Az 1945 óta eltelt évtizedek mai, legbonyolultabb időszakában érdemes egy pillantást vetni arra a tragikus hagyatékra, ami, sajnos, újra a felszínre került és megnehezíti annak az igazságnak gyakorlati megvalósítását, amiről Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár beszélt, amikor földünket „globális falunak” nevezte. Azaz: mai világunkban, soha jobban, mint mindig, egy csónakban evezünk és minden esemény, fejlemény, bárhol történik is, összefügg egymással. (A nyitó képen: Chamberlain visszatérése Münchenből 1938. szeptember 30-án. Foto: BBC)

Ez vonatkozik az olyan kihívásokra, mint az éghajlatváltozás, az elszegényedés, a technológiai fejlődés és a konfliktuskezelés. Ez utóbbi kapcsán, nemrég véget ért huszadik századunk második világháborús történetében tapasztalhattuk a szűklátókörűség eseteit olyan nemzetközi viszonyok között, amelyek még nem hordozták ugyan magukban a globalizmus ma már vitathatatlan létezését, de az európai konfliktusokkal való általános szembenézést megkövetelte volna. A hitleri Németország Csehszlovákiával kapcsolatos tervei kapcsán 1938-ban Münchenben ültek le az angolok és a franciák a németekkel, hogy megoldást találjanak Berlin területi követeléseire. Pár nappal a müncheni megállapodások aláírását megelőzően, ami nem sokkal később Csehszlovákia összeomlásához és a második világháború kitöréséhez vezetett, a tárgyalásokon részt vevő Neville Chamberlain brit miniszterelnök a brit polgároknak szánt nyilatkozatában kijelentette:

„Milyen rettenetes, elképesztő, hihetetlen, hogy itt lövészárkokat ássunk és gázálarcokat húzzunk csupán azért, mert egy távoli országban, ismeretlen népek között valami perpatvar zajlik.”

Megjegyzendő, hogy mai világunkban eme sok évtizeddel ezelőtti megnyilatkozásnak még drámaibb és ijesztőbb aktuális jelentősége van.

A cseh származású Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter 2003-ban publikált memoárjaiban is idézi Chamberlain kijelentését. Trump akkori amerikai elnök 2018 szeptemberében az ENSZ-ben mondott beszédében kijelentette: ő márpedig nacionalista, és visszautasítja a globalizmust. Erre válaszolt Macron francia elnök az első világháború befejeződésének századik évfordulóján 2018 novemberében Párizsban rendezett megemlékezésen, amikor kifejtette: „a patriotizmus pontos ellentéte a nacionalizmusnak. A nacionalizmus a patriotizmus elárulása. Amikor azt mondjuk, hogy «a mi érdekeink vannak legelöl, bármi történjék is másokkal», az eltörli azt, ami egy nemzet számára a legértékesebb ügy.” Ezen a párizsi találkozón António Guterres ENSZ-főtitkár kifejtette, hogy a kialakult geopolitikai helyzet hasonló ahhoz, ami az első világháborúhoz vezetett és ahhoz, amivel a harmincas években szembe kellett néznünk.  

A 2019-ben tartott ENSZ-közgyűlési ülésszakon Trump elnök kijelentette, hogy a jövő nem a globalistáké, hanem a patriótáké. Donald Tusk, az Európai Tanács akkori elnöke válaszul kifejtette: a 21. századi patriotizmusnak egy globális dimenzióval is rendelkeznie kell. A globalizmus és a patriotizmus közötti azonnali összecsapás gondolata hamis és veszélyes. A történelem megmutatta, hogy egy ország iránti szeretet milyen könnyen fordul a szomszédos nemzetek elleni gyűlöletbe.

Mindezek alapján már igazán nem csodálkozhatunk azon, amit Trump elnök az amerikai West Point katonai akadémián 2020-ban tett látogatásakor mondott: „Nem az amerikai csapatok kötelessége, hogy ősi konfliktusokat oldjon meg messzi tájakon, amikről sokan soha nem is hallottak.”

Ilyen körülmények között kell a nemzetközi közösségnek kezelnie az orosz–ukrán háborút, melynek több aspektusa is váratlan, de egyértelmű hasonlóságokat mutat azzal, amit világunk a múlt század első felében átélt.