Csendes, nagyon csendes a világ errefelé. Békés. Már ez is szokatlan egy pestinek. De amit a szeméttelepen látni, hát, az aztán igazán…
A városka szélén, macskaugrásra a Nestlé-gyártól, ahol a Nespresso kávét készítik, azt, amit George Clooney sármos mosolya tett világhírűvé, van egy ronda szeméttelep.
Vagyis nem szép, csak praktikus. Oda hajtanak be a svájciak Mazdán, Cadillac-en, Hondán. Kiszállnak, jól öltözötten, csinosan. Mehetnének így a pesti Váci utcán, és mindenki látná: jómódú külföldiek…
És ezek az elegáns hölgyek s urak nekilátnak kipakolni a kocsiból a cuccokat. Felesleges dobozokat, léceket, mindenféle vicik-vacakot. Aztán egyenként elballagnak a megfelelő konténerhez. A faáruhoz, a festékes vödrökhöz, a Nespresso kapszuláihoz, a kimustrált mosógépekhez. Mindent odatesznek, ahova való. És közben udvariasan üdvözlik egymást, megállnak pár szóra diskurálni.
Teljesen természetesen. Cseppet sem derogál senkinek a szelektív hulladékgyűjtés ilyen kifinomult módja. Sőt, ezt tartják normálisnak. Még büszkék is rá, hogy óvják a környezetet. Meg a pénztárcájukat, mert ide ingyen hozhatják a hulladékot, otthonuktól meg pénzért vinnék el.
Mondják, egy-egy hétvégén nagy a sokadalom. És az egész telepet két ember vigyázza, csak annyira, amennyire kell némi segítség, hogy mit hová kell tenni. S védik a személyiségi jogokat is: fényképezni szabad a szemetet, de az embereket nem.
Errefelé igen nagy a rend. Mintha egy másik bolygón lennénk.
