(Szerző: Konok Péter: ) „Putyin hattonnás limuzinja talán még egy atomtámadást is kibír” – olvasom éppen, és elképzelem, ahogy úgy kétmillió év múlva svábbogár apuka elviszi gyermekét az Emberiség Emlékezetének Múzeumába (csak egy gyereke lesz svábbogár apukának, addigra a svábbogarak civilizációja felzabálja az ökoszisztémát, szigorú születésszabályozást vezetnek be, és a DDT-vel vívott totális háborúk korszakának küszöbén állnak, de erről nem akarnak tudni, mert szarnak a világra).
A múzeum kicsi lesz és érdektelen: a Nagy Fal egy kis darabja, egy nejlonzacskó „Védd a környezetet!” felirattal, egy foszlott Biblia néhány dohos lapja, rajtuk János elmaszatolódott Jelenései. És a limuzin.
– Papa, mi ez a csúnya nagy? – kérdezi majd a kis svábbogárgyerek, aki unni fogja a múzeumot, inkább már a büfébe menne a beígért csemegéért.
– Ez Putyin limuzinja – olvassa majd fel svábbogár apuka a tárló melletti feliratot. – Kibírt egy atomtámadást is.
– És mi benne az a barna maszat?
– Putyin.
