A kiállításnak az adott időszerűséget, hogy éppen most 25 éve, hogy aláírták a Suzuki együttműködési megállapodást, két nappal megelőzve, hogy a történelemben először – remélhetően nem utoljára – Kaifu Tosiki személyében japán miniszterelnök hivatalos látogatást tett hazánkba.
A MÚOSZ-beli kiállítás mintegy 120 vendége – diplomaták, a Magyar Suzuki Zrt. jelenlegi és korábbi vezérkara, a hazai sajtó képviselői – előtt Tóth Károly, a legnagyobb magyar újságíró-szövetség elnöke megnyitójában egyedülállónak minősítette a kiállítást, méltatta a tudósító teljesítményét. Vihar Judit, a Magyar–Japán Baráti Társaság elnöke, a rendezvény háziasszonya még a néhai Hirohito császár azon versét is felolvasta, amely a Népszabadságban jelent meg annak idején – Trom András fordításában.
Őexcellenciája Koszuge Dzsunicsi, a Japán Császárság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntőjében a többi között hangsúlyozta:
„… A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad után ma, amikor újra láthatjuk ezeket a kordokumentumokat, úgy vélem, fel kellene elevenítenünk a két ország közös, sőt, a két országot összekötő, a szabadság és demokrácia eszméjét valló egyetemes értékrendjét, illetve ennek a megőrzésére irányuló eltökéltségünket. (…) Az itt látható kiállítás a rendszerváltás utáni magyar–japán kapcsolatokat új szemszögből mutatja be, és meggyőződésem: kiváló alkalom arra, hogy ezek után a két ország kapcsolatainak építő jellegű továbbfejlődéséről gondolkodjunk.”
Trom András munkásságát méltatta üzenetében Südy Zoltán is, aki 1995-től volt hazánk tokiói nagykövete. Levelében rámutatott: „A magyar sajtó külföldi tudósítói tevékenysége kapcsán is joggal beszélünk az ’írástudók felelősségéről’. Trom tokiói tudósító munkája a 80-as évek végén ennek a felelősségtudatnak ékes tanúbizonysága. (…) nem egyszerűen az eseményeket követő, hanem bizonyos értelemben azok alakulására kiható tevékenységét felidézve és a mai hazai sajtó gyakorlatával egybevetve talán nem túlzás némi aggodalommal tekinteni arra a provincializmusra, a nemzetközi élet fejleményeinek negligálására, ami az utóbbi évek magyar sajtóját jellemzi.”
A megnyitó talán legérdekesebb része annak bemutatása volt, hogy a japán sajtó annak idején milyen élénk és elemző figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket és azt hogyan kommentálták japán politikusok, illetve a szigetország sajtója.
A távol-keleti ország újságjaiban (melyek a világon a legnagyobb példányszámúak voltak, és ma is azok) megjelent magyar vonatkozású írásokat a tokiói tudósító lapszemléjében megküldte az MTI-nek, így egy-egy hír másnap szalagcímes anyagként jelenhetett meg a magyar sajtóban. Nem véletlenül, hiszen például Grósz Károly, az MSZMP akkori főtitkára a legtekintélyesebb japán gazdasági napilapnak nyilatkozott, 1989. január elején, és bejelentette, hogy heteken belül megkezdik a szovjet csapatok részleges kivonását Magyarországról. (Hol voltunk még akkor Nagy Imre és mártírtársai júniusi újratemetésétől, és azon Orbán Viktornak a szovjet csapatok kivonását is követelő beszédétől!)
Szintén japán forrás, a Kyodo hírügynökség Németh Miklóssal készített interjúja nyomán, az MTI tokiói tudósításának közvetítésével tudta meg a hazai közvélemény, hogy felvesszük a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával.
Szalagcím volt az is nálunk, hogy a szocialista reformer országok támogatását sürgeti a legnagyobb japán lap. A Jomiuri Simbun ráadásul szerkesztőségi cikkben állt ki mellettünk, ami szinte példa nélküli tett a semlegességükre, tárgyilagosságukra kényesen ügyelő japán lapok történetében.
A kiállítás január 22-ig tekinthető meg a MÚOSZ Székházában, a budapesti VI. kerületben, a Vörösmarty utca 47/a. alatt; a belépés ingyenes.
