Még mindig a legalacsonyabbak közé tartozik a szociális ágazatban dolgozók fizetése – állapítja meg a Magyar Szociális Fórum (MSZF) a szociális munka napja, november 12. alkalmából kiadott értékelésében. (Nyitó képünk forrása: www.nationalerzukunftstag.ch)
A kormány 2016. decemberben döntött arról, hogy november 12-t, a szociális munka napját munkaszüneti nappá nyilvánítja, ráirányítja a figyelmet azokra a szakemberekre, akik az év minden napján a segítségre és gondozásra szoruló embertársaikat segítik. Nekik jár a munkaszüneti nappá nyilvánítással a megbecsülés és a kormány kiemelt figyelme. Ennek hangsúlyt is adván, a kormány a múlt években ígéretet tett arra, hogy érezhető béremelésben részesíti a szociális területen dolgozókat, akiknek a szakmai továbbképzésére az állam 12 ezer millió forintot fordít, az ágazatban dolgozók lelki egészségének megőrzésére pedig 1000 millió forint támogatást nyújt. A cél, hogy visszaadja a szakma rangját, segítse a munkatársak megbecsülését és önbecsülését, valamint gondoskodjék a szakmai megújulás lehetőségéről.
(A kép forrása: Familienratgeber)
Arról hogy a szakmai megújulásra és a lelki egészségre szánt ezermilliók hasznos felhasználása megtörtént-e már, nemigen lehet hallani. Arról viszont igen, hogy a béremelési ígérgetésekkel ellentétben, még mindig a szociális szférában dolgozók bére a legalacsonyabb. Becsapva érezték magukat, amikor a különböző pótlékok alapbéresítésével kozmetikázták a fizetésüket, és a beígért, érezhető béremelés elmaradt. Emiatt még sztrájkolni is akartak, de az újabb béremelési ígéretek hallatán végül elálltak a sztrájktól. Majd 2020-ban kiderül, hogy mi teljesül a hangzatos ígéretekből, és mennyit tesznek a borítékokba.
A szociális dolgozók jelenlegi nettó bére szégyenletesen alacsony. A gondozók fizetése a ledolgozott évektől függően 120-150 ezer Ft, és a diplomások fizetése sem haladja meg látványosan ezt a bérszintet sokéves munkaviszony után sem. Egy pályakezdő diplomás szociális munkás nettó bére 140 ezer Ft körüli.
A szociális munkán dolgozók a születéstől a halálig számos nemzedék gondozásában segítik a családokat. E területek közé tartoznak a többi között a csecsemőgondozás, a bölcsődés és óvodás korú gyermekek ellátása, a gyermek- és ifjúságvédelem.
Rendkívül fontos még a hajléktalanok, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek társadalomba való visszailleszkedését segítő szociális munka, a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességű személyek érdekében, az idősgondozásban és a kórházakban végzett szociális munka, a hospice házaknál, a házi gondozásban, valamint a családsegítő szolgálatoknál végzett szociális munka. Elismerően kell szólni nemcsak az állami közintézményekben szociális munkát végzőkről, hanem az egyházak és alapítványok által működtetett intézményekben folyó szociális és jószolgálati munkában foglalkoztatottakról, továbbá az önkéntes segítőkről is.
Ugyanakkor a kormány részéről, egyetlen szó sem esik arról a szociális munkáról, amelyet az ápolási díjban részesülők a nap 24 órájában végeznek otthon közeli hozzátartozójuk ápolása címén. Mikor ismerik el végre ez az embert próbáló munkát főállású munkaviszonyként? Érthetetlen, és nincs magyarázat arra, hogy miért diszkriminálja a kormány az otthonápolási feladatokat végzők tevékenységét és pénzbeli juttatásait, illetve nyugdíjazási feltételeit? Igazságtalanság az is, hogy aki a súlyosan beteg gyermekét ápolja, havi 100 ezer Ft pénzellátásban részesül, sőt, 20 évi ápolás esetén, havi 50 ezer Ft nyugdíj kiegészítést is kap, miközben a magatehetetlen felnőtt hozzátartozójukat otthon ápolók nemhogy nyugdíj-kiegészítésben nem részesülnek, hanem csak a töredékét kapják ápolási díjként annak a havi 100 ezer forintnak, ami a tartósan beteg gyermek ápolása esetén megilleti a közeli hozzátartozót.
A beteg gyermek ápolása esetén is kevés a 100 ezer Ft/hó juttatás, és az 50 ezer Ft/hó nyugdíj-kiegészítés, viszont felfoghatatlan, hogy ugyanezek a juttatások miért nem illetik meg azokat, akik felnőtt, magatehetetlen családtagjukat ápolják évtizedeken át, mint pl. a házastársat? Ők olyan nyomorúságos nyugdíjra számíthatnak, ami még az éhenhaláshoz is kevés, mert a súlyos beteg állapotától függően, mindössze 30-50 ezer Ft/hó körüli ápolási díjat kapnak.
A Magyar Szociális Fórum számára nem világos, mire oly büszke a kormány a családtámogatási rendszert illetően, hiszen csak az egészséges emberek férnek bele a kormány családtámogatási rendszerébe. Ahol súlyos beteg családtag van, ott a családnak kell helytállnia, mert az állam kibújik a felelősségvállalás alól. Látható ez a rokkantak, a fogyatékkal élők, és az ápolási díjban részesülők esetében. Ez annál is inkább szomorú, mert az ellátásra szoruló súlyos betegek mindössze 3 százaléka részesülhet idősotthoni elhelyezésben, és szociális otthoni gondozásban. A hosszú várólistákon szereplők évekig tartó várakozás után sem jutnak be az ilyen intézményekbe. Tehát, a családi helytállás kikerülhetetlen és a családban valaki óhatatlanul kiesik a munkából.
Elfogadhatatlan, hogy a kormány az otthonápolást, azt a szociális munkát, ami emberfeletti teljesítményt vár el az otthonápolóktól, megalázóan alacsony pénzellátással díjazza. Sőt, munkaviszonyként sem ismeri el, miközben az állami szociális ellátó intézményeket is tehermentesíti az, aki az ottani dolgozók bérének töredékéért vállalja, hogy a nap 24 órájában otthon gondozza a súlyos beteg családtagját, mindössze éhbérért.
Az MSZF arra kéri a kormányt, hogy a szociális munka napja, illetve a közelgő fogyatékkal élők napja és az emberi jogok napja alkalmából is elemezze újra, hogy mennyit ér a magyar államnak az otthoni ápolás, mint szociális munka, mert egészen biztos, hogy ennek a munkának az ellenértéke nem csupán pár tízezer forintban mérhető, mint amilyen a súlyos beteg felnőtteket otthon ápolók díjazása! Az MSZF szerint a kormány akkor lehetne valóban büszke családtámogatási rendszerére, ha azokat is megbecsülné, akik a súlyos beteg családtagokat is gondozzák. Ne tessék leírni a társadalomból a rokkantakat, a fogyatékkal élőket és ápolásra szorulókat, sem elhanyagolni gondozóik megélhetését, hiszen valamennyien családtagnak számítanak még akkor is, ha a családjukkal együtt kiszolgáltatott helyzetbe kényszerülve élik meg mindennapjaikat – értékelte a Magyar Szociális Fórum a helyzetet a szociális munka napja alkalmából kiadott közleményében.