(D. Magyari Imre ǀ olvassbele.com) Többször leírtam, most is elismétlem, hogy néhány énekes nélkül pár nemzedéknek sokkal nehezebb lett volna az élete az elmúlt évtizedekben. Nem nagy a számuk. Bródy Jánosra, Cseh Tamásra, Koncz Zsuzsára, Zoránra gondolok. És a negyvenes évek végén, az ötvenes és hatvanas években születettekre. (A nyitó képhez: „Ez az én 44. lemezem…”)
Mi gyűjtöttük a lemezeiket, mi őrizzük az Ezek a fiatalok, a Levél nővéremnek, a Volt egyszer egy lány, a Zorán „bakelit”-jeit, amiket talán már nincs is min lejátszanunk, csak nézzük olykor elmerengve a tasakok borítóit, hátoldalait, és meg sem tudjuk fogalmazni mindazt, ami közben eszünkbe jut. És mi ülünk ott mostanában az Arénában rendezett koncerteken (már ha az egészségünk épp engedi), és azért is igyekszünk, mert ki tudja, lesznek-e még ilyenek. Az időnk, ha tart is még, elrohant, észre sem vettük.
Bródy Jánosnak teljesen igaza van (általában az van), az énekelt, ritmusos szövegnél semmi sem tapad meg jobban az agyban. Kérdés persze, kinek milyen énekelt, ritmusos szöveg fészkeli be magát a fejébe, mert korántsem fogékony arra mindenki, hogy Elindult egyszer / Világot látni / Egy szőke kislány, / Úgy hívták, Anni. (Bródy – nőkre amúgy is érzékeny alkat lévén – ugyanígy vette észre később Csillag Hajnalkát vagy A Kárpáthyék lányát.) Megtanultuk, sokféle énekelt és prózában elmondott, ritmusos és ritmustalan szöveg van, kire ez hat, kire az, rémülten nézzük, hogy a legrémisztőbb szövegek is képesek hatni, nagy tömegekre.
Igen, ha elkeseredésünkben nem hallgathatunk volna meg egy dalt, nem meríthettünk volna belőle vigaszt és erőt, az nagyon rossz lett volna. Ezekben a dalokban kimondatlanul is ott egy magatartás, ami nem kifizetődő, de felelősen gondolkodó emberhez ez méltó. A dalok nélkül talán megváltoztunk, megalkudtunk, meghunyászkodtunk, megfáradtunk volna. Bár megfáradni így is eléggé megfáradtunk, errefelé nem lehet büntetlenül élni.
Ha Bródy nem mondja ki, hogy jelbeszéd az életünk és nem fogalmazza meg a nemzedéki himnusszá vált hitvallást, ha nem talál szavakat annyi mindenre, nem biztos, hogy magunktól megtaláltuk volna őket. A ritmusos, énekelt szöveg akkor hat igazán, akkor lesz igazán értékes, ha kimond, megfogalmaz valamit, amit mindannyian érzünk, gondolunk, csak nem tudjuk kifejezni. Kár, hogy azt is meg kellett fogalmaznia, hogy egymással szemben állunk a Mariana-árok két oldalán, hogy el kellett gondolkodnia azon, mit remélt egy velszi bárd hajdanán, s hogy megint erőt kell öntenie belénk, arra emlékeztetve, szabadnak születtünk. Koncz Zsuzsa utolsó (illetve immár utolsóelőtti) lemezéről idéztem, aminek a címe is ez: Szabadnak születtél, s aminek a borítóján ott vannak azok a szalagok, amik a színművészetisek reménytelen és gyönyörű küzdelme idején váltak jelképpé.
Koncz Zsuzsa új CD-je, a Te szeress legalább időutazás, ami azt is megmutatja, hogy az energiák még nem fogytak el. Időutazás volt a róla szóló, a Corvinánál 2018-ban megjelent, majdnem nagylemeznyi méretű, rengeteg képet tartalmazó könyv* is, Zöldi Gergely munkája. Kiváló olvasmány a lemez mellé!
Az első szám, a Gézengúz egész korai, 1962-ből való, a Ki mit tud?-on hallhattuk, benne a zseniális gézengúz–kézen húz rímpárral, ami S. Nagy Istvánnak jutott az eszébe. (Hm, a hatvanadik évfordulóra jött volna ki az album? Meglehet.) Az újabb generációk el sem tudják képzelni, hogy egyetlen tévécsatorna volt, ahogy egyetlen cél, egyetlen jövő, egyetlen múlt, egyetlen párt. Pártból mintha most is csak egyetlen lenne, de csatornából legalább számtalan akad… És a kezdeteket idézi a Te szeress legalább, Bacsó Péter filmjének, a Szerelmes biciklistáknak betétdala, és a Szőke Anni balladája, ami ma is szíven üti az embert, akkor meg pláne szíven ütötte, hisz más nem énekelt (és nem írt) a nagyvárosba felkerült vidékiek magányáról és csalódásairól.
A dalokra figyelve azonban azt is halljuk, hogy máshogy szólnak, mint egykor. Az eredeti énekszólamot ugyanis Závodi Gábor egy szoftver segítségével leválasztotta az eredeti hangszerelésről és új kíséretet tett alájuk. Ez bizony hangmérnöki és zenészi bravúr, mutatva a készítők igényességét és, ahogy mondtam, energiáit is.
Az összeállítás fényesen bizonyítja Koncz Zsuzsa sokoldalúságát. Nem kell mindig komoly témákról beszélni, és rég rossz, ha valaki nem tud játszani. Itt az Állatkerti útmutató, a Zöld szemem kék, a Rég elmúltam hatvanéves, mely utóbbi azt is mutatja, hogy azért legmerészebb álmaink is valóra válhatnak… (Ez a szám a ’74-es Gyerekjátékok című albumról való, amikor a hatvanas szám még igen messzinek tűnt.) És itt egy vers is, Kányádi Sándortól a Nekem az ég, amit Závodi Gábor zenésített meg.
Néhány dalból duett lett, olyan partnerekkel, mint Csákányi Eszter, Halász Judit, Jordán Adél. S van kettő, amelyik eredetileg is az volt, az Amikor Bródyval és a Csodálatos világ Bódi László Cipővel. Az utóbbi eleje most is kíséret nélkül szól, sosem tudom megilletődöttség nélkül hallgatni: Én nem tudom másképp, / csak ennyit tudok. / És hiába kérnéd, mást nem adhatok. / Jöhet egy másik, ki többet ígér, / Ki szebben dalol majd, mint ő meg én. Nagyon keserű szöveg ez, aminek az ukrajnai háború félelmetes aktualitást ad: Csodálatos világ, / semmit se hall, semmit se lát. / Csodálatos világ, / elárulja mindig önmagát. / Hogy mi lesz a vége, nem tudhatom, / sötétben élek, a fényről álmodom.
Koncz Zsuzsa-lemez persze nem zárulhat keserűen, legfeljebb kesernyésen. (Az egyik kedvencem a 2002-es Ki nevet a végén című CD-n található Északi fény, szerzői Bródy János és Tolcsvay László. Szép, borongós szöveg, szép, borongós zene; nem is hangzott még el egyetlen koncerten sem, valószínűleg nem is fog.)
A zárószám pedig Bornai Tibor szerzeménye, és rímel a címadó dalra: Nem vagyok jövőt ígérő távoli égi jel, / csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el. / Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, / amilyet mindig is kerestél, / de az volna szép, ha mégis, / ha így is szeretnél.
Szeretünk, Zsuzsi.
HCD 71317 Koncz Zsuzsa: Te szeress legalább
Az album elérhető a digitális zenemegosztók kínálatában, illetve a nagyobb könyves- és hanglemezboltokban.
Hungaroton, Budapest, 2022
– – – – –
*Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Corvina Kiadó, Budapest, 2018
304 oldal, a könyvre nyomtatott ár 9990 Ft,
online ár 7992 Ft
ISBN 978 963 136 4569
«(…) Ebben a könyvben – a teljesség igénye nélkül, csak úgy nagy vonalakban – egy hosszú utazás képeit-dokumentumait gyűjtöttük össze. Egy utazásét, amely az én történetem, és amelynek első lépéseit észrevétlenül, ösztönösen tettem meg – mint ahogy többé-kevésbé a folytatás is így alakult.
Őszintén, nem tudom, helyes volt-e mindezt elmesélnem-megmutatnom Zöldi Gergőnek, mert bár a címszereplő kétségtelenül én vagyok, ez egy sokszereplős sorozat.
Sokan csináltuk együtt, hosszabb-rövidebb ideig. Változtak az idők, volt, aki maradt a régiek közül, és jöttek újabb társak. Ma is ezt a történetet éljük, és rendületlenül megyünk tovább az úton, melyre az elején ráléptünk. A sorstól remek, tehetséges játszótársakat kaptam, sokat köszönhetek nekik; és azt remélem, azok sem távoztak üres kézzel a csapatból, akik távoztak egyáltalán. Amikor hosszas hezitálás után hozzáfogtunk a könyvhöz, komoly kétségeim voltak. Ismerem magamat, tudom, hogy a jelenben élek, és ma is a jövő foglalkoztat. Ami történt, ami elmúlt, azt előbb-utóbb valahol útközben leteszem, nem igazán érdekel többé. Ebből következik, hogy nem vagyok ideális alanya egy ilyen munkának. Ezt csak súlyosbítja, hogy miközben többnyire szarkasztikus iróniával szemlélem a világot, a munkámat egy ,,könnyű, szórakoztató” műfajhoz képest talán túl komolyan veszem. De ilyen vagyok, mostanra már megszoktam, hogy ez van.
A könyv is elkészült, és ahogy Arany János írja: ,,…repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg…” Remélem, hogy nem el-, hanem megtalálja azokat, akiket érdekelhet a történetem.»