A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) irányította a két országot érintő, hat évig tartott munkát, melynek fő célja a Kárpát-medence szalakóta-populációjának megerősítése és hosszú távú fenntartható védelmének megalapozása volt. A munka egyik legfontosabb eredményeként az utolsó év költési időszakának végére a Kárpát-medence szalakóta-állománya 50%-os növekedést mutatott (2000-2200 pár)! (A nyitó kép Máté Bence/24.hu felvétele.)
A szalakóta feltűnő, kék színezetű, gerle nagyságú, vonuló madár. A múlt század közepéig gyakori költőfajként hivatkozik rá a szakirodalom, nemcsak az alföldi régióban, de a dombvidékek vonatkozásában is. Az 1970-es évektől a faj folyamatos visszahúzódása felgyorsult, mint költő madár az 1980-as évekre eltűnt a Dunántúl teljes területéről.
Az elmúlt évtizedekben kihelyezett és elöregedett mesterséges költőodúk pótlására 2280 odút helyeztek ki, ellenőriztek és tartottak karban három nemzeti park területén a madárvédők, ezzel stabil és hosszú távon költőhelyet kínálván a madaraknak.
Tizenkét műholdas jeladó segítségével sikerült feltárni a madarak vonuló- és pihenőhelyeit, valamint telelőterületét.
Élőhely-rekonstrukciós munkákat végeztek költő- és táplálkozóterületek kialakítására sziki tölgyesek lepusztult részeinek helyreállításával, szikes gyepek kezelésével, inváziós fafajok visszaszorításával, kis híján 170 ezer facsemete ültetésével.
Szalakóta-látogatóközpont létesült Szatymaz és Sándorfalva között, a szegedi Fehér-tó mellett.
Ezer középfeszültségű oszlopon végezték el a madárvédelmi szigetelést Romániában.
A pályázat lezárultával is folytatódik a kihelyezett költőodúk ellenőrzése: önkéntesek és a nemzeti parkok munkatársai minden évben kétszer felkeresik az odúkat és meggyűrűzik a bennük található fiókákat. A végső cél, hogy a fásításokkal és a meglévő odvas fák megőrzésével elérjék: ne szoruljon mesterséges fészkelőhelyekre a szalakóta-állomány, a madarak természetes odúkban költhessenek.