollégiumban laktunk.

Akivel lehetett inni, focizni, ökörködni.

Meg akkor még vitatkozni is lehetett vele…

A Viktor komoly volt. Azt mondta, hogy nincsenek tartalékok, pártokkal nem tárgyalunk, egyedül a polgárokban bízhatunk.

A polgárok, akik ekkor már kevesen voltak, tapsoltak. Talán ők maguk sem tudták miért, de tetszett nekik, ahogyan a Viktor nem mondott semmit.

Ám nem hiába aktív sportoló a miniszterelnök, két nap múlva, a Testnevelési Egyetemen tartott nagygyűlésen már helyre billent a megtépázott egója. Több mint százezer polgár köszöntötte a Viktort, persze, hogy nem fértek be az egyetem aulájába, még az utcát is teljesen ellepték, busznak, villamosnak, gyalogosnak, nem-polgárnak nem volt maradása. Orbán az őrjöngő és pfújoló tömeg előtt felvázolta egy nemzethalál vízióját, amennyiben a szocialisták alakítanak kormányt. Ha Medgyessy lesz a miniszterelnök – így a kormányfőből kocsmai gondolkodóvá avanzsált Orbán –, akkor a nagytőke kerül hatalomra. A szocialisták – mondta a Viktor – megszüntetik a diákhitelt, emelik a gázárakat, eladják a földet a külföldieknek, kiengedik a börtönből a bűnözőket és engedélyezik a drogok fogyasztását.

Gazdasági összeomlás, erkölcsi fertő – ez az, ami Magyarországra vár, ha a szocialisták győznek.

Ezt követően, még komcsizott egy kicsit, bokroscsomagozott, végül megmondta, hogy mi a teendő: engedjék ki tüdejükből a piszkos levegőt, és helyette vegyenek tisztát. Majd, ha ezzel megvannak, lássanak munkához! Jussanak el mindenkihez, az ország minden zugába és mondják el mindenkinek, milyen cudar lesz a világ, ha engedjük a szocialistákat győzni.

Még azt is mondta, hogy a fideszesek alkalmazzák a komcsiknál annak idején jól bevált suttogó propagandát. Menjenek oda mindenkihez, boltban, liftben, sorban állás közben és súgják az emberek fülébe: a szocialisták emelni fogják a gázárakat. A szocialisták megszüntetik a támogatott lakáskamatokat. Bevezetik a tandíjat. Elveszik a gyest, emelik az árakat.

Ilyenkor, amikor suttogó propagandában utaznak, ne viseljenek kokárdát, óvta híveit Orbán, mert akkor nem lesznek eléggé hitelesek.

Mert ha kokárda van a suttogón, akkor azzal elárulja magáról, hogy ő a kormány híve.

Magyarország miniszterelnöke azzal köszönt el az övéitől, hogy a szocikkal szembeni hátrány szívós munkával, ledolgozható.

Áder János, a Fidesz alelnöke, a T. Ház elnöke a közszolgálati tévében azt nyilatkozta, hogy a szocialista jelölt azért nyert nagy fölénnyel Kőbányán, mert az ottani rabok mind rá szavaztak. A szocialisták ugyanis – így Áder – amnesztiát ígértek, vagyis azt, hogy a polgári kormány rendőrsége által nagy nehezen elfogott bűnözőket rászabadítják a társadalomra. Áder még azt is tudta, hány rab szavazott a szocialista jelöltre és ki volt az a néhány, aki az ő emberükre.

A börtönöket felügyelő hivatal vezetője hiába mondta, hogy a kőbányai börtön nem is egyetlen szavazó körzethez tartozik, ráadásul azt sem lehet tudni, hogy az urnában milyen szavazatok vannak. Ha meg Áder úr esetleg mégis tudja, akkor bűncselekményt követett el.

Orbán most van elemében.

Maga a földre szállt terminátor. Olyan, amilyen négy éven át lenni szeretett volna csak nem lehetett. Akkor kormányfő volt, viselkedni kellett. Nem mindig sikerült, de néha legalább megpróbálta.

Most már nincs veszteni valója, ezért támad.

Nagyon sok a veszteni valója ezért támad.

Mosolya vicsorgás, száját nagyra tátja, harapása polgári, fogai félelmetesek, karmai kíméletlenek.

De azért nem kell tőle megijedni. 

Csak akkor félelmetes, ha félünk tőle.