A sajtóeseményre meghívott orvos és akadémikus is egyhangúlag bizonyította, hogy az anyatej mellett a tojás az az élelmiszer, amelyiknek biológiai értéke 100 százalékos; ezen a skálán a tehéntejé 88–95, a csirkehúsé 82. Naponta két nagy tyúktojás képes fedezni az emberi szervezet fehérjeszükségletének ötödét, A-, B12-, B6-, D- (100 gramm tojásban 24, 100 gramm tojássárgájában 60 milligramm D-vitamin van!), E-vitaminigényének a 6–16 százalékát, miközben 140 kalóriát tartalmaz. Táplálkozástani szakemberek felnőtteknek napi akár két-három tojás elfogyasztását ajánlják; vastartalma révén különösen jó hatású nők számára. Emellett kiemelkedően fontos kalcium-, magnézium-, cink- és káliumforrás is. Cseh tudósok szerint már a fél-, egyéves csecsemőknek is hasznos táplálék hetente három-négy tojás sárgája. (A fehérjét az esetleges allergén hatás miatt ebben a korban célszerű mellőzni.)

Rég megdőlt az a babona, amely szerint a tojás koleszterinbomba és akár szívinfarktust is okozhat. Miért nem kapnak szívinfarktust a tojásból táplálkozó naposcsibék vagy az ikrából kifejlődő halembriók? A tojásban lévő fehérjék és vitaminok, valamint egyéb alkotórészek (aminosavak, tryptofán, tyrozin) különösen jó hatással vannak az agyműködésre, gyorsan és mellékhatások nélkül felszívódnak.

Talán kevesen tudják, ezért most ide írjuk: a tojás olcsó és egészséges antioxidáns-forrás, segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket, valamint a rákot. A nyers tojás kétszer annyi antioxidánst tartalmaz, mint egy alma és fele annyit, mint tojásnyi mennyiségű vörösáfonya.

Végh László, a Tojásszövetség elnöke – érthető módon – hivatásánál fogva védi a magyar tojástermelőket és érdekeiket, egyúttal síkraszáll az itthoni tojás fogyasztásáért annak reményében, hogy a hazai tojás visszanyerje rangját, értékét arányát a magyar élelmiszer-termelésben és -fogyasztásban. A hazai tojástermelés ugyanis a rendszerváltás, majd európai uniós tagságunk következtében drámai mértékben csökkent, miközben elárasztotta a boltokat az olcsón behozott, minőségét tekintve nem mindig kifogástalan külföldi tojás. A szakember szerint célszerű nem csupán a darab-, hanem a kilós árat is figyelni, mert csak így derül ki, hogy az olcsó (azaz kis, S-jelű) általában drága. Ez a méretű tojás sok országban pusztán melléktermék, ipari alapanyag.

A magyar szabvány szerint az étkezési tojást a tömege alapján osztályozzák: XL=nagyon nagy, legalább 73 gramm; L=nagy: legalább 63 g, de kevesebb, mint 73 g; M=közepes: legalább 53 g, de kevesebb, mint 63 g; S=kicsi: legfeljebb 53 g.

Nagyon fontos útmutató a tojásvásárlók számára az EU által előírt tojásjelölés; boltban csak ilyen árusítható. A tojáson látható pecsét első számjele a tartástechnológiára utal: 0=biotartás; 1=szabadtartás kifutóval; 2=mélyalmos és egyéb istállós tartási mód kifutó nélkül; 3=ketreces tartás. A betűjelzés a származási országot jelöli: HU, azaz Magyarország). A számsor többi része azonosítja a termelőt, ekként egészen az istállóig követhető az eredet.

A vásárlók eligazodását megkönnyítendő, a Baromfi Termék Tanács (BTT) néhány évvel ezelőtt bevezette a Koronás tojásvédjegyet. Ez jelöli, szavatolja, hogy a tojás hazai, friss, kiváló minőségű és biztonságos. A pecsétet csak szigorúan és rendszeresen ellenőrzött termelők használhatják. A védjegy a tojáson és a dobozán egyaránt jól látható. Csak azok a termelők kaphatják meg a márkajelzést, akiknek áruja hagyományosan extra sárga színű, friss, és a hatóságok rendszeresen ellenőrzik élelmiszer-biztonsági szempontból is.  

A sajtóeseményen többször is elhangzott: miközben ajánlott naponta legalább egy–három tojás elfogyasztása, itthon évek óta egyre kevesebb tojás fogy, már alig éri el az évi kétszázhúszat. A Tojásszövetségnek egyszerűen megvalósítható javaslata van a tojásfogyasztás növelésére: csökkentsék ennek az élettanilag különösen fontos élelmiszernek az áfáját 27-ről öt százalékra! Ezáltal tartós árcsökkenés következnék, miáltal növekednék a fogyasztás, következésképpen a termelés is, és a mostaninál sokkal kifizetődőbb lenne a tojóállomány tartása és a tojástermelés. Sok termelő ugyanis éppen csak a költségeit képes fedezni a mai, 27 százalékos áfájú (drága!) tojásárak mellett, nyeresége évek óta nem képződik, minek következtében fejleszteni sem képes, ezért előbb-utóbb a termelés föladására kényszerül. Rontja a „boltot” a tojástermelők érdekeit tekintve „mértéktelen” tojásbehozatal is.