Nem csitulnak az indulatok az alpesi országban Beat Jans kijelentése miatt. A szövetségi tanács tagja (egyszersmind igazságügyi miniszter) a minap részt vett a muzulmánok böjti hónapot záró egyik rendezvényén, és azt találta mondani, hogy mind az iszlám vallás, mind pedig e hit követői elválaszthatatlanul Svájc részét képezik. (A nyitó képhez: muszlim nők Wil város dzsámijában pénteki istentiszteleten; foto: Tages Anzeiger.)

Beat Jens (kép: Severin Bigler/CH Media) szocdem párti politikus, miniszter (a bal oldali képen) kiállása a muzulmánok mellett – ahogyan várható is volt – kiverte a biztosítékot a jobboldali ellenzék körében. Azt mondhatni: kapóra jött nekik, hogy a keresztény Nyugat védelmének ürügyén, mint már annyiszor, ismételten hangulatot kelthetnek az iszlám ellen. Megfeledkezve arról, hogy maga a katolikus egyházfő is szorgalmazza a párbeszédet az iszlám hívei és a keresztények között. A földi béke Ferenc pápa szerint enélkül nem is teremthető meg.

A vita kapcsán német nyelvű sajtókommentárok az iszlamofóbia és az antiszemitizmus közötti analógiákra hívják föl a figyelmet. Valóban léteznek ugyanis szélsőséges iszlamista, terrorista mozgalmak, amelyek – Allah dicsőségére hivatkozva – galád gaztetteket hajtanak végre. Ám vajmi kevés közük van a Svájcban élő muszlimokhoz. Ahogyan az ott élő zsidók sem vállalnak közösséget Netanjahu kormányával, de például a svájci reformátusok is elhatárolódnak az evangéliumi fanatikusoktól.

Jonathan Kreutner, a Svájci Zsidó Hitközségek Szövetségének főtitkára is óv a túláltalánosítástól, hiszen maguk a Mózes-vallásúak is bírálják az izraeli kormányt, ami nem egyenlő az antiszemitizmussal.

A mostani vita kapcsán emlékeztetnek Hans Küng teológus évtizedekkel ezelőtti gondolatára: „Nem létezhet béke a nemzetek között, ha nincs béke a vallások között”. A jelek szerint nem sok sikerrel járnak a békítő hangnemet megütő publicisták, mert Beat Jans „gesztusát” többen ügyetlennek, „szerencsétlennek” tartják.

Kétségtelen, hogy a napjainkban zajló kulturális harcban, aminek két véglete a parttalan befogadás és a kíméletlen elutasítás, igencsak értelmezésre szorul az a mondat, hogy „az iszlám hozzánk tartozik”. Mennyiben tartozik hozzánk? Nem inkább elhatárolódnunk kellene a Nyugat „keresztény–zsidó gyökereit” hangsúlyozva a muzulmánoktól, akik – úgymond – betolakodnak az európai kultúra üvegházába?

Művelődéstörténészek ugyanakkor arra hívják föl a figyelmet, hogy középkori iszlám tudósok meghatározó szerepet játszottak az ókori görög filozófia és a természettudományok fennmaradásában. Michael Borgolte történész szerint számos iszlám tudós járult hozzá a legrégebbi egyetemeink alapításához és a tudományok ápolásához azzal, hogy fordításokkal népszerűsítették az ókori tudásanyagot Európában. Ezért Borgolte számára kézenfekvő, hogy az iszlám Európához (is) tartozik, annak szerves része. Más kérdés – nyilatkozta a berlini történész –, hogy a nagyszámú muszlim bevándorlása viszonylag új keletű jelenség földrészünkön. Arra is emlékeztetett, hogy katasztrofális következményei lehetnek, ha bizonyos vallások követőit nemkívánatosnak nyilvánítanánk.

A Tages-Anzeiger című napilapban tartalmas vita bontakozott ki a középkori muszlim kutatók európai szerepéről. Való igaz, hogy ősi szövegek lefordításával – részben – lehetővé tették „az európai kutatási hagyomány fejlődését”. Csak hát nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a görög-római tudásanyag zöme már jóval az iszlám megjelenése előtt a keresztény szerzetesek rendelkezésére állt. Európa kolostori könyvtáraiban őrizték, másolták és bővítették ezeket a papirusztekercseket.

Iskoláink, egyetemeink és kutatóintézeteink nagy többsége mégiscsak a keresztény kolostorok örökségei. A nyomdát, a gőzgépet, a védőoltásokat, a belsőégésű motort, az elektromosságot, a penicillint, a maghasadást és az emberi jogokat keresztények találták fel, fejlesztették ki keresztény országokban. Vagyis az idegen kultúrák iránti lelkesedésünk dacára az iszlám nem nevezhető a tudomány fundamentumának.

Svájcra az iszlám – történelmileg és kulturálisan – legfeljebb marginális hatást gyakorolt. Az alpesi országot a személyes szabadság, az individualizmus, a vallási tolerancia és a szekularizmus jellemzi – olyan értékek ezek, amelyek nem Mekkából, hanem Jeruzsálemből származnak.

Mindez azonban nem ok arra – hangsúlyozzák a svájci újságok –, hogy tévesen egyenlőségjelet tegyünk a szélsőséges iszlamista terroristák és a Próféta jámbor hívei között.