Sok kicsi sokra megy? Azaz: sok kis tüntetés ér-e egy nagyot?

Az otthonok fogságából kiszabaduló népek utcára mennek. Ki a Nagy-Magyarország visszaállításáért a hagymázas víziókat delirálók kora nyáresti vonulásába merül el, ki pedig egy új napon cselesen organizált tüntetésbe olvad, hogy ha tán tudja is mi az a Fudan, azért kiönthesse magából, hogy „Orbán, takarodj!” (A nyitó kép forrása: Facebook)

A szabályok megtartásával sok kis tüntetést szervező Jámbor András baloldali aktivista, a Mérce híroldal egykori főszerkesztője hirdette meg, aki volt LMP-s és párbeszédes aktivista is, jelenleg pedig a Karácsony-féle városházán dolgozik, illetve előválasztási képviselőjelölt a Szikra Mozgalom színeiben a budapesti 6. választókerületben. A csoportokat végül a parlamentnél összegyűjtő rendezvény a Kvassay-zsilip közelébe tervezett Diákvárosért, az annak helyére építendő, a kínai kommunista állampárt ideológiájához hű Fudan Egyetem, illetve általában a Fidesz ellen hirdették meg.

A legutóbbi, a nyitás szabályait lefektető, május 21-i kormányrendelet értelmében 500 résztvevőig mindenféle szabadtéri rendezvény, így tüntetés is korlátozás nélkül tartható, afölötti létszámnál viszont csak a védettségi igazolvánnyal lehet részt venni. Aki ezt megszegi, arra a tavaly novemberben meghatározott büntetések érvényesek.

Ilyenformán komoly logisztikai feladat 500 főnél nagyobb tüntetést szervezni. Ezért egyszerre több, mintegy húsz, 500 főnél kisebb létszámú tüntetést jelentettek be. A végállomáson, a Kossuth téren sem volt egyszerű a helyzet, mert ide a menettel érkező védetteket egyből beengedték, de a helyszínen a védettségi igazolványok ellenőrzése folyt.

Akárhogyan is, de végül nagyon-nagyon sokan vonultak. A Kossuth tér megtelt. A szokásos egymásra licitálós létszámbecslések nélkül is látszott, hogy az „Elég volt!”-transzparensek nem csak magasba emelt táblák. Az internet segített azoknak is, akik nem lehettek jelen, természetesen a trollok, a mélyen hívők is hozzátehették mérhetetlen gyűlöletüket, ostobaságukat ehhez a megmozduláshoz.

A felszólalók mind-mind elmagyarázták, közérthetővé tették mi is a tét, miről szól ez a tiltakozás, mit kell és lehet tenni a következő időkben egészen a választásig, amikor a közös fellépés, az elszánás hegyeket is elmozdíthat. „A Fudan-ügy a Fidesz végső és teljes erkölcsi öngyilkossága” – mondta felszólalásában Karácsony Gergely budapesti főpolgármester.

A kormány azonnal reagált a tüntetésre, erre az úgynevezett politikaihisztéria-keltésre, amely szerint semmi értelme, hiszen döntés a Fudan-ügyben csak a jövő év második felében lesz.

Ami viszont itt van velünk, az a jogos félelem a hazai tanszabadság elvesztésétől, a lakhatási válságtól, a jövő elvesztésétől, a generációkra előre eladósodástól, a keleti diktatúrák nemcsak ideológiai, de minden szintű beszivárgásától. A naponta újabb paktumokkal országunkat, gazdaságunkat, jövőnket az orosz, a kínai befolyás alá hajtó országvesztéstől. Hogy ennek egy-egy tüntetés, aláírásgyűjtés, parlamenti ágálás hogyan szabhat gátat? Jó látni a felhorgadást, az összefogást, a próbálkozásokat, de nehéz optimistának lenni, a politikai szereplők fellépése, a napsütésben utcára vonulók tíz-húszezres tömege, a transzparensek láttán is.

Azt is láthattuk transzparensen, hogy a diktátorok mind megbuknak. Igen, csak a mikor és a hogyan nem mindegy nekünk, az országnak.