(Szerző: Hardy Mihály) Jön a mi kedves miniszterelnök urunk, ha kell, hetente háromszor leugrik helikopterrel a határra, hogy katonákkal parolázzon, összevont szemöldökkel megszemléljen, majd minden magyar higgye el, hogy itt „kormányozva van” kérem szépen…

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a „stratégiai nyugalom” szókapcsolat jelentésén. Arról beszélek, amit a múlt héten a magyar miniszterelnök bedobott a köztudatba, mint a magyar kormány új, mágikus erejű jelszavát Ukrajnáról.

Túl egyszerű volna mindezt elintézni azzal, hogy amit mondott, az nem más, mint egy igazi hadászati humbug. Egyfelől Orbán Viktor ismét megpróbálja úgy pozícionálni saját magát, mint egy hatalmas stratégiai gondolkodót, akinek minden helyzetre van megoldása, nemcsak A-terv, hanem B-terv és C-terv sőt több. Másfelől meg úgy állítja be, hogy csak az az alkalmatlan ellenzék nem érti, hogy mi forog itt kockán. A magyar emberek nyugalma, a hétvégi focimeccs meg a disznósajt–sör-kombó.

De jön a mi kedves miniszterelnök urunk, ha kell, hetente háromszor leugrik helikopterrel a határra, hogy katonákkal parolázzon, összevont szemöldökkel megszemléljen, majd minden magyar higgye el, hogy itt „kormányozva van” kérem szépen. Nem kell megrémülni a 400 forintos euró-árfolyamtól, a vágtázó áremelkedéstől, a háborútól a szomszédban, a menekülő emberek tízezreitől! Most ránk köszöntött a „stratégiai csirkefarhát-nyugalom” aranykora.

Hátha az eltakarja a teljes pánikot, az ötlettelenséget, a kapkodást, a nemzetközi szintű sunyiságot és kétszínűséget, szóval mindazt, amit a múlt tizenkét évben elkövettek kormányzati politika címén. Sikerült megteremteni a szorgos kormányzati tevékenység látszatát, ami sem itthon, sem nemzetközi téren nem állta ki a valóság próbáját. Most viszont tényleg baj van!

A szavak varázslatosak és rettenetes erejűek egyszerre. Látjuk ezt most Ukrajnában, ahol „békefenntartás” címén folytatódik az ukrán nép elleni hábo… akarom mondani orosz „speciális katonai műveletet”. Hazugság volt az is, amit 1979-től „internacionalista segítségnyújtásnak” neveztek Afganisztánban, és ami milliónyi afgán és 19 000 szovjet kiskatona életébe került. Nálunk Magyarországon sem volt ez másként. Csak itt 1956 után „ideiglenesen hazánkban állomásozók” voltak a megszálló csapatok.

Igaza volt az ukrán nagykövet asszonynak, amikor egész Ukrajna nevében kikérte magának ezt a sunyi lapítást a „stratégiai nyugalomról”, mondván, hogy nyugalmatok csak a sírban lesz. Csak nehogy stratégiai méretű tömegsír legyen az a nyugvóhely a végén! Ha egyszer Vlagyimir Putyin nagyon belejön…