A karácsonyfa, a díszek, a közelmúlt Hanuka-gyertyafénye, az ajándék, az illő zene – kellékek. Az ünnep a lelkünkben születik, és tőlünk függ, hogyan cseperedik együttlétté… Szép, békés ünnepeket kíván az Árnyjáték párosa mindenkinek! Igen, így, jelen időben, mert Mandur Laci is ezt tenné…
ÁRNYJÁTÉK
KARÁCSONY, FA
23 Dec 2023
Fotó: Mandur László, szöveg: Simkó János
Az első feljegyzés a karácsonyfáról, olvasom, Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból, a 15. század végéről, amikor még almával, ostyával díszítették a fákat. Megszoktuk, sőt elvárjuk, hogy a karácsonyfa egy igazi fenyő (luc-, ezüst,- nordmann-…), valamilyen tüskés örökzöld legyen, kedvünkre díszítve. Kiválasztása külön szertartás, és biztosak lehetünk benne, hogy a legeslegszebb mindig a miénk lesz.
Talán… talán lehet az örömünnep jelképe egy száraz, csupasz ág is, amit már nem kell kivágni, és amelyre felaggathatjuk – szigorúan gondolatban – az elmúlt év legszebb, legtanulságosabb, legemlékezetesebb pillanatait. Talán… talán, ha ezt a tanulságos válogatást a gondolatainkra ügyelő kellő körültekintéssel végezzük, akkor megszólal – valahol szívtájékon – a történeteinkben szereplő emberek kórusa…
Jó pásztorok és bölcs királyok:
Sok farkas és holló kóvályog
S nem látjuk azt a csillagot
Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?
(Juhász Gyula)
