A két szervezet felismerte, hogy egy hagyományos kiállítás önmagában már kevéssé felel meg a mai kor igényeinek, a múzeum szűkös terei pedig további korlátot szabnak e mindannyiunkat érintő tudományág alaposabb megismeréséhez. Ezért a más témákban már igen sikeresen működő „tematikus túra” ötletéből kiindulva rendeznek mostantól vezetett sétákat a főváros VI. és VII. kerületében a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) igen felkészült, fiatal mérnökeinek szakavatott vezetésével.
Az Elektrotechnikai Múzeum Kazinczy utcai bejáratától indul a kirándulás (az épület a hőskorban áramátalakítóként működött), ahol eligazítást kapunk a 19. század második felének alakuló áramellátási rendszeréről, amelyet még a gázvilágítással meg a különböző társaságok egymással folytatott harca jellemzett. Akkor még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy az egyen- vagy a váltóáram-e a jövő (lásd az Edison és Tesla által megvívott, az Áramok Harcáról szóló irodalmat), illetve az egyes körzetek ellátásának fizikai paraméterei között is áthidalhatatlannak látszó ellentétek feszültek.
Az 1880-as években azután elindultak az első villamosvasutak (az első a Nagykörúton), amelyek segítettek e kaotikus helyzetben a szabványosítás irányába elmozdulni. Persze, először itt is a konkurenciaharc volt a fejlődés motorja, a társaságoknak egymással és a még jól működő lóvontatású omnibusz-rendszerrel is meg kellett küzdeniük.
E versengés emlékeit idézi fel a séta következő állomása a Klauzál téren, ahová ma már nehéz odaképzelnünk a hajdani 2-es villamos kis zöld kocsijait, de szerencsére a házakon még többfelé felfedezhetők a valamikori áramvezetékek tartókampóit, amelyek a régi fotók mellett a tömegközlekedés hajdani furcsaságaira emlékeztetnek.
Kiérve a Rákóczi útra, az Uránia mozival szemben magasodik a 22-es számú épület, a Telefonhírmondó valamikori stúdiója, amely rövid ideig a Magyar Rádió központjaként is működött: alkalmat ad a kommunikációs eszközök történetének felidézésére, Puskás Tivadartól egészen a Laki-hegyi adótorony mai, kevesek által ismert felhasználásáig.
Ezt követően a Rákóczi út és a Károly körút sarkán álló, emléktáblával kitüntetett valamikori ívlámpa alatt meghallgathatjuk a Budapest közvilágításának múltjáról szóló legfontosabb tudnivalókat, amelyeket aztán lelkes túravezetőink a következő állomáson, a Belvárosi Színház előtt a neon-reklámcsövek rövid történetével is kiegészítenek. Innen nem messze csodálkozhatunk rá arra a tényre, hogy a nemrég még Merlin Színház néven működött csodás épület valaha szintén nagy szerepet kapott a Belváros áramellátásában, csakúgy, mint utóda, a Rumbach Sebestyén utca és a Dob utca sarkán álló áramátalakító, a séta utolsó előtti látnivalója.
A kellemes és információkban nagyon gazdag túra lezárásaként visszatérünk az Elektrotechnikai Múzeumba, ahol Jedlik Ányos kísérleti berendezéseitől kezdve a modern kori színes televíziókig tekinthetjük át az elektrotechnika rég- és közeli múltját.
A kirándulásokon egyénileg és csoportosan is részt vehetünk, előzetes bejelentkezésre azonban mindkét esetben szükség van. A részvételi díj (amely tartalmazza a múzeumi belépőt is) egyéneknek kétezer, csoportos jelentkezés esetén 1800 forint. Egy-egy sétára legkevesebb 15, legföljebb 25-30 személyt várnak.
