Magyarország ügyesen kihasználja a joghézagokat, hogy hozzájusson a befagyasztott uniós forrásokhoz – ismerteti a részleteket a Financial Times, alapozva arra, hogy 2022-ben is sikerült mintegy 22 milliárd eurót visszaszereznie. A következő 10 milliárdot azután kapta meg, hogy ejtette vétóját Ukrajna ellen 2023-ban. Aztán februárban a kohéziós alapokból jutott 157 millióhoz, most pedig újabb kísérletet tett 605 millió euró felszabadítására.

A trükköket látván 11 ország, köztük Német-, Franciaország, Hollandia megnyomta a vészcsengőt, mert tulajdonképpen úgy jut a magyar kormány a forrásokhoz, hogy nem teljesíti a jogállami normaszegés nyomán megszabott feltételeket, viszont egyéb programokra csoportosítja át a forrásokat. Most ezek az országok dolgoznak azon, miként blokkolhatják az effajta ügyeskedést, amit az uniós pénzekkel történő visszaélésnek tartanak. Az Európai Bizottság figyelmeztetett, hogy a költségvetés felülvizsgálatáról, a módosított programokról már folynak az egyeztetések, de a kimenetelük egyelőre kérdéses.

Soha nem volt ennyire alacsony a magyarországi német befektetések összege 2010 óta, mint amilyenre most süllyedt – olvasható a Global Banking and Finance Review portálom a hírt a Reuters összefoglalója alapján. Hogy mire hivatkoznak? Kicsi a kereslet. Bizonytalanok az ország gazdasági kilátásai – jelezte a Német Kereskedelmi Kamara. Megszondáztak 236 német céget, és a válaszokból kiderült, hogy mélyponton az üzleti bizalmi index, amit a gazdasági adatok tökéletesen bizonyítanak, miután idestova két éve stagnál a gazdaság, miközben Orbán fennen hirdeti, hogy 2,5%-nál is magasabb lehet az idei bruttó hazai termék. A pár napja közzétett hivatalos adatok szerint ismét stagfláció áll fenn, azaz a nagy áremelkedés rányomja bélyegét a gazdasági növekedésre, és rontja a munkanélküliségi mutatókat is. A kamara felmérése szerint egyértelmű jelek utalnak arra, hogy most sem lesz növekedés, és az exportban sem várható javulás. Márpedig az itt előállított termékek exportján is múlik a német gazdaság eredményessége. Az elmúlt évtizedben évi 2-3 milliárd euró értékű befektetés érkezett hazánkba, most pedig 4-ből 3 cég a kereslet látványos visszaesésére panaszkodik.

Tetézik a bajokat a Trump elnök által bejelentett bűntetővámok, amiknek hatása egyelőre bizonytalan, de az biztos, hogy jóra senki nem számíthat.

Kelet-Európa hirtelen szerelembe esett Trumppal, de hamarosan ki fog józanodni – véli Dimitar Bechev, az Al Jazeera publicistája, aki az Oxford Egyetemen óraadó tanár és emellett a Carnegie Europe vezető kutatója. A nagy szerelem leírását kezdi a romániai elnökválasztás első fordulós győztesével, George Simionnal, aki Trump szlogenjét visszhangozza, ő is naggyá akarja tenni Romániát: azt ígéri, visszaadja a népnek azt, amit elvettek tőle. Mint kiderült, az uniós tagállamba vagy az Egyesült Királyságba letelepedett román szavazók 60%-a a szélsjobbos, AUR (—> Románok Egyesüléséért Szövetség/Alianța pentru Unirea Românilor, populista és nacionalista párt) jelöltjére adta le voksát. Ráadásul az Amerikában élő kelet-európaiak zöme szimpatizál a trumpi nacionalista konzervatív szemlélettel. Ezután említi meg a szerző Orbán Viktort, akinek szerfölött tetszik a trumpi világ, épp azért, mert arra tör, hogy fenekestül fölforgassa a nagyvilágot. A trumpi família egyik messzi ága Jared Kushner, aki Szerbiában meg Bulgáriában ingatlanbusinessben utazik, és veregeti a helyi politikusok hátát is. A volt szovjet blokk országai közül megemlíti az írás a keletnémeteket, mint szélsőjobbos AfD-szavazókat, és Grúziában is előre tört a hasonszőrű, Álom nevű párt. Közös platformon állnak gender-, faj-, LMBTQ-ügyekben, a multikulturális jelenségek elleni tiltakozásukkal, az oltás- meg unióellenességükkel, és inkább Putyin, mint Zelenszkij-pártiak. És miközben ellenzik a nyitott határokat, közülük sokan épp annak köszönhetik az újrakezdés lehetőségét.

A cikk felhívja a figyelmet arra is, hogy Trump külpolitikája egyre elválaszthatatlanabb a Trump-féle óriáscég (Trump Organization’s) üzleti szándékaitól. Legfőképp az átláthatatlan infrastrukturális fejlesztésektől, az energiaszektortól. Lásd legutóbb az ukrán ritka földfémekre is vonatkozó amerikai/trumpi gazdasági-kereskedelmi egyezményt. És ezek az kapcsolatok meghozzák a maguk hasznát, a gyümölcsét. Példaként Rogán Antal felmentését hozza fel, akit még a Biden-kormány szankcionált. Hasonlóban reménykedik Delyan Peevski bolgár iparmágnás is, a szintén tiltólistára került. Csak éppen azt nem veszik észre a Trumppal szerelembe esők, hogy annak gazdasági nacionalizmusa épp az ő iparukat teszi majd tönkre. A magyar vagy éppen a szlovák autógyártást, és mindezeknek politikai következményei is lesznek. Magyarországon Magyar Péter miatt némileg meggyengült Orbán, és Ficónak is egyre kevesebb babér terem.

A másik oldalon viszont – lásd Kanadát és Ausztráliát – épp az 1980-as évekből, Reagan elnöktől örökölt MAGA (Tegyük újra naggyá Amerikát!) mozgalom okozta félelmek hozták meg a liberálisok győzelmét, akiket már-már élve eltemettek. Ebből a szempontból nem jelentéktelenek a bukaresti és belgrádi tüntetések sem, ahol megfordíthatják a szerencse kerekét.