Szörényi Levente (ex-Illés és Fonográf együttes) gyermekkori hobbija a Pilis, azon belül is a Pomáztól északnyugatra eső Holdvilág-árok, ahol régész édesapjával, az MTA régészeti kutatócsoportjának a tagjával annyi időt eltöltött. Ez indította a befutott sztárt, hogy Pilisszántón is vegyen egy házat, és mecénásként alapítványi keretek között kutató ásatásokat kezdjen végeztetni a Holdvilág-árokban, pontosabban: folytassa Sashegyi Sándor félbe hagyott munkáját. Közben pedig a hely ihletésére a régészeti táborban megírta az Árpád népe című rockoperát, de nem szereti, ha megalapozatlan hiedelmekkel elbódult mű-sámánok lepik el a vidéket, völgyet és a barlangokat.
„Azt, hogy alapítványt tegyek a Pilis, pontosabban a Holdvilág-árok kutatására, azt is az „István, a király” sugallta. Én nem vagyok régész, de a magam területén igyekszem hitelesen képviselni azt, amit a régészek is, ezért dolgozom érte, ha kell a magaméból áldozva erre. Más meg másra áldoz. Azt nem szeretem, ha úgy kérdezik, hogy „mit keresünk?” Összefüggéseket! Sashegyi Sándor 1941-ben arról írt, hogy ez a terület egykor szakrális temetkezési hely kellett legyen. Nem jó az, ha valaki hipotézisekkel locsogja tele a bulvársajtót, mert akkor azt kérik rajta számon. Mi kutatunk abban a hitben, hogy egyszer itt valahol, valami előkerül, ami fontos összefüggésekre derít fényt. Ennyi.” – nyilatkozta nemrég rokonszenvesen, egy erre irányuló kérdésemre.
Ki volt az 1900–58 között élt pomázi régész, Sashegyi Sándor? Ha hinni lehet a történetnek, gyermekkori fogadalmat tett a Holdvilág-árok betemetett sziklafalánál: „Én életre keltelek!” – aztán egész életét ennek a területnek áldozta. Pomáz környékén számos régészeti lelőhelyet tárt fel, egészrn az őskortól kezdődően. Ásatásokat végzett a többi között a Kőhegy platóján húzódó bronzkori erődnél, a Tavan dűlőben római kori villa romjaira talált, kutatta a Klissza vár romjait. Meggyőződése szerint, valamint ókori és középkori forrásokra alapozva, itt, a Klissza dombon és környékén állt Sicambria, amit a trójai menekülők alapítottak városuk eleste után. Kézai Simon „A magyarok cselekedetei” című krónikájában leírt hun–római csata színhelyét, Keveaszót is a közeli Kevély-Oszoly hegyek lábához teszi, mivel az út közelében talált egy belső Ázsiában gyakori ún. bálványos kőszobrot, mely megfelelt a leírásoknak: „Keve kapitányt is az országút mentén, ahol kőszobrot emeltek, ünnepélyes körülmények között, a szkíta szokásoknak megfelelően elhantolták.”
Sashegyi Sándor valamennyi kutatása közül a legtöbb figyelmet és energiát a Holdvilág-árok titkainak felderítésére szentelte. Kora-középkori krónikák leírásaira alapozva azt feltételezte, hogy Árpád sírját rejti a nagy faragott sziklafal térsége. Segítségére volt ebben Anonymus: „A magyarok cselekedetei” c. műve, amelyben így ír: „Árpád fejedelem ezután az úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött e világból. Tisztességgel temették el egy patak forrása fölött, ahonnan kőmederben folyik alá Attila király városába. A magyarok megtérése után azon a helyen egy Fehérnek nevezett templomot emeltek a szent Szűz Mária tiszteletére.” Fáradságot, energiát és pénzt nem sajnálva, a saját költségén folytatott ásatásokat a helyszínen, annak ellenére, hogy munkáját számos tényező – szakmai féltékenység, irigység, anyagi forrás hiánya, érdektelenség stb. – akadályozta.
„A hivatalos és amatőr kutatókat több mint 150 éve a legelső feltárások megkezdése óta foglalkoztatja a régi budai várak, hozzátartozó intézmények és egyházi központok egykori helyének azonosítása. Ezek a kutatások napjainkban is tartanak, mert sokan úgy vélik, a régi krónikások beszámolói, a helyrajzi adatok, metszetek, határbejárások és útleírások nem a ma Óbudának ismert területre vonatkoznak. Attila király és később Árpád vezér nem a ma ismert Aquincumba költözött be, itt leletanyagot nem találtak. A felső területeken viszont számtalan avar sírt és Árpád-kori települést azonosítottak. E témához tartozik elválaszthatatlanul, hogy többek szerint a ma ismert Székesfehérvárra beazonosított metszetek és hadmérnöki (!) felmérési rajzok nem azt a területet mutatják, sőt kifejezetten oda nem illők, mert a képek a Pilisi hegyeket és domborzatot ábrázolják! A hivatalos álláspont igazságát a történészek és régészek közül is egyre többen kétségbe vonják, az új módszertani kutatási eredmények pedig megcáfolják” – írja Sashegyi, akinek több mint 1000 oldalnyi kézirata maradt fenn a témában, és a feltételezéseit és megállapításait eleddig senki sem tudta még megcáfolni, sem idézeteiben hibát fellelni.
Szörényi Levente a szentendrei múzeumi régésszel, Repinszky Tamással jó néhány éve fogott neki, hogy Sasvári nyomán folytassa a kutatást, anélkül, hogy prekoncepciójuk volna a Pilis rejtélyét illetően. Valóban összefüggéseket keresnek, és néhány tárgyat már találtak is, ami összefüggésekre adhat lehetőséget, de a nagy, mindent eldöntő bizonyíték még várat magára.
Mivel a kiadó nem érdemesített arra, hogy recenziós példányt kapjak, hogy a magam benyomásaival írhassak róla értékelést, Szörényi Levente várbeli könyvbemutatója pedig annyira széteső és zavaros volt, hogy arra támaszkodni nehezen lehet, kénytelen vagyok a kiadó szövegét idézni. „Bátornak tűnő vállalkozás a mai világban Sashegyi Sándor kéziratos hagyatékából készült válogatással tisztelegni a több mint fél évszázada eltemetett pomázi kutató munkássága előtt, tiszteletben tartva az alapeszmét: Atilla ősbudáját, Árpád fejedelem temetkezési helyét és a pilisi pálosokat.
Sashegyi Sándort erős intuíció vezérelte, melynek kézzelfoghatóvá tétele érdekében mély küldetéstudattal keresett meg minden értékelhető, vagy általa annak vélt adatot, bizonyítékot. Életműve kordokumentum, egy szerteágazó szakma történetének része, egy korszak izgalmas lenyomata: egyszer tudomány, máskor látomás. A kötet elsősorban emlékezés egy olyan emberre, aki szülőföldjét szerette és szolgálta. Ez a mostani válogatás nem akar több lenni, mint fontos tudománytörténeti adalék, számtalan színes illusztrációval gazdagított érdekfeszítő olvasmány.
Ajánljuk ezt a különleges könyvet mindazoknak, akik úgy ítélik, hogy még keveset tudnak, és akiknek meggyőződése, hogy már mindent tudnak…”
Akinek pedig telik a 8-10 000 forint közötti áron kapható, szép kiállítású kötetre, úgyis maga alkothat véleményt a pilisi rejtély legújabb fejleményeiről.