Grassalkovich I. Antal földesúrként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe, hol Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat. Számukra szép és kényelmes istállót építtetett először a kastélykápolnával szimmetrikus épületszárnyban (a mostani Gizella-szárny földszintjén), majd egy külön épületrészt a lovarda mellett, távolabb a lakosztályoktól.
A gróf legkedvesebb lováról, Schimmelről (a német szó magyar „penészt” jelent, de gyakran használták a szürke vagy fehér ló megnevezésére is) egy anekdota is fennmaradt, melyet először Odrobenyák János közölt „Gödöllő hajdan és most” címmel megjelent könyvében:
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örök életű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
– Hja a Schimmel, a Schimmel …
– Mi, talán beteg? – kérdé a gróf.
– Hja a Schimmel, a Schimmel!!
– Megdöglött?? – kérdé újra a gróf.
Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
– Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”
A kedvenc ló emlékét őrző, sóskúti mészkőből szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a déli szárny és az istálló–lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet királyné először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, a Wandelbahn a lovarda és az istállók felé elágazott, szépen megkerülve Schimmel szobrát. Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című 1896-ban megjelent könyvben közölt fényképen jól látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott, fedett folyosó.
Sisi tragikus halála után a verandát elbontották, majd a lószobrot körbeépítették szép, apácarácsos lécekkel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A fülke és a szobor 1945 után eltűnt.
További sorsáról újabb legenda kelt életre, amely szerint a gödöllői lakosok és a kastély személyzete elásta valahol a Schimmelhofban. A Schimmelhof felújításakor, 2010 novemberében az egész udvart átvizsgálták talajradarral, de akkor nem akadtak a lószobor nyomára. Majd a nyári lovarda területén, egy szerelőakna elbontásakor (a kastély egy része évtizedekig szovjet katonai terület volt) több szobordarabbal együtt föllelték Schimmel szobrának egy darabját, a ló törzsének egy töredékét.
Ennek, valamint a megmaradt fotóknak a segítségével a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művész vezetésével mintázták meg újra.
Schimmel szobra tercitből készül, és újra a Schimmelhof dísze lesz. Október 11-én délután négy órakor avatják föl.
