Vállaljuk vagy tartsuk tőle a távolságot? A sajátunk, esetleg csak örökbe fogadtuk?
Mert ebben a cudar világban nemcsak feltaláltunk, sportoltunk, hanem írtunk is: egyszer-kétszer zsidótörvényt, verset Sztálin és Rákosi elvtárs születésnapjára, aztán regényt a Sorstalanságról, véleményt a genetikailag kódolt magyarokról, és betűkkel hímeztük a nemzet asztalának terítőjét. Büszkélkedünk és szégyenkezünk, egyszerre vagyunk idegenszívűek, nemzetiek, de olimpiákon, világbajnokságokon, filmfesztiválokon internacionalisták.
Egy alkotás elismerésre késztet, a siker pedig tapsra. Az önvizsgálat ideje még nem jött el. Maradnak a tények: a Nemes Jeles László rendezte Saul fia nyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az éjjel az idei Golden Globe-gálán.
A történet egy apáról szól, a koncentrációs táborban, az elégetésre váró holttestek között a saját gyermekét véli felfedezni. Társai a kitörésen gondolkodnak, ő egy emberhez méltó temetésen.
A Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók egyesületének (HFPA) díja, a Golden Globe a második legfontosabb filmes díj az Oscar után. Félő, hogy az elismerést, a hivatalos kormánypropaganda a maga módján fogja szétteríteni, ami eddig nem sikerült az most összejött: Magyarország jobban teljesít…
